8 dolog, amit decemberben megtudtunk

Mondjuk úgy, hogy ESEMÉNYDÚS decembert zártunk. Nézzük, mire következtethetünk az utóbbi néhány hét történéseiből!

  1. Összeállt a védelem
    A Juve elmúlt szezonjaiban általában vereségek jelentették a mérföldköveket. Két éve a bajnokságban 10 forduló után a 12. helyen nyűglődő, már-már menthetetlennek tűnő Juve éppen kikapott a Sasoltól, majd a következő körben egy, a derbi utolsó másodperceiben kipasszírozott győzelemmel indított egy 15 meccses győzelmi sorozatot. Tavaly Milánóban szoptunk egyet, csúsztunk vissza ezzel a 4. helyre, majd a következő fordulóban átvettük a vezetést az akkor még nagyon szoros tabellán, és a bajnokság végéig maradtunk az élen. Most meg talán a Samp elleni lángos lehetett a sorsfordító: a Barcelona elleni BL-meccs előtt Darti még úgy látta, hogy nehéz elképzelni, hogy valami értelmeset kihozunk abból a meccsből, pedig utólag már látszik, Benatia vezérletével hosszú idő után akkor zárt úgy a védelem, ahogy ahhoz hozzászoktunk. A bajnokság első 13 körében 14 gólt kaptunk, azóta 6 meccs alatt egyet. Számokra lefordítva, a kapott góljaink átlaga 1,08-ról 0,17-re csökkent, úgy, hogy az utóbbi 6 körben játszottunk a Roma, Napoli, Inda hármassal. Így valahogy könnyebb nekivágni a szezon második felének.
  2. Szczesny jó anyag
    Az utóbbi 6 meccsen Sczszczszsnynsz védett, amit azért vizsgálunk közelebbről, mert a klub elvileg őt szánja Buffon utódjának. Gigi persze pótolhatatlan, Csecs pedig amellett, hogy nem korszakos zseni, már csak azért sem egyenes ági Bufi-örökös, mert nem olasz, nem fiatal, és nem is került sokcsilliárdba. Viszont amióta Buffon megsérült (és ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy nem fogja tudni megdönteni Maldini Serie A-ban lejátszott meccs-csúcsát – hacsak nem marad még egy évet), nem érezzük úgy, hogy egy második számú valaki védene. Ugyan lengyel bratankánk nyalta be a hármast a Samp otthonában, de azt nem lehet mondani, hogy őt ne tesztelnék az utóbbi időben: a legutóbbi 6 meccsen 51 lövés ment a csapat kapuja felé (ez meccsenként 8,5 lövés), ami nagyjából megfelel a bajnokság egészének (8,8 lövés/meccs). Ezzel Csecs 9 meccsből 5 clean sheetnél tart, ami 56%-os arány; ennél jobbat a Serie A-ban csak Sepe tud, aki a Napoli egy szem meccsén védett, és történetesen nem kapott gólt. Persze Szczesny sem verhetetlen, pl. a Verona ellen egy kapura tartó lövésből kapott egy gólt, de alapvetően stabilan teljesít.
  3. Dybala padlón van, de talán Veronában elindult fölfelé
    Tyler írta a fórumunkon: Dybala tegnap a góljai előtt a csapat kerékkötője volt: minden labda méterekre pattant tőle, az egyetlen értelmes megoldása sokáig az első gól előtti labdaszerzése volt. Elég mélyen van, de hátha a két gól kihozza ebből a helyzetből. Az új taktika alapján egyáltalán nem nélkülözhetetlen, és az is probléma, hogy továbbra sem fekszik neki, ha a kaputól messze játszik. Neki Higuain posztja lenne a megfelelő. Sem a sebessége, sem a labdavezetése, sem a kiemelkedő labdakezelése, sem az ereje nincs meg ahhoz, hogy támadó középpályásként játsszon. Drukkolunk Dybcsinek. Talán segít rajta, hogy két fronton is lezárulni látszik egy számára zűrös időszak: az instája tanulsága szerint újra a régi csajával fut, és friss hírek szerint ismét van egyéni szponzora, utóbb már nem jelöletlen csukában játszott. A hétvégi JOBBOS!!!4! duplával remélhetőleg lezárta az amauris időszakát: a Toro és a Hellas ellen lőtt duplája között bő 3 hónap alatt 17 meccsen mindössze 3 gólt lőtt, egyikkel sem nyertünk, viszont még októberben kihagyott két, sorsdöntő tizit, melyekkel most lazán vezethetnénk a tabellát. Szükségünk van egy jó Dybalára, de ez a december azt is igazolta, hogy nélküle is megoldjuk. Merthogy:
  4. Hihetetlenül mély a keret
    Ez a pont talán megérne egy külön _cikket. Ahogy jeleztük a fb-n, Allegri a bőséges állományt erőteljesen rotálja: immár 26 tétmeccsen 26 különböző kezdőt pakolt fel, és ez nem megy az eredmények rovására. Ugyanakkor Milánó bűzösebbik felén az első 19 fordulót csere nélkül végigjátszotta Perisic, Skriniar, Handanovic trió (és az Icardi, Valero, Candreva hármas is kezdett az összes meccsen), így nem véletlen, hogy december végére az a csapat kidöglött. Nálunk 13 játékos rendelkezik bajnoki találattal, ebből kilencen legalább kettőt szereztek. A Napolinál a hasonló statisztikai adat 11 és 9, a Románál 11 és 7, az Indánál 8 és 4 (igen, az ő keretükben csak négyen tudtak legalább 2 bajnoki gólt szerezni – pedig nekik elég csak erre az egy sorozatra koncentrálni). Allegrinek a legtöbb posztra megvan a két embere, és nem is fél őket használni. Grafikus csapatunk hosszú kutatómunkával összerakott egy szemléltető táblázatot, amit a szövegbe ágyazva találhattok. Ennek tanulsága szerint 17 játékosunk kapott legalább 500 percet a bajnokságban, és ebben nincs benne a sérülésből lábadozó Marchisio, a még mindig csak cameókat kapó, de nyilvánvalóan őstehetség Bernardeschi, a szintén sokat sérült DS, és Bentancur sem, aki csak 20 éves, szóval nála belefér, hogy Veronában gyenge játék miatt ne jöjjön ki szünet után. Mindezek mellett egyedül Higuaint tartotta Max legalább 1500 percig a pályán. Tegyük a mieink mellé az Izé hasonló számait: náluk mindössze 12 játékos kapott legalább 500 percet, de közülük Spalletti nyolcnak is kihajtja a belét. A BL-csapatoknak sem olyan bő a kerete, mint a miénk. Talán ilyen szempontból a Roma áll hozzánk legközelebb, de ahogy a Sasol elleni döntetlenjük is mutatja, ők menthetetlenül lúzerek – pedig az ellenünk mutatott játék alapján erősebbnek tűnnek, mint a kukások.
  5. Nincs nélkülözhetetlen emberünk
    Ez egyrészt a bő keretből, másrészt a megkérdőjelezhetetlen klasszisok hiányából adódik, szóval egyszerre örömteli és szomorú. Buffon megsérül? Sebaj, jön Csecs. Dybala formán kívül játszik? Nem gond, majd belövik mások. Chiellini öregszik, és nem bírja a heti két meccset? Higany annyira szar, hogy már tényleg muszáj pihentetni? Pjanic kisebb sérülésekkel bajlódik? Mindenre van megoldás, és mindenki pótolható. Bajban lennék, ha a 2017/18-as Juve legfontosabb játékosait kellene megjelölni. A transfermarktnak van egy jópofa táblázata, ami bővített nézetben mutatja a játékosokhoz tartozó pontátlagot; ezek alapján Höwedes, Marchisio, Rugani a sorrend, muhaha. Szeptemberben Dybala volt formában, az utóbbi hetekben inkább Benatia csillog saját posztján. Szubjektíve Pjanic hiánya látszik meg leginkább a csapaton: nélküle a labdatartás sem megy olyan jól, és a csatárokat is nehezebben vonjuk be a játékba, ezért a teljes szezont tekintve Lufifejet választom. Az is becsapós, hogy Pjanic nélkül jött a Lazio, Atalanta októberi csődtömeg: ha Dybala belövi a tiziket, az a két meccs 4 pont, és senki nem köti Pjanichoz a negatív eredményeket – szóval Mire sem nélkülözhetetlen. Viszont Allegri előszeretettel játszatja fontosabb meccseken Khedirát, na ezt fejtse meg végre valaki.
