Itt a tavasz, már ami a bajnokságot illeti: lement az első 19 kör, innentől kezdve a visszavágókat játsszuk. A Chievo elleni bajnoki nyitány annyira nem mozgatott meg minket, hogy az idénybeharangozóban egy kurva szót sem ejtettünk róla, és utólag is legfeljebb csak Coman kapufájáról maradhat emlékezetes. Ma sem készülünk hatalmas parádéra, de annyit megér a meccs, hogy nagyjából megnézzük, mi történt a csapattal fél bajnoki szezon alatt, és mire számíthatunk ma.

Címszavakban néha könnyebb:

• Öt pont, jónapot!
• Mindössze 9 kapott gólnál tartunk, ami kis híján klubrekord. Utoljára a ’99-’00-es évad őszi félidejéhez érve álltunk hasonlóan, igaz, akkor 18 csapatos bajnokságban. Amióta 20 csapat játszik az első osztályban, ez a legjobb őszi védelem.
• Ugyanakkor a tavalyi bajnoksághoz képest törvényszerű némi visszaesés: az előző őszi körhöz képest 6 ponttal kevesebbnél járunk, kétszer is pontokat veszítettünk hazai pályán, és a tavalyi 8 pontos előny helyett csupán 5 ponttal vezetünk. Kit vehetünk elő mindezért? Na, kit?

• Rendszeresen elhangzik juventino körökben, hogy Tevez nélkül szart sem ér a támadójáték. Az a helyzet, hogy van ebben valami… Tavaly ilyenkor a 46 gólunkból 11-et rúgott Karcsi (24%), idén ugyanez 31% (13/42). Ráadásul amikor Tevez betalál, az sokszor nem egy himihumi harmadik-negyedik dugó, hanem általában pontot ér. Gyors számítás szerint 7 alkalommal hozta Karesz a vezetést; ezekből a meccsekből egyedül az Izé elleni hazait nem nyertük meg. Tevez gól = győzelem, nagyjából.
• A formációváltással kapcsolatban alapvetően dicséret illeti Allegrit, felrázta vele a csapatot, a BL-továbbjutás is részben köszönhető a váltásnak, de ha pusztán az eredményességet nézzük, ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az első 10 fordulóban, 3-5-2-vel 8-1-1 mérleggel álltunk, mindössze 4 kapott góllal, az ezt követő 9 mérkőzés mérlege pedig 6-3-0, úgy, hogy Buffon 5* nyúlt maga mögé. Allegri is érzi, hogy a védekezés néha stabilabb lehet 5 védővel, lásd nápolyi vendégjáték, ahol a vezetés ismételt megszerzése után első dolga volt előhozni a Conte-féle felállást.

A ma délutáni Chianti-verésről csak annyit, hogy Szundi influenzás (nem oltják őket?!), nélküle kell lezúzni a bajnokság egyik legszürkébb csapatát. Utánajártunk az egyetlen érdekes dolognak velük kapcsolatban: rettenetesen gólszegény meccseket játszanak. A bajnokság gólátlaga 2,62 gól/meccs, a Juventusnál ugyanez 2,68, a Chietinél 1,89. Ők rúgták a legkevesebb gólt (14), viszont idegenben csak a forduló előtt dobogón álló trió védelme hatékonyabb (Juve: 4 kapott gól, Roma 8, Napoli 9, Cinzano 10). A statisztika alapján halálra fogjuk unni magunkat, már a 20. perc környékén oldalra billen a fejünk és cipőfűzőt eresztünk a szánk sarkából, de végül 1-0-ra győzünk.

Viszont legalább ismét velünk Barzagli, juppijéé! Barza utoljára a 2014. tavaszi Roma-Juvén volt a keret tagja, és nyertünk. Véletlen? Aligha. Erre a kezdőre számíthatunk: a kapuban a már 47 éves Buffon, a hátvédsor a matuzsálemi korú Caceres, Bonucci, Chiellini, Evra négyes, előttük a szintén nem mai csirke Vidal, Marchisio, Pogba trió, a csatárok mögött az őszülő üstökű Pereyra (már a ’80-as évekből vannak róla VHS felvételek; Marotta, ezt nevezed te fiatalításnak?!), előtte pedig a vénülő Tevez mellett az egyetlen sub-40 játékosunk, Morata. Bízzunk benne, hogy senki nem rántja ki a másikból az infúziót, és nem botlik fel a másik járókeretében, aztán majd lesz valahogy.