Bizonyosság és bizonytalanság

A hétvégi eredmények alapján még a legóvatosabbak szerint is egyre közelebb vagyunk a sorozatban harmadik scudettóhoz – sőt, még a fő rivális Roma edzője is úgy nyilatkozott, hogy eldőlt a bajnokság. Ennek ellenére örömünkbe némi bizonytalanság és aggodalom is vegyül.

Vasárnap, ha nem is könnyen, de bejött, amit vártam (vártunk), reméltem: mi nyertünk, a két riválisból meg a veszélytelenebb győzött, és március elejére úgy tűnik, a táblázat elején eldőltek a lényeges dolgok: csupán az lehet kérdéses, ki ér oda az egyből csoportkörös BL indulást érő második helyre. De a dobogósok – és valószínűleg a bajnok – már megvan.

A meccsről pár dolgot érdemes kiemelni: mindenekelőtt Asamoah gólját, főleg a lövés előtti cselt, amit ha Messi vagy C. Ronaldo csinál, akkor mindeni azon ájuldozik, hogy ilyet csak ők tudnak. Aztán ismét érdemes megsüvegelnünk Tevezt: nem sűrűn látni egy csatárt becsúszva szerelni, majd egyből felpattanva gólhelyzetbe kerülni. Teveznél ez lassan a rendes munkamenet része. Örültünk, hogy Obama jól pótolna Bonuccit, Marchisio elfogadhatóan Pirlót. A negatívumok oldalán viszont ott a második félidei teljesítményünk, és hogy jó eséllyel csak a kapufán múlott, hogy nem buktunk legalább egy pontot. Viszont a győzelemmel és a Roma bukásával jelenleg 11 ponttal vezetünk, ami valójában 12 pontos előnyt ér: ha a Roma meg is nyeri az elmaradt meccsét, azonos pontszámnál az egymás elleni meccsen jobban el kellene verniük minket, mint a mi torinói 3-0-ás győzelmünk volt.

kwadwoasamoah_gol

Innentől pedig az EL jelenti a következő kihívást, és okozhat némi aggodalmat köreinkben. A hétvégén ugyanis a Juve egy félidőt focizott, egy félidőt pedig lelazsált. A kérdés az, hogy ez mennyire volt tudatos (nem kiadni mindent a kupameccsek előtt), vagy mennyire van szó arról, hogy a csapat kisebb gödörben van? Két kulcsjátékosunk mindenesetre fáradtnak tűnik, hiszen Pogba és Vidal is elmarad attól, ami miatt fél Európa le akarja igazolni őket. Ahogy S4tch írta a fórumunkon: mióta Vidal kijelentette, hogy ő a világ legjobbja a posztján, azóta rá sem lehet ismerni: úgy játszik, mintha a kijelentés egy mesterien felépített tréfa első eleme lett volna, és egy azóta egy különösen hosszúra nyúlt csattanót mutatna be, hogy jót nevethessen mindenki a nagy arcú telepi vagányon. Pogba pedig ugyan továbbra is kifejezetten hasznos a védekezésben, de a támadójátéka nem az igazi: többször is kissé lassúnak tűnik, és a szokottnál sokkal gyakrabban pontatlan vagy hoz rossz döntéseket. Persze ez nem meglepő: végigjátszotta a nyarat a francia utánpótlás válogatottal, és idén az egyik legtöbbet pályán lévő játékosunk. Nem véletlen mondta Deschamps, hogy pihenőre lenne szüksége – persze azért ő sem hagyta ki a válogatottból.

Ebben a helyzetben jól jönne, ha kicsit nagyobb lenne a variációs lehetőség a középpályán – mondjuk kb. úgy, mint a védelemben. Ott az utóbbi időben visszaeső Bonucci helyett simán be lehetett tenni Obamát, Caceres pedig gyakorlatilag mindenki helyett eljátszik. De még a csatárok között is kifejezetten jó alternatívának tűnik Osvaldo bevetése. A középpályán viszont Marchiso mellett Asamoah lenne bevethető a fix kezdők helyett, de akkor meg a bal oldalra nincs megfelelő emberünk. Padoin vagy Peluso hasznossága ugyanis számomra minimum megkérdőjelezhető, Pepe pedig a hírek szerint elsősorban a csíkok miatt jött Torinóba.

Persze nem kell sírnunk: míg a firenzeiek legjobbja hiányozni fog mind a két EL meccsről, addig a Juve a legjobb összeállításában léphet pályára. Csak az a kérdés, hogy ez az összeállítás milyen teljesítménnyel párosul? A Milan, a Trabzon elleni első meccsen, netán a vasárnap a második félidőben “játszó” Juvét látjuk majd, vagy esetleg a vasárnapi első félidőset, vagy a Törökországban magabiztosan nyerő csapatot?

És persze örök kérdés, hogy mire lesz ez elég Európában?