Szürpríz!

Amikor ősszel Asamoahnak sikerült úgy megsérülnie az ősszel, hogy sem a labda, sem az ellenfél bármelyik játékosa nem volt a közelében, nem gondoltam volna, hogy neki bármilyen szerepe lehet még a Juventusban. Sőt, abban a pillanatban azt sem tartottam volna túlzásnak, ha azonnal felbontjuk a szerződését, mert alkalmatlan az élsportra. Ehhez képest a hétvégi kupameccsen a csapat egyik legjobbja volt – de nem ez az egyetlen meglepetés, ami mostanában érhetett minket a klubbal kapcsolatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

My nigga

Az ördögbe, megsérült Kwadcsi! És Mandzukic is.

Nem érted, hogy ACÉLBÓL van?

Nem érted, hogy ACÉLBÓL van?

Nagyon vártuk vissza az ébenfekete Dávid szobrot, és nem is okozott csalódást. A prüszkülő csődör patáinak dübörgésére is összerezzentek az ellenségek, játékával ostorozóvá lényegítette a némileg szerintem túlértékelt szerepő Khedirát (nesze, a másik üveglábú), és már éppen elkezdtünk volna sikítozva maszturbálni a Kwadcsi-Marchi-Pogchi hármasra, amikor újra utolérte a végzet lófasz-alakú üstöke.

“Asamoah leves” – írta meg nem nevezett szerzőtársunk a listára, és nagyon félünk tőle, hogy igaza van. Nem azért, mert amikor két sérülés között pályára lép, bármennyit is romlana a teljesítménye, hanem azért, mert luxus megtartani egy olyan játékost, aki 3-4 meccset tud teljesíteni egy évben. És ez már egy súlyozott átlag, mert másfél éve nem láttuk.

Mandzukic is kihagy egy hónapot, de Zaza nagyon megy éppen, és Morata is mutat életjeleket az alulfejlett, tizenhat éves borsodi cigánygyerekre hajazó szerelmünk, Dybala mellett.