Döntők, pt. 1/3

Hát akkor jöjjön az első találkozó abból a hármasból, ahol nincs több kifogás, nincs érdemi javítási lehetőség, nem fér bele a “májusban majd megoldjuk”. Allegrivel szólva:

Sokáig senki nem beszélt a tripláról, pedig tulajdonképp már tavaly nyáron gondolni lehetett rá, hogy egy ütős bl-szerepléssel bármi megