Aktuálisan két fronton zajlik az élet Juventusban:
– dübörög a bajnokság, órákon belül fogadjuk a Cesenát;
– Moggi szerint új elnöke lehet a klubnak, asztaqrva.
A csizma az asztalon pedig:

A Ferrari F1-es csapata masszívan ég idén: hiába vitték oda Alonso mellé Räikkönent, idén mindössze két dobogós helyig jutottak, és a csapat csupán 4. a VB-pontversenyben (#allegritakarodj). Hogy ezért mondott-e le a Ferrari elnöki tisztségéről Luca di Montezemolo, vagy azért, mert közismerten rühelli Sergio Marchionnét, a Ferrari 90%-os tulajdonosának, a Fiat-Chrysler autógyártó monstrumnak első emberét, az tulajdonképp lényegtelen. A helyzet adott: az Avvocato által kinevezett Montezemolo távozása ’91 óta először elnök nélkül hagyta a Ferrarit, ez a helyzet pedig azonnali döntést kíván. Iparági pletykák szerint a tisztséghalmozásban eddig sem kispályás Marchionne simán bevállalja a Ferrari elnöki posztját, end of story.

Marchionne és Lapo Elkann egy Juve-Izén

Moggi viszont a minap a Libero Quotidianónál vezetett állandó rovatában megpedzette, hogy Marchionne inkább Agnellinek adná a Ferrarit. És majdnem össze is áll a kép. Egyrészt Marchionne az autóipart keni-vágja, hiszen ő mentette meg a Fiatot az elkerülhetetlennek tűnő összeomlástól, és Lee Iacocca után immár második emberként rázta gatyába az időnként letérdelő amerikai autóipar legkisebb óriását, a Chryslert. Ugyanakkor Marchionne nem tapasztalt a sportban – a Ferrari pedig pont ugyanannyi szállal kötődik a sporthoz, mint a teljesen más menedzsment-stratégiát igénylő autóiparhoz. Viszont a góré elég mázlista, hiszen házon belül rendelkezésére áll az az ember, akinél szebbet rajzolni sem lehetne a Ferrari élére: olasz, képzett, intelligens, bizonyított, van tapasztalata a sportban, ráadásul a vérvonala nyomán ezer szállal kötődik a legendás autógyárhoz.

Agnelli távozása esetén – legalábbis Moggi papa információi szerint – a Juventus elnöke Nedved lehetne. Pavel egyrészt egy klublegenda, Agnelli bizalmasa és barátja, másrészt menedzserként egy keveset bizonyított, képzettnek nem mondható, kevésbé olasz arc. Visszafogott magánvélemény: Nedved a pályán is inkább egy csupaszív harcos volt, mint egy agyas, finomkodó vezér. Mentalitásban közelebb áll Monteróhoz, mint Pirlóhoz, na. Magam részéről nehezen tudom elképzelni egy 250-300 millió eurós bevételt produkáló sportgépezet első embereként. Persze az is igaz, hogy Agnelli megfelelő pályára tette a Juventust: áll a stadion, a calciopolit követő pénzügyi sokk után folyamatosan növekedő bevétel és egyúttal csökkenő veszteség virít a könyvekben, Marotta személyében egy tapasztalt és intelligens ügyvezető irányít, eredményes a csapat, sínen a hajó. Ugyanakkor pár hónapja váltott edzőt a klub, egy másik vezetőváltás ilyen rövid időn belül sok szervezetet megviselhet. Fene tudja, Mogginak mennyire megalapozottak az információi, mindenesetre nem bánnám, ha ezúttal félreértesült lenne az öreg maffiózó.

Operatívabb problémánk is van ennél: este jön a Cesena, kapujában Nicola Lealival. Annyit mindenki tud a fiúról, hogy évek óta Buffon örököseként tartják számon a digók. A Juve szintjén sem aprópénz egy 19 éves kapusért kifizetett 3,8 millió euró – ennyibe került 2 éve Leali. Azóta lehúzott egy-egy szezont kezdőként a Virtus Lancianónál és a Speziánál, idén pedig a Cesena első számú kapusa. Látszik a tudatos menedzselés: Paraticiék csak olyan klubhoz engedték, ahol nem csak a padon szárítgatta a betyárkörtéket, és nem csak edzésen mennek felé a löketek. A minap a Tuttosport megkérdezte, mit szól ahhoz, hogy a Juve láthatóan törődik a sorsával, ill. legnagyobb bálványával, Buffonnal nem csak edzőtáborban találkozik. Nem meglepő, hogy Lealinak Buffon a példaképe; a korábbi közös edzőtáborozás alkalmával mindig izgatott is volt Gigi közelében (ez kicsit buzis), a tőle kapott mezt bekeretezte és kiakasztotta a szobájába, de alig várja, hogy ellenfélként is találkozzanak. Nyilván szeretne később a Juventusban játszani, de tudja, hogy ezt még nem érdemelte ki. Olaszosoknak és guglifordítósoknak érdemes átfutni a teljes interjút, helyes pofa ez a Nicola, roppant lelkesen drukkolunk neki. Buffont rettentő nehéz lenne a piacról pótolni, fasza lenne, ha házon belülről jöhetne az utódlás. Leali korához képest bölcsnek tűnik, nem fogja visszavetni egy Torinóban benyalt papírforma-négyes.

Nálunk meg jön a rotáció, részben kényszerből, részben pedig a zsúfolt naptár miatt. A Milány ellen kisebb sérülést összeszedő Caceres helyén Ogbonna játszik, ez elég fixnek tűnik. Barza már leül a padra, de óvatosságból még nem állítja be a kezdőbe Allegri. A Tuttosport és a GdS nem egyeznek abban, ki játszik a középpálya jobb oldalán: vagy Licht+Pereyra, vagy Romulo+Vidal kettőst láthatunk Marchisiótól jobbra; mi inkább Vidalékra tippelünk. Evra játéka szinte biztosra vehető, ahogy a Tevez-Nándi csatárkettős is. Pedig megnéznénk már Moratát kezdőként, és a nyitófordulóban is elégedettek voltunk Comannal is, hallod, Allegri, hallod?! Évek óta nem veszítettünk pontot hazai bajnokin, a Cesena Torinóban utoljára ’89-ben jutott döntetlenig. Reméljük, azért kicsit izgi lesz.