  6. Ne temessünk, és ne is dicsőítsünk egy csapatot idejekorán
    Mikor pár hete nem sikerült legyőzni az Izét, illetve hiába múltuk felül őket minden tekintetben, a halálos döfést Mandzukic néhányszor elmulasztotta bevinni, máskor szőrös tökű juventinók is nyekeregtek azon, hogy jajj, ha mi nem, akkor vajon ki fogja ezeket eltéríteni. Ehhez képest a derbi óta az Inda nem nyert meccset (a harmadosztályú Piedonét is csak tizikkel verték ki a kupából, ahonnan azóta már kizúgtak, nyenyenyee), és 5 mérkőzés alatt mindössze egy gólt rúgtak. Lásd még 4. pont, illetve az a tény, hogy Icardi túlzottan függ a szélsőitől: 17 találatából 4 tizi volt, a maradék 13-ból pedig 10-et vagy Candreva, vagy Perisic készített elő. Magyarul Icardi a szélsői nélkül 3 akciógólnál tart, a szétfingatott futók pedig eddig bírták a tempót. A Napolinak is lehetnek hasonló gondjai, főleg, ha minimálisan komolyan veszik az EL-t, ahol a döntőig a BL-hez képest eggyel több kört kell lejátszani. Rajtuk egyébként csak azt a 3 pontot sikerült hozni, amikor megvertük őket, és ezzel a Juventushoz képest vékonyabb kerettel is ők szerezték a legtöbb bajnoki pontot 2017-ben, szóval hiba lenne őket leírni.
  7. Ha extra jól védekezel, nem marad annyi energiád támadni
    – szólott Captain Obvious. A grafikus teamünk által összerántott újabb táblázat magáért beszél. Hacsak januárban le nem igazoljuk Messit és Hazard-t, akkor ne számítsunk arra, hogy továbbra is hármasával lövöldözzük a gólokat. Allegri szerint (is) a bajnokságokat a védelmek nyerik, úgyhogy magunk részéről jöhetnek a capellós, 1-0-ás meccsek. Baszki, az Izét valahogy be kellett volna darálni, tökéletes december lett volna. És ha már Allegri szóba került:
  8. In Max we trust, örökkön-örökké
    Hihetetlen Allegri taktikai felkészültsége. Mikor pár éve átvette a bajnokcsapatot, úgy volt képes megtartani a játék erényeit, hogy közben BL-kompatibilissá tette a Conte alatt Európában csak nyöszörgő, képességei alatt teljesítő gépezetet. Ha akár sérülés, akár Marotta ügyködése miatt kihullott egy kulcsjátékosa, csak legyintett, és az eredmények hasonlóan jöttek. Ha meg akár 10 fordulón át nem ment a társaságnak, akkor is addig simogatta a mágnestáblát, amíg valami használható ki nem jött ebből a keretből. Ostoba faszjankók vagyunk mind, akik néha kételkedünk benne. Mondjuk ha májusban elveszítjük a bajnoki címet, akkor nyilvánvaló, hogy azonnal takaroggyon.

+1. Elfogynak az olaszaink. A Hellas ellen mindössze egy olasszal, Chiellinivel álltunk fel. Míg pár éve a kupában Conte fel tudott tenni egy komplett digó csapatot, most itt tartunk. Tudjuk, érkezik az utánpótlás Caldara, Spinazzola és vélhetően Mandragora személyében, miénk Bernardeschi és Rugani, de ez akkor is halovány. Az olasz foci és a Juve sokszor jártak kéz a kézben: mikor a Juve erős volt, akkor ment a válogatottnak is. Most tőlünk szép lassan kikopnak a kezdőből az olaszok, kiöregszik a Buffon, Pirlo, Barza, Chiello, Marchisio (+DDR) vonal, és alig akad fiatal olasz játékos, akit irigyelhetnénk a riválisoktól. Insigne neve nyilván adja magát, de ő – és a szerintem császár Florenzi is – már 26 éves, rajtuk kívül a milános – és egyébként juventino – Cutronéban is van fantázia, esetleg Gagliardini kifuthatja magát, és kb. ennyi. Kissé sivár az olasz kínálat. Így ha valaki hozzám hasonlóan a Juventust elsősorban olaszokra épített csapatként tudja elképzelni, az barátkozzon a gondolattal, hogy nem csak brandként, hanem játékosállományt tekintve is nemzetközi csapat lehetünk. Ezzel a keserédes gondolattal kívánunk boldog új évet fukar olvasóinknak.