A „tankolás” kifejezést teniszből ismerhetjük. Rendszerint azokra a sport szellemével gyökeresen ellentétes mérkőzésekre használjuk, amikor egy játékos egy tornára ugyan muszájból kiáll, de eldobja az első meccsét, hogy már a következő, általában fontosabb tornára készülhessen. Rendszeresen előfordul, hogy kisebb díjazású, gyengébb pontozású tornákon a menők felveszik a rajtpénzt, majd óriási meglepetésre kizúgnak az első körben. Kevés olyan teniszező van, akire ne vetült volna a gyanú árnyéka, de a tankolás bizonyíthatatlan. Senki nem fogja bevallani, hogy „igen, tojtam a tornába”, és szerintem nem is szorul semmiféle magyarázatra, hogy egy játékos képtelen a teljes szezont azonos intenzitással végigtolni. Nekünk még az a gerinctelenség is imponál, ahogy Nadal tavaly Halléban felvette a rajtpénzt, majd lazán kikapott attól a Browntól, akit neki fél lábon is vernie kellett volna. A tenisz egyéni sport, könnyű egy vereséget kisebb sérülésre, fáradságra, az ellenfél sosem látott formájára fogni, ugyanakkor csapatsportokban sokszor már előre kilóg a lóláb. Péel a Palermo-Juvén.
A palermói kirándulás ugyanis egy duzzadt, amorf, mégis indifferens púp a zebraháton. Mindenkit már a BL-visszavágó izgat, az a szezon meccse, ott kell bizonyítani, nem a maffiaszigeten. Csilliárd ponttal vezetjük a bajnokságot, a maradék 12 meccsen 24 pont – ami pontátlagot tekintve az elmúltnégyév mélypontja lenne – csak akkor nem jelentene scudettópajzsot, ha a roskatag, utolsó kilencből nyolcszor nyeretlen Roma a hátralévő találkozóin mindenkit agyonzúzna. A bajnokságot lassan már csak szánt szándékkal dobhatjuk el, már belealudni sem nagyon tudunk, annyira vaskos ez a 11 (gyakorlatilag 12) pontos előny. Viszont a Dortmund (azaz ahogy egy bőkezű kommentelőnk fogalmazott, egy „szar német középcsapat”) elleni meccs előnyből is meleg lehet – láthattunk a héten egy másik „szar német középcsapatot” hazai bukta után emberesen megtöcskölni, majd kis híján kicsapni a Realt, mint a taknyot.
Ennek megfelelően lemegyünk Palermóba, papíron a legerősebb kerettel, és felállunk a fakóval – vagy nem. Pogba eltiltott, de rajta kívül pihenhet akár Chiellini, Evra, Tevez, Morata, Vidal is. Az olasz lapok sem nagyon mennek el a holnapi összeállításunkon: míg sokszor hamarabb tudják a pontos felállást, mint Allegri, most csak találgatnak. Még a formáció sem fix: lehet belőle 4-3-1-2, 3-5-2 és 4-3-3 is. Ami nagyjából biztosnak tűnik, az Sturaro, Matri és Barzagli idei debütje kezdőként. Allegri déli sajtótájékoztatója és a délutáni edzés után valószínű, hogy 3-5-2 lesz belőle, leginkább egy Buffon, Barzagli, Bonucci, Chiellini, Lichtsteiner, Vidal, Marchisio, Sturaro, Padoin, Matri, Morata összeállításban.
A Palermo a gálacsapatnak is méltó ellenfél lenne. Hazai pályán a bajnokság egyik legerősebb csapata, csak a Juve és a két római szerzett több pontot otthon a pinkeknél. Egyedül a Lazio verte őket, csubakka 4-0-ra, egyébként bárkit meg tudnak picsázni. A Vazquez-Dybala kettős simán benne lehetne a szezon válogatottjában (ill. a jövő évi Juventusban), és ellentétben a korábbi évek Palermóival, a mostani jobb napjain egészen kulturáltan tud védekezni. Vazquezék meg úgy firkálnak, hogy a Münchausen-módra nagyokat büfiző Zamparini által bedobott irreális eurótonnákat is megérik.
Szerintem a fent jelzett kezdőnél bölcsebb lenne egy Storari – Padchinho, Barza, Obama, DC – Pepe, Pereyra, Sturaro, Marcsi – Matri, Nándi felállás is, így a dortmundi bagázsból egyedül Marchisiót kéne nyúzni. Ha Allegri a lapok által vélelmezett 3-5-2-vel kezd, majd közülük heten is játszanak Dortmundban, és esetleg kiesünk a BL-ből, joggal feszítenénk keresztre vicsorit. A holnapi szinte senkit nem érdekel, ugyanakkor a szerdai mérkőzés önmagában jelenti a szezont. Holnap a fakótól bravúr lenne egy pontszerzés, a csak enyhén felforgatott csapattól pedig bármi hiábavaló, ha szerdán bukunk. Sportszerűtlen letankolni egy mérkőzést, de szerintem most, bő 10 pontos bajnoki előnnyel, sérülttel teli kerettel, ennyi Juve-szinten ínséges nemzetközi kupaév után egyszerűen kötelező.