Tizenegy ellen is ment volna

Biztos nem egyedül paráztam. Kár volt.

Köszönjük, Moggi!

A meglehetősen félelmetes első tíz percet egy erődemonstrációnak is felfogható negyedóra követte, és amikor a mérkőzés döntő momentuma, a kiállítás történt, már úgy ültem a kanapén, mint Capello idejében: vártam az első gólt, amivel 1-0-ra nyerünk.

Aztán kettő jött, sállálá.

Ez eldőlt. Nincs mit hozzátenni. Mióta átadták a Szentélyt, csak egyszer kaptunk ki itt annyira, amivel már a Porto is továbbmenne (Az, Akinek Nem Írjuk Le A Nevét zárta le igen fájdalmasan Conte brutális veretlen szériáját, ugyebár.)

Az elejét tudjuk be annak, hogy a legjobban passzoló középhátvédünk éppen kukoricán térdepelt a díszpáholyban. Pjanic és Khedira nagyot melóztak, extrát ment Alex Sandro is, de ahogy Digby is megírta, a meccs legnagyobb tanulsága az volt, hogy megéri ilyen mély kerettel rendelkezni. Megcsináltuk, hogy Dani Alves csak a végére állt be, pedig jöhetett volna kicsit korábban, a csere előtt egy ideje már arról ment a diskurzus a listán, hogy miért van még fent Mandzukic (Pjacát követeltük a pályára), és miért nincs egy értelmes beadásunk a jobb oldalról.

Szeddki

Azon kívül nagyon boldogok vagyunk, hogy Pjaca egy fontos meccs fontos pillanatában törte össze a kacsáját, mert már kezdett kicsit idegeskedni, hogy nem jön össze a gól. Most, hogy összejött, ideális alternatívája lehet Mandzukicnak, persze csak ha hajlandó lesz hasonlóan komoly részt vállalni a csapatmunkában is. Lichtit sajnos újra csak azért tudjuk dicsérni, mert mesterien futott neki a tufán becsúszó Telles lábának, egyébként egyetlen sikeres beadással hozta le a meccset.

Tegnap egyik csatárunknak sem ment annyira a játék, amihez kellett a Porto jó tömörülése is, de most még ez is belefért. Meg merem kockáztatni, hogy akkor sem kapunk ki, ha nincs a kiállítás, de így is váratlanul kedves fejlemény, hogy már az első meccsen eldöntöttük a továbbjutás kérdését. Ennek azért is van komoly jelentősége, mert március elején egy ilyen sorozatban jön a visszavágó: Milan (o), Porto (o), Sampdoria (i), Napoli (i). És itt kacsint be újra a bő keret, mert neki lehet menni izomból a Milannak, és némi pihentetéssel a Portónak, mert közben a Napoli kerete távolról sem ilyen bő, és ők meg egy ilyet tolnak: Juve (i, kupaelődöntő), Roma (i), Real Madrid (o) .

Lement a nyolcaddöntők első köre, és csak egy olyan csapatot láttunk, ami ellen 50-50-nél rosszabb esélyekkel mennénk csatába (a PSG-vel egyelőre nem szívesen találkoznék). Nagyjából látszik, kik lesznek ott a nyolc között:

PSG, Bayern München, Real Madrid, Atlético Madrid, Dortmund, Sevilla, és a City/Monaco továbbjutója (én nemtom) csatlakozik a Juventushoz.  Ez a fenti afféle erősorrend is.