Ki fog itt focizni?

Benito már írt egy tartalmas dolgozatot a Barcelona elleni meccsről, amihez nehéz bármit hozzáfűzni, és a Napoli elleni scudetto showdown is a nyakunkon, szóval inkább azzal kéne foglalkozni, de én mégis a múlt heti BL-meccsről agyalnék egy kicsit. Néhány drága barátommal a helyszínen néztük meg a találkozót, a bejegyzésben található fotók a múzeumban, a stadionban, illetve annak környékén készültek.

Kezdeném azzal, hogy van valami nyugtalanító ebben a csapatban. Papíron nem állunk rosszul, és azt is tudjuk, hogy Allegri csapatai, valamint a Juve is általában tavaszra kerül igazán jó formába. Korai és értelmetlen lenne temetni a szezont. Miután követtem az elmúlt 3 évet is, egyelőre nem aggaszt különösebben a csapat formája. Inkább a poszt címében megfogalmazott kérdés tart ébren éjszakákon át.

A Barcelona rendkívül szolid csapat, a keretet gyakorlatilag évtizedek óta ugyanarra a focira idomítják. Ez a csapat felállástól függetlenül nagyjából bármikor tud egy erős alapszintet hozni, ezért különösen ideális ellenfél akkor, ha a saját csapatod formáját szeretnéd felmérni. Tavasszal 3-0-ás összesítéssel ütöttük őket a BL-negyeddöntőben, és abban a pillanatban éreztük, hogy kevés csapat tudta volna megállítani a Juventust. Pár hónapja hasonló zakóval távoztunk tőlük, és tudtuk, hogy sehol sem tartunk, csak keressük a kezdőnket, a játékunkat. Múlt héten csak annyit torzult a szintfelmérés, hogy nagyjából mindkét gárdának megfelelt a döntetlen – ezzel együtt annak feltétlenül örülhettünk, hogy kapott gól nélkül, néhány komoly helyzetet kialakítva hoztuk az eredményt.

Viszont a helyszínen elkeserítő volt látni, hogy mennyire nincs foci ebben a Juvéban. Foci alatt most nem a közönségcsalogató kombinációkat, a villámgyors támadásokat, hanem inkább az egyéni képességeket értem. Dybala – ahogy Beni is írta – a belét kihajtotta, ez pedig a hosszabbításban megeresztett, joógáborral szólva majdnemgólig a meccs fénypontja volt:

Szóval Dybalában legalább ott van a bugi. Nincs különösebben jó formában, de minden megmozdulásán látszik, hogy akar és tud a kapu felé menni. Rajta kívül érdekes módon az általam továbbra is nagyjából agyatlannak tartott Douglas Costa mutatta a tehetség szikráját: alap, hogy baszott gyors a fiú, és ha ráviszi egy védőre, kiszámíthatatlan, hogy merre fog cselezni. Cuadradót is a csapat technikásabb játékosai között tartjuk számon, de őt úgy levette a Romában sem különösebben erős Digne, mint amilyen könnyedén Darti felnyársal egy tucatnyi szűz eunuchot. Higuain múlt szerdája karrierje mélypontja volt: háttal a kapunak Serie B színvonal, Piqué kisujjból semlegesítette. Piggynek az ötös körül kezdődik és végződik az élettere, de múlt héten a 16-oson belül nem is ért labdába. A támadószekciónk, amely feladata a gólszerzés, vagy legalább a gólveszély megteremtése lenne, Dybala kivételével nagyjából semmit nem mutatott.

A középpálya is érdekes volt madártávlatból. A Barcelona gyakorlatilag 4-5-1-et játszott, megszállták a pálya közepét, Deulofeu is rengeteget lépett vissza védekezni, és komoly presszinggel akadályozták a labdakihozatalt az első percektől. Nézzétek csak ezt a hevenyészett elemzés-kezdeményt, indokolatlanul sok “dropping deep”-használattal:

Valahol nem véletlen, hogy a mezőny két leggyengébb játékosa Higuain és Suarez voltak: a mérkőzés nagyja a középpályán zajlott, mindkét csapat zártan és fegyelmezetten védekezett. Ezzel együtt Khedirának és Szandinak is jutott felelőtlenül eladott labda, amiből egy élesebb Barcelona simán gólt szerezhetett volna. Khedirát egyébként a körülöttünk ülő olasz brotherek és sisterek is kutyázták, rajta kívül Cuadradóval szemben voltak leginkább türelmetlenek. Érdekes, hogy Higuaint akkor sem basztatták, amikor régen eldőlt, hogy aznap neki nem osztanak lapokat. Abban meg tudtunk állapodni a cimborákkal, hogy Khedira ezen a csapaton nem tud segíteni: védekezésben kevés, egyáltalán nem használja az ökör nagy testét, pedig ezzel a fizikummal ketté kéne törnie egy Iniesta, Paulinho kettőst. Ezen kívül alibi a kamunémet passzjátéka, labda nélkül keveset mozog, és az sem menti meg, hogy az utolsó fél órában ügyesebben érkezett a kapu elé a résekbe, mint Piggy, úgyhogy ha a szélsőink jobb napot fogtak volna ki, akkor Samivel hamarabb lövettek volna gólt, mint Higuainnal. Valaki tényleg megfejthetné, mi tartja a csapatban. A hírek szerint holnap is kezdeni fog.

 

 

Pjanic nekem nagy kedvencem a mostani garnitúrából, de neki is csak fél óra érdemi játék jutott. Ezt követően láthatóan elfáradt, nem tudott üresbe mozogni, és a Barcelona gyors labdajáratása is kivette a zsírját. Allegri joggal kapta le őt elsőként. A középpályások közül ránk a legjobb benyomást Bentancur tette, ami főleg azért érdekes, mert – Stu kivételével – az összes belső emberünk pályára lépett. A kicsi ‘Rigó (ehe-ehe) higgadt, labdabiztos, erőteljes, messzire is pontosan passzoló gyerek, aki nem pánikol be egy rá rontó ellenfél láttán. Viszont a bugi belőle is hiányzik – ezt a középpályáról csak egy formában lévő Pjanictól várhatjuk.

Aki még hihetetlen nagy talány, az Alex Sandro. Érthetetlen, hogy lehetett ez a fickó a tavalyi év egyik legjobbja. Hogy Dani Alves távozása miatt szomorkodik-e, vagy a Chelsea ajánlatát sírja vissza, nem érdekes. Vele valamit mindenképp muszáj kezdeni, mert tűrhetetlen, hogy egy brazil ne is védekezzen, szarul is helyezkedjen, bele is bakizzon a labdatartásba, és a támadásokhoz se tudjon hozzátenni.

A belső védőink amúgy faszák voltak, különösen a Beni által is kiemelt Benatia, aki rossz mozdulatot sem ejtett, annyira tökéletesen játszott. Nem néztem vissza a közvetítést, nem tudom, mennyi látszott a felvételeken, mindenesetre Suarez akkor is mogyorózta, könyökölte, öklözte Benatiát, amikor a labda a közelben sem járt. Ennek fényében nekem duplán tetszett berberünk higgadt magabiztossága. Ruganinank lábbal sokat kell javulnia: emberfogóként biztosan fejlődött év eleje óta (pár hónapja a Genoa noname bolgár csatára semmisítette meg, most meg nyerte a párharcokat egy komolyabb állomány ellen), viszont – Szandihoz hasonlóan – Rugani is csak 70% körül passzolt, ez pedig Licht vagy Ogbonna rosszabb napjait idézte.

A helyszíni meccsnézés örömeiről Tyler “Kedves Naplóm!” című, örök érvényű posztját ajánlanám újraolvasásra. Nekünk most nem jutott ennyire élménydús utazás: szerda hajnalban indultunk Malpensára, délelőtt 11 előtt már a stadionnál voltunk, és mivel előző éjjel csak 2 órát aludtunk, a kezdő sípszóig csak lestünk ki ostobán a fejünkből. Negyvenes családapák már máshogy partiznak, nekünk a salsiccia monodiéta (egész nap csak ezt ettük) adta a napi szórakozást.

Azzal zárom soraim, hogy veletek együtt remélem, valamelyik kemény testű buzeráns tud írni a holnapi meccs elé. Allegri szerint nem lesz döntő jelentőségű a mérkőzés, az egész ország a Napoli győzelméért szorít. A bukik 2,2 körül adják a hazait, 3,5 körül a vendéget, az underdog pozíció pedig általában motiválóan hat a Juvéra. Ma amúgy Allegri hatalmas troll volt a sajtótájékoztatón, volt ott amputált kezű Higuain, “Barzagli középpályásként kezdte, majdnem nem lett neki karrierje, szegény fiú”, meg “jó teszt ez a szezon első döntő meccse, az Olimpiakosz elleni előtt”, szóval a csapatnál biztos jó a hangulat. Imádom az embert, csak mondja meg valaki, mi a lófaszt eszik Khedirában.