A hétvégi bajnoki volt az első, amit Allegri úgy elkúrt, ahogy csak lehetett. Ahogy Darti fölényesen velős, velősen profi posztjából is tükröződik, ennél a klubnál pár éve nem opció, hogy a seggutolsó csapat otthonában dolgoznunk kelljen a döntetlenért, és egy félidőt diszkréten fedjen a taktikai homály. A tavalyi, nagyon hasonló csoportból kiindulva nyugodtan mondhatjuk, hogy az ősz legfontosabb 90 perce következik, aminek üdvös lenne úgy nekimenni, hogy nem követjük el a hétvégi bajnokin bemutatott hibákat. Ránézésre Allegri az egyik cumiból kapásból repetázik.

Reggio Emiliában nagyjából ezek voltak a proverbiális banánhéjak:
– Evra béna védekezése, nem létező támadómunkája;
– Licht indiszponált formája;
– Nándi impotens vergődése;
– a belső középpályás hármas összhangjának hiánya;
– Pirlo körülményes, öreges tökölése;
– a válogatottban qrvajó Giovinco elkésett beállítása;
– formációváltást követő fejetlenség.

A mai osztag: Buffon; Ogbonna, Bonucci, Chiellini; Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Pogba, Asamoah; Tevez, Morata.

Testületileg rajongunk Nándorért, de már érett neki a pad – check. Testületileg örültünk Evra érkezésének, négy védős rendszerben lazán ő lenne az első számú balbekkünk, de úgy tűnik, Kwadcsi szárnyvédőként főleg támadásban hatékonyabb tud lenni – check. Vidal hétvégén azért pihent, hogy ma formában lehessen – check. Moratában láthatóan úgy dolgozik a bizonyítási vágy, mint ahogy fellángol a libidóm, ha bevillannak a Tyler chilei pinceházában töltött éjszakák – szegény Gio, de mondjuk check. Viszont Lichtnek nincs alternatívája, ehh.

Már csak annyit szeretnénk tudni, Pirlót mi a búbánatos lankadt mammutfasz tartotta a kezdőben. Szundi nincs (még?) formában, a Sasol ellen sikerült karrierje egyik legpasszívabb, legkevésbé pontos (éppen 80%) passzjátékát hoznia. A korábban hasonló poszton és szerepkörben látott Marchisio egy klasszissal modernebb, gyorsabb, veszélyesebb focira képes. Reméljük, Max knows. Azt is reméljük, Moratával beszélt valami agykurkász, mert az a túlfűtött attitűd, amit a bordó lúzerek ellen mutatott, egy balkáni hangulat közepén, nyilván ezerrel színészkedő ellenfelekkel szemben másodpercek alatt pirosat érhet.

Nem az olasz foci becsületéért játszunk. Leszarjuk az olasz focit, mint ahogy az olasz foci bő két hete szarik a Juventusra, és teret enged a nyomorult, szánalmas picsogásnak. Van másfél óránk, amivel meg lehet ágyazni a küzdelmes, de szép tavaszunknak, ugyanakkor el lehet intézni egy keserű, méltatlan menetelést az EL-ben. Abból egyszer bőven elég volt, kösz.