Pár óra múlva az eddigi 2014-es év második legfontosabb 90 percébe nyes bele a Juve. Az eddigi legkomolyabb megmérettetés a januári, Roma elleni bajnoki volt, azt az eredményt tekintve kiválóan, a játék képét nézve elfogadhatóan hoztuk, és a Conte-csapat eddig 3 meccset kivéve (Bayern oda-vissza, ill. a Galata ellen, idegenben) nagyon odatette magát a sorsdöntő csatákra, így most sem lehetünk kevésbé bizakodóak. Két aggályunk van, amit hajtás után természetesen részletezünk.

Egyrészt kisebb térdsérülés miatt, tehát nem csak simán óvatosságból nem játszik Tevez. A keretbe sem neveztük, esetleges vész esetén csak a jövő héten számíthatunk rá. Apacska-Karcsika nem is elsősorban a góljai miatt fog hiányozni (európai kupameccsen még nem lőtt gólt ebben az évtizedben, utoljára 2009. áprilisában, egy MU-Portón akasztott egyet a szőrös térdű portugáloknak), hanem a mérhetetlen, kimutathatatlan, felbecsülhetetlen, pótolhatatlan, minden várakozást felülmúló, kiszámíthatatlan, mégis megbízható mezőnymunkája miatt. Első blikkre azt mondaná az ember, Tevez olyan a mostani Juventusban, mint Nedved volt 2003 körül: nem mindig vetted észre, ha játszik, viszont amikor nem fogja a többiek kezét, kicsit elveszettebbnek tűnik a társaság. Aztán ha megnézzük az idei találkozók jegyzőkönyveit, rájövünk, hogy Tevez tulajdonképp végigtolja a teljes szezont: minden bajnokin és BL-meccsen pályára lépett, így csak tippelni tudjuk, mennyire fog hiányozni. A Chievo és a Bologna ellen nem kezdett a bajnokságban, mindkettő erősen nyűglődősre sikeredett, illetve az emlékezetes és vitatott megítélésű Roma elleni kupameccsen hagyta ki Conte a kezdőből, az sem volt egy sikertörténet. Mondjuk idén már játszottunk Tevez nélkül több jó meccset is, de az Avellino és a Traubi sem a Fiorentina szintje, nem mérvadóak a mai este szempontjából.

A másik aggályunk, hogy az utóbbi időben szinte minden meccsen tendenciózusan rázzuk a pofonfát. Időben visszafelé haladva:
– a lilák ellen, múlt hétvégén a második félidőben NULLA kapura lövésünk volt (ilyen még nem történt a Conte-érában);
– a Milan elleni első félidőt átaludtuk, Nándi vezető gólja előtt 20 percig nem jöttünk ki a térfélről;
– a Traubi a visszavágón kurvagyenge volt, fél óra alatt lerendeztük őket, Torinóban viszont a két gólunk között rengetegszer szaladtak át a középpályánkon;
– a városi derbit vitatott körülmények között sikerült csak behúzni, és bár az impotens Torónak sem volt sok helyzete, ha a végén Pirlo ökörsége miatt tizit kapunk és pontot veszítünk, egy kurva szavunk nem lehetne;
– a Chievót is felhoztunk 2:0-ról egy peches öngóllal – mondjuk ez a meccs ettől eltekintve tükörsima volt;
– a Verona ellen két gólos vezetés után kaptunk agyfaszt a komplett második félidőt nézve, hogy a végén megérdemelten bevégeztessünk;
– az Izé 3:1-nél többször veszélyeztetett, mint előtte 70 perc alatt összesen;
– Rómában, a Lazio ellen a komplett középpálya nélkül kezdtük meg a találkozót, semmi meglepő nem volt abban, hogy Buffont lehetetlen helyzetbe hozta a társulat;
– a Roma elleni kupazakóról már ejtettünk szót, rettenetesen gyengén játszottunk;
– a Sampnak roppant előzékeny házigazdái voltunk, jóformán átengedtük nekik asszonyainkat (azaz pasijainkat), lovainkat és négereinket, csak a töketlenkedésükön és a mázlinkon (Gabbiadini kapufája megvan?) múlott, hogy nem egy szórakoztató 4:4 lett a vége.

Hát igen, idén háromszor játszott a Juve úgy, ahogy várjuk: a Samp és a Traubi elleni első félidő embertelenül pörgős, a Roma elleni második játékrész sebészi precizitást és viccesen cinikus helyzetkihasználást hozott. És persze vegyük észre, hogy ezek sem tökéletes komplett meccsek, csak bő fél órás, max. egy félidős gyilkos szakaszok voltak. Arról megoszlanak a vélemények, hogy Conte így osztja-e be a csapat erejét, vagy akaratunktól függetlenül töri fel a seggünk az alapvonal, a lényeg, hogy olasz ellenféllel szemben egészen régen láttunk teljes meccsen domináns Juventust. Ma este várhatóan ugyanígy hozzuk majd a hullámvasutat, amihez a futballközhelyszótárból szemezgetve leginkább a „jó csapatnak van szerencséje” frázist tudjuk társítani.

Még valami, aztán hagyunk benneteket bemosakodni, előkészíteni a sört, virslit (:wink:), chips+tejföl kombót: Tevez hiányát látva beindult a firkászok fantáziája is. A mai lapokban elég vad várható összeállításokkal lehetett találkozni, a Gazzetta egyenesen odáig ment, hogy egy sajátos 4-3-3-ban látja a megoldást. Hogy mit keresnek a wingbackek a védősorban (Kwadcsi) és a csatárok mellett (Isla), azt ők tudják, mindenesetre erősen valószínű, hogy maradunk a Fiorentina ellen bevált (…) 3-5-2-nél, amiből – tanulva az őszi szopásból – pillanatok alatt négyvédős hadrendet, szélsők híján leginkább egy stabil 4-4-2-t lehet varázsolni. A legkisebb meglepit egy Buffon – Caceres, Ogbonna, Chiellini – Isla, Vidal, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Giovinco, Osvaldo felállással okozná Conte. Pogbára ráfér a pihenés, Bonucci utóbbi hetekben mutatott játéka szintén indokolja Obama bevetését, Oszi mindkét EL-találkozón betalált, Caceres és Isla is kezdenek formába lendülni, Cuadrado miatt tilos Pelust a pálya közelébe engedni, ráadásul vasárnap Kwadcsi eszetlenül beverte a hosszúba, így el is jutottunk odáig, hogy egyedül Giovinco helyében nem lennénk biztosak. Conte viszont az, úgyhogy nyugodtak vagyunk.

A Tuttosport mai írása szerint a BL-ből – a tavalyi kb. 65 millióhoz képest idén 43,5 milliós zsebpénz érkezik. Az így keletkezett bő 20 millás hiánynak optimista becslések szerint a felét tudjuk bepótolni az EL-ből – ehhez viszont minimum elődöntőt, még inkább döntőt kéne játszani. Elsősorban a pénz miatt kell tehát ma úgy elpicsázni a lilákat, hogy a visszavágóra esélytelenül álljanak ki. A Traubival ellentétben ez nem egy rossz csapat, megkérdőjelezhetetlen motivációval, ráadásul a hétvége óta visszakapták a csapat agyát, Borja Valerót is. Idén először rakjunk oda egy komplett meccset – kevés lesz ma egy félidőt focizni.

Ja, és aki nem tette meg, olvassa el Dino narrálásában a ’90-es UEFA-kupa döntőjéről szóló múltidézőnket. Egyszerre ennyien még sosem voltunk ilyen okosak.