Tegnap este néztem vissza az odavágó jelentős részét, és bár a 2:0 tulajdonképp csaknem ideális egy visszavágó előtt (bár egy 17:0 faszább lenne, nem beszélve egy 49:0-ról!), nem voltam boldog. Ugyan az eredmény és a statisztika is fölényes győzelmet sugall, pofára egészen máshogy nézett ki a meccs: nem tartottuk kézben a találkozót úgy, ahogy egy EL-győzelemre törő csapatnak kellene. Nem volt erődemonstráció, még csak ultramasszív védekezés sem, egyszerűen egy szerencsés és egy brilliáns pillanatnak köszönhetően levertünk egy lelkesebb, de képzetlenebb csapatot, miközben annak egyáltalán nem volt szerencséje. Ugyanezt a bandát kellene egy gólon tartani, vagy még inkább verni nekik egyet, aztán hadd próbálkozzanak.
Bal szélen: Paco de Lucia 1947-2014
Ritkán üzenünk Conténak, de ezúttal muszáj: caro Antonio, a Jóistenke szerelmére, könyörögve kérlek, nehogy véletlenül 4-3-3-as felállásban merj kezdeni Traubivárosban! Amit a végén középpályás védekezés címén műveltünk, az egy marék cukros lepkefingot sem ért. Ahogy a 80. perc környékén Llorente hozta ki a labdát, és már a félpálya előtt elbizonytalanodott, vagy ahogy Vidal szintén a meccs vége felé elegánsan eladta a labdát, amiből kis híján gólt kaptunk – köszönjük, nem kérjük. A második félidőben két üdítő dolgot láttunk: Tevez hajtását, benne azt a labdaszerzést, ami a 2. gólt megelőző akciót indította, valamint az érthetetlen módon és vehemenciával gyűlölt Giovinco kimondottan kapura irányuló, pontos (100%-kal passzolt a kicsi) és önzetlen játékát. A középpályáról senkit nem tudtunk körbenyalni, pedig szeretjük az ilyesmit; egyedül Pogba hozta a kötelezőt, őt a kapufája és a gólja menti.
Középen Emir, bal alul Deniz
Most meg elmegyünk a győzelmi kényszerben játszó, korlátozott képességük ellenére a belüket kihajtó görögök libalegelőjére (jut eszembe, a kurva életbe, a poszt írása közben mi szar fél szemmel a Galata-DinamoCselszkijt nézni, a Juventusnak abban a sorozatban a helye, tolja meg rektálisan egy taliga aprómajom az összes mihaszna pernahajdert, aki miatt minden csütörtökön muszáj játszanunk), ahol a közönség pont olyan lelkes és kulturált lesz, mint a tiszaroffi falunapi gyülekezet Fluor Tomi láttán, és nekiállunk védeni ezt a nyamvadt két gólos előnyt, amit nem is olyan rég a Hellas egy 40 felé tartó hórihorgas lükepék vezérletével egy félidő alatt semmissé tett.
Amikor Cannavaro (egyébként jogtalan) kiállítása mindent eldöntött
Mikor utoljára két gólos előnyt védtünk egy nemzetközi kupacsata visszavágóján, és Trez gyors találatával már 4:1 volt összesítésben a Fulham ellen, akkor senki nem gondolt a szopóágra. Úgy tűnik, ez a feledékenység a mai Juve egyik legnagyobb hibája: sikerült Firenzében és Veronában is eldobni a nehezen megszerzett előnyt, nem különben történt a Galata elleni BL-meccsen. Teljes figyelmet kérünk, semmi mást. Nem kell csillogni, nem kell fossá verni az egyébként egy olasz középcsapat szintjén álló görögöket, pláne nem kell beállni bekkelni, bőven elég lesz koncentrálni. Nem elszórni a játékszert (ugye, Vidal), nem elarcoskodni a labdatartást (ugye, Pogba), nem felfutni ész nélkül (ugye, Bonu & Ogbonna), nem önzőn belevágni az előttünk álló védőbe a labdát passz helyett (ugye, Tevez), nem akkor elindulni visszafelé, amikor az ellen már a 16-osunk körül jár (ugye, Pirlo), majd nem belerúgni hátulról, amikor a 16-oson belül elviszi mellettünk a labdát (ugye, Pirlo).
Mindhárom férfit láthatjuk ma este
Mivel Conte a rotációt elsősorban úgy értelmezi, hogy a bajnokságban szétfingatja az első csapatot, és a kupákra tartogatja a fakót, nem meglepő, hogy most is az Isla, Peluso kettős játszik wingbacket. Vidal kisárgázta magát a hétvégi, Milan elleni rangadóról (ami nem azért rangadó, mert a Milan lassan elhagyja a kiesőzónát), papíron egyértelmű, hogy 90 percet kell játszania – ha viszont olyan kelekótya lesz, mint az utóbbi meccsein, felőlünk nyugodtan kezdjen a helyén Padoin. Chiellini és Barzagli elutaztak a csapattal, de vélhetően a hétvégére tartogatjuk őket. A csatársorban is lesz variálás, az odavágó győztes gólját jegyző Oszi mellett a törpicseket várják a kezdőbe az olasz firkászok. Valahogy így: Buffon – Caceres, Bonucci, Ogbonna – Isla, Vidal, Marchisio, Pogba, Peluso – Osvaldo, Giovinco.
2:0-ról indulni egy idegenbeli visszavágóra nem jelent őrületes kockázatot, egy profi csapatnak laza ujjgyakorlat. Meg fogjuk oldani – a kérdés csak az, mindeközben mennyire rázzuk meg a pofonfát.