Alice in chains vs. Pearl Jam (igazából a rotációról szól a poszt, olvasd el nyugodtan)

Ez a poszt még a múlt héten, a Roma elleni kupakiesés után kezdett formálódni, de a tartalma természetesen nem lett kevésbé aktuális a Lazio elleni, vérgőzös pontszerzés után sem.

Marchi búcsút int a kupának

Marchi búcsút int a kupának

Nem meglepő módon a Bianconeri levlistáján is téma volt a rotáció (annál furcsább, hogy közben fellángolt a nagyjából 10 éve eltemetettnek hitt Alice in chains vs. Pearl Jam vita is), és finoman fogalmazva nem vagyunk egy véleményen. Indulatoskodásig ugyan csak utóbbi jutott el, de előbbi is számtalan olyan dolgot hozott fel, amit némi külön zsetonért megosztunk veletek. Tehát az utalás visszaigazolása után katt a továbbra.

Tyler egyből odabasz: “szerintem a mostani Juve már azon a szinten van, hogy egy csak scudettót hozó év nem tekinthető egyértelmű sikernek. nem hivatkozhatunk örökre a két hetedik helyre, az volt ugyanis a kivétel, a Juventusnál a siker a normális. most már arra kell törni, hogy a Juve egyrészt “csizmaország” (muhahaha) megkérdőjelezhetetlen uralkodója legyen mindenhol, és alkalmazza a “csak a győzelem számít” elvet konzekvensen, és Európában is meg kell dögleni minden meccsen. amúgy ez utóbbi a brandépítés szempontjából is hasznos lenne, mert most azért eléggé adja magát az a következtetés, hogy “persze, Olaszországban mindenkit elvernek, de ha szembejön egy bátrabb embercsoport külföldön, farkukat behúzva menekülnek”

Ebben nincs is vita, abban már inkább, amit ezt követte: “ahhoz kapcsolódóan, amit s4tch írt a rotációról, én azt gondolom, hogy Conte egy dolgot nem tanult még meg továbbra sem: azt, hogy miként tartsa játékban a keretet. nagyon nem értek egyet azokkal, akik szerint a második vonalunk gyenge lenne: számomra nyilvánvaló, hogy Caceres, Q, Gio, Isla, de még Peluso is kezdő lenne a Román és talán a Napolin kívül szinte mindenhol. hasonlónak látom a fiatalok helyzetét is: játék nélkül elpazarolják az idejüket a kispadon/lelátón/primaverában, miközben egy másik csapatban pár év alatt tapasztalatot szerezhetnek és stabil kezdővé vagy akár válogatottá válhatnak. a baj az, hogy keveset játszanak, és akkor is tét nélkül. pl. amikor a Sassuolo ellen 4-0-nál beáll valaki, az elég felesleges: már senki nem akar focizni, még ha megszakad is az illető, akkor sem tud semmit csinálni. innen pedig szerintem több irányba is tovább lehet lépni”

Cserebogár-pacsi

Cserebogár-pacsi

Amire Tyli válaszolt, az pedig S4tchy azon megjegyzése volt, hogy “a pincér-féle kényszeres cserélgetésért én sem vagyok oda, de lássuk be, conte sokat nem tesz azért, hogy 1. a kulcsemberek kipihenjék magukat 2. a csereemberek meccsrutinnal felvértezve ugorjanak be, ha helyzet van. a szezon elején pirlo vagy másfél hónapig szar volt, mire conte egyszer lecserélte.”

Ez pedig arra jött válaszul, hogy a rotáció mellett kiálló S4tchyt egymás szavába vágva oltottuk le azzal, hogy Mourinho Izéje kvázi 12 emberrel játszotta végig a szezont, amiben mindent megnyert (Sztankovics, a cataniai meccsig Muntari + a kezdője). És ez azért nagyon fontos, mert a Juventusnak ráadásul elég erős kerete is van, így viszont elvesszük a lehetőséget a cseréktől, hogy bebizonyítsák, elég jók a kezdőhöz. Vajon ki volt az utolsó játékosunk, aki a cseresorból beverekedte magát a kezdőbe? Na, ez sem véletlen (Pogba nyilván más eset). Mindezt Tyli azzal tetézi, hogy “- bátrabban váltogatni a játékosokat: nem biztos, hogy egy kiesőjelölt ellen mindig szükség van Tevezre vagy Vidalra. emellett sokkal előbb is lehet cserélni, nem kell az óvatoskodás, hogy a 75. perc után cserél hármat Conte, amikor már mondjuk a félidőre eldőlt a meccs. ezek a késői cserék kontraproduktívak is valamelyest, hiszen azt üzenik a beküldött játékosnak, hogy nem elég jó, hogy éles helyzetben is bevessék, de azért “kapsz egy kis időt, hülyegyerek, hadd örülj”

S4tchy azonban még nem végzett. Miután romba döntötte egy közép-afrikai ország pénzügyi rendszerét a jelentős haszonért cserébe, ezzel jött vissza: “szerintem nem fizikailag fárasztja el az embereinket a meccs, hanem fejben. pirlo azt a 10 km-t bármikor elkocogja.a németeknél, spanyoloknál inkább az az előny, hogy a 30-on túli játékosokat kurvahamar leépítik, és hozzák a helyükre az ifiket. a mostani barcelona kivétel, meg giggs és xabi alonso is, de ha megnézed mondjuk iscót, jesét, moratát, varane-t a realban, szinte a teljes dortmundot, vagy mondjuk a chelsea-t, ahol a húzóemberek, oscar, hazard, willian, azpilicueta, luiz mind 20-25 között vannak, akkor látszik, hogy mi a különbség. ezek nem igazán sokat futnak, hanem inkább gyorsak. a bl-meccseinken jellemzően marchisio és pirlo futották a legtöbbet, na bumm. nálunk pogba az egyetlen tényleg fiatal gyerek, a többiek már mind 25 fölött vannak.”

Fiatal, jó, nyerő

Fiatal, jó, nyerő

Itt a mercato, a szezon legidegesítőbb, mégis reménykeltő és tervezgetésre alapot adó időszaka. Ilyenkor kellene arról beszélni, hogy kivel lehetne hatékonyan megerősíteni a csapatot, ehelyett az értékeinkért aggódunk, és még csak vitatkozni sem tudunk egyes potenciális érkezők értékéről, mert nincsenek ilyenek. A számunkra is hasznosnak tűnő játékosokat (Nainggolan, Bastos, Jorginho) már elvitték mások, ami hír jön, az általában egy Pogbáért, Vidalért és Marchisióért beeső arcátlan ajánlat.

Valószínűleg a klubnál is úgy gondolkodnak, még a mostani keretet sem tudja folyamatosan tűzben tartani Conte (lásd a kupameccsen mutatott játékot), ezért teljesen felesleges további játékosokat hozni sok pénzért a padra. Semmire nem számítunk a téli mercatón, és ez nem is olyan nagy baj, hiszen a megmaradt céljainkhoz létszámban és minőségben is bőven megfelelő a mostani keret.