Ahogy azt a hétvégi rangadó utáni reakciójában Tyler elétek tárta, nem vagyunk különösebben hasra esve a csapat formájától. Nem domináljuk a mérkőzéseket, a második félidőkben – főleg a vezetés birtokában – látványosan, azaz inkább nézhetetlenül csúfoljuk-csaljuk a játékot, a belső középpályások formája minimum aggasztó, a maradék védőink bele lóg a heti két mérkőzéses terheléstől, Tevez nélkül Llorente csak egy túlfizetett és túl jóképű Matri, ránézésre Buffon és meccsenként a háromból mindig másik két védő tartja a lelket a csapatban. Mégis, a 2014-es eredmények miatt nem nyafoghatunk: a Roma elleni kupakiesés benne volt a pakliban, a bajnokságban idén produkált 11-2-1 több, mint vállalható, és az EL-ben eddig négyből hármat nyertünk, mindössze egy gólt kaptunk. Két lehetőség van: vagy tényleg annyira szarok vagyunk, ahogy tűnik, és irreálisan jók az eredményeink, vagy annyira jók vagyunk, hogy – árnyaltan fogalmazva – maximum közepes játékkal is röhögve szalad a szekér. Akárhogy is, a látszat csal, mi meg a szezon hajrájában szeretnénk végre tudni az igazat.

Mai ellenfelünk több szempontból hasonlít ránk: a portugálok voltak már jobb formában (utolsó 4 meccsükből 3 zakó), tele vannak sérülttel, és van az a nézőpont, ahonnan az EL egy rettenetesen nagy és nyomasztó púpnak tűnik a hátukon. Nézzük a sérültjeiket: az alap négyes védősorukból egyedül a balbekk Bedimo egészséges, a két irányítójuk (Grenier és az ex-milanos Gourcuff) szintén lerobbant. A kiváló felépítésű (= jó testű) Umtiti játéka is kérdéses: portugál és olasz források is csak kérdőjellel hozzák a várható kezdőcsapatba. Jobb bekknek a 19 éves Tolissót, és amennyiben Umtitit nem drótozzák össze a felcserek, a L’Équipe infói szerint középre a 20 éves, szintén B-listás, rutintalan Sarrt dobják be a vendéglátók. Ezek a fiatal fiúkák még nem nagyon láttak Tevez szintű focistát: pl. Sarr idén 4 felnőtt meccset játszott, ebből csupán egyet nyert meg a Lyon. A másik megoldásuk középre Gonalons lenne: ő a hazaiak Marchisiója, saját nevelésű local hero, párszoros felnőtt válogatott és néhány nő bálványa, ezen kívül univerzális, jó felépítésű belső középpályás, aki tulajdonképp Vidal-módra képes botcsinálta védőt játszani. (Egyébként a télen kis híján leigazolta a Napoli, de ők végül Jorginho mellett döntöttek.) Szintén B-verzió lesz Ferri a középpályán, és a rutinos (=levezető) Malbranque sem kimondott trequartista alkat, ő csak Grenier sérülése miatt lép be a csatárok mögé. A két csatár viszont nem szükségmegoldás: mind Gomis, mind Lacazette stabil kezdőnek számítanak, összesen 25 bajnoki- és 5 EL-gólnál járnak. Lacazette a Lyon legnagyobb kincsének számít, szeret és tud cselezni, lazán rávezeti bárkire a labdát, és messziről is pontosan, erősen tüzel, taktikai érettsége pedig lazán kiemeli a hasonló korú youtube hírók közül. Egyébként a meccs előtt elmondta, hogy szívesen játszana a Juventusban, szóval ma este nem csak a jelenéért, hanem a jövője kedvéért is fog hajtani. Gomis, a komisz (wááháhhháá) pedig rutinos játékos, és a legnagyobb erénye egyben a legnagyobb hátránya is: teljességgel kiszámíthatatlan, képtelenség előre megmondani, hogy ultrafos vagy extra jó formában rohangál-e a védők között. Vele kapcsolatban kicsit Gervinho fílingem van: jobbik (SomosÁki, heló) esetben semmit nem fog tudni kezdeni a labdával, rosszabbik esetben szaladhat utána Caceres.

A helyi lapok esélylatolgatásai és a Lyon részéről adott nyilatkozatok egybecsengnek: úgy érzik a portugálok, egyértelműen a Juve az esélyes. A L’Équipe – ahol még volt anyag az Aranylabdában… – egyenesen „Itt az idő hősnek lenni” címmel hozta a meccset felvezető cikket. Szerintük rengeteg múlik azon, sikerül-e gatyába rázni Umtitit: ha igen, akkor mind Gonalons, mind Lacazette az eredeti helyén játszhat. Umtiti hiányában ugyanis a Lyon a hétvégén elbukott hatpontos rangadó (a közvetlen előttük lévő St. Étienne ellen kaptak ki hazai pályán, és kerültek még nagyobb hátrányba a BL/EL helyek tekintetében) második félidejében ugyanis kipróbálták, milyen Gonalons centerhalfban, Lacazette irányítóban. Főleg a csatár tűnt el a mezőnyben. Általában a legjobbat kívánjuk az emberiségnek, legyen az felebarát vagy ellenség, de Umtiti jólétéért szívünk szerint csak holnaptól imádkoznánk.

Nézzük – a portugálok fonetikája szerint – a Zsüventüszt! Nálunk HülyeVidal eltiltott: a világ legjobb játékosa kibulizott magának egy másfél hetes pihenőt, legközelebb a visszavágón láthatjuk. Ez azért remek húzás tőle, mert így a sérülésből visszatérő Marchisióra, a szétterhelt Pogbára (a portugálok kiszámolták, Palika idén 3618 percnél tart, ebből 3286-ot játszott zebrában, mindezt úgy, hogy a tavaly nyári ifi-VB után nem is pihent) és a kondira remek, formára véleményes Pirlóra hárul a mai és a hétfői, Livorno elleni bajnoki is. Ezzel, és a 3 sérülttel (Pepét már ide sem számoljuk, Barzát, Ogbonnát és Pelust igen) Conte variációs lehetőségei minimálisra zsugorodtak: a védősor adott, a belső középpálya – hacsak nem akarjuk Padoinnal sikongatósra lepni az ellent – szintén adott, a balos szárnyvédőre szintén nincs B-verzió… Esetleg Buffont lehetne pihentetni, de ennek semmi értelme, mikor Gigi talán az egyetlen, aki nagyobb baki nélkül lehozta az elmúlt két hónapot. Conte tehát érdemben két poszttal gazdálkodhat: választhat Isla és Licht, valamint Tevez mellé a Nándi-Oszi-Gio-Mirko négyes közül. Legfrissebb infóink szerint Isla és Vucs fognak játszani. Bár Isla képtelen gólt lőni, védekezésben és passzjátékban mostanában hatékonyabb, mint Lichti. Mirko pedig egész kulturáltan szállt be a hétvégén, maga mögött hagyta a téli mercato abszurd bohózatát, és állítólag kifejezetten jó formában van. A szezon elején kiváló duetteket nyomtak Karcsikával – Nándi utóbbi hetekben mutatott formáját elnézve részünkről maximális ammen a Tevez-Vucsinics duóra.

A történelem mellettünk van: egyenes kieséses párharcban portugálok ellen eddig mindig továbbjutottunk, bármelyik sorozatról is légyen szó. (Igaz, oda-vissza még egyik ellenfelet sem sikerült leverni.) A Lyonnal még sosem találkoztunk, viszont egy alkalommal játszottunk a Gerlandban: a ’72-es BEK-kiírásban a marseille-i Vélodrome betiltása miatt Lyonban fogadott minket az OM. Bár az odavágón 1-0-ra kikaptunk, a visszavágót többek között Bettega duplájának köszönhetően 3-0-ra behúztuk, és a döntőig mentünk.

7 bajnoki mellett minimum 2, maximum 5 EL-meccset kell még lebirkózni. Nem is feltétlenül az ellenfelek, sokkal inkább a sorozatterhelés jelenti most a nehézséget. A körülményekre mindenesetre nem panaszkodhatunk: kifogtunk egy megtizedelt, nem különösebben jó formában játszó csapatot, túl messzire sem kell utazni (Lyon kb. 300 km-re van Torinótól), Tevez rápihenhetett a találkozóra, és a hétvégi pofon is felrázhatta a skacokat. Talán ma kiderül, hogy mi volt az illúzió: az elmúlt hetek pocsék játéka, vagy a nápolyi cumi kivételével jó eredményei csaptak-e be minket. Csalódjunk kellemesen!

A mérkőzést élőben a Story4 közvetíti.