Azt írtuk a beharangozóban, hogy csak két dolog biztos: a győzelmünk, és a római picsogás a meccs végén (kö-te-le-ző!). Mindkettő igaznak bizonyult, de csak az elsővel érdemes foglalkozni, mert a második nem nekünk szól, hanem a Roma-szurkolókat próbálják vele vigasztalni.

BÚÉK!

Megcsaptuk a Romát mocskosul, a második félidőben lefociztuk őket a pályáról, és nem csak eléjük, hanem az egész mezőny elé kicsaptuk a brét: nesztek, ekkora! Én azt is tartom, amit a beharangban állítottam: ez a meccs – legalábbis ebben a formájában – igenis eldöntötte a bajnoki címet. Hacsak égszakadás-földindulás nem lesz, ezt innen már oltári nagy balfaszság lenne elbukni. De erről egyelőre felesleges beszélni, meg amúgy is van más téma.

Volt az a Celtic elleni BL-nyolcaddöntő, biztos mindenkinek megvan. Na, pont azt az első félidőt koppintottuk le a Roma ellen, és ahogy bő egy évvel ezelőtt, úgy vasárnap is élénk vita bontakozott ki arról, hogy mennyire tudatos, amit csinálunk, vagyis mennyire az ellenfél tol be minket.

Persze, az a legegyszerűbb, hogy ráverjük az egészre: ez volt a terv, így akartuk kicsalogatni őket, minden kézben volt tartva, tök feleslegesen paráztunk az elején, hogy nincs meg a fonal. Csakhogy szerintem ez ugyanúgy csak részben volt a terv része, mint a Celtic ellen, és pont ugyanaz történt: az első értékelhető támadásából a Juve megszerezte a vezetést, és onnantól már tényleg egy másik meccs kezdődött. Így már persze azt is nehezebb megítélni, mennyire jó ötlet a jelenlegi védelmünkkel ilyesmit bevállalni. Mert a Romának volt egy ziccere, összesen két lövőhelyzete a tizenhatoson belülről (ami szintén ziccer), egy veszélyes helyről elvégzett szabadrúgása, és Bonucciról egyszer úgy visszafordultak, hogy a fal adhatta volna a másikat.

Against the run of play

Én elfogadom, sőt, biztos vagyok benne, hogy tudatosan álltunk vissza, de egyrészt ennyire biztosan nem terveztük, hogy beszorulunk, másrészt a szerencse is a szövetségesünk volt, hogy így alakultak a dolgok. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy az első (és meglehetősen esetleges) támadásunk egyből góllal végződik, ahogy arra sem, hogy ilyen mélyen védekezve nem kapunk gólt attól a Romától, ahol kizárólag óriási távoli lövők játszanak (Totti, De Rossi, Pjanics, Ljajics). Szerintem az elképzelés az volt, hogy a saját térfelünkre húzódunk, de a játékot egy 20 méteres sávba tereljük, azaz pont a fentiek miatt nem húzódunk be a kapu elé, mert az veszélyes. Ebből lett az, hogy a lesvonal véleményem szerint bő 10-12 méterrel hátrébb csúszott, mint ahogy terveztük, amivel értelemeszerűen a térfelünkön is megnőtt a bejátszható terület, és ezen már nem tudtuk olyan hatékonyan védekezni, ahogy terveztük. A 15. percben megnéztem, és 32 százalékban van nálunk a labda, a Roma már két kapura lövésnél és egy ziccernél járt.

Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy szívesen megnéztem volna a második félidőt (illetve hát lófaszt, de így utólag jó lenne tudni…), ha 0-0-ról vágunk neki. Könnyű lenne most azt mondani, hogy nyugodt voltam a meccs elején – Dino le is baszott minket a listán, hogy hisztis ribancok vagyunk -, de ezzel a gondolattal le is zárhatjuk a meccs elejét illető kérdéseket.

Mert ami aztán jött, attól fényes jó kedvünk kerekedett. A gól után már nem volt kérdés, hogy az (és úgy) történik a pályán, ahogy a Juventus akarja, és már mi is sokkal nyugodtabban szemléltük az eseményeket. Nem is volt okunk idegeskedni, mert a Roma innentől szépen elindult lefelé, és ha még egy darabig nyílt is maradt a meccs, igazából a Juve szépen lassan ellenfele ádámcsutkájára csúsztatta az ujjait, majd érkezett az ádámcsutka-roppantásban komoly rutinnal rendelkező Bonucci, és bepofozta a másodikat.

Bonuccit mindjárt leteperik a négerek

Szerintem a Roma tényleg nyerni akart, tényleg elhitte, hogy győzni tud Torinóban. Aztán amikor látszott, hogy ez nem így lesz, a frusztráció nem a legszebben jött ki a csapat tagjaiból. Még egészen meglepő, hogy a tökéletesen levédekezett Totti nem rúgta tarkón Vidalt egy rosszabb pillanatában (Moggi azt mondta a meccs után, Rudi Garcia egy fasz, hogy hagyta 70 percig sétálgatni a pályán), helyette az én első számú jelöltem a pirosra egyértelműen Ljajic volt, aki borsónyi agyával elég rosszul viselte a történéseket. De nem lett igazam, mert végül De Rossi tört válogatott csapattársa pályafutására egy atomtahó becsúszással, aminek a szándékáért is járt volna a piros, és röhejesnek tartom, hogy egymeccses eltiltással megúszta (három lett volna a minimum). Castané sem vitás, csak nevetni lehet azokon (például a római székhelyű Corrierán), akik szerint szabadrúgás járt volna kifelé.

Arról, hogy miért alakult ki ekkora fölény, néhány adatot citálnék. A Roma-játékosok összesen 16-szor szereltek, míg Vidal egymaga 7-szer, így hiába volt többet a labda a rómaiaknál, még veszélyes helyzetbe sem tudtak kerülni, mert a Juve a védekezőharmadban megette őket nagyszemű lóbabbal. Mindezt úgy, hogy Pogbának nem volt valami nagy meccse, és bár a számok alapján Pirlo isteni volt, ő sem villogott úgy, ahogy egyébként lehetett volna.

A Juventus négyszer találta el a kaput, ebből szerzett három gólt, úgyhogy a támadások is rendben voltak (bár a 8 lövés a szezonátlag alatt van), de ezt a meccset valójában az első 15 perc utáni precíz védekezés, és Vidal elképesztő mezőnymunkája nyerte meg a Juventusnak. Lassan elfogynak a szavaink Vidalra, pedig nekünk akkora a szókincsünk, hogy fejből írtuk újra a magyar thesaurust. Akit még dicsérni kell, az Chiellini, akinek mindegy volt, hogy éppen Ljajic vagy Homlok játszott az ő oldalán, mindkettőt lenyelte keresztbe.

A zöld X-ek Vidal és Chiellini dicsőségét zengik

Ahog a Celticet, úgy a Romát is komposzttá szecskáztuk, és ha ehhez kellett is egy kis szerencse, a győzelem jogosságához semmi kétség nem férhet. Nyolc ponttal úszunk az élen, játékban, kiegyensúlyozottságban, a meccset eldönteni képes játékosok számában, és péniszméretben meg sem közelít minket senki – kurva nagy kár, hogy ezt már csak Olaszországban van lehetőségünk megmutatni.

Bár ha jobban belegondolunk, ez a győzelem akár azt is jelentheti, hogy komolyan fogjuk venni az Európa Ligát, hiszen belefér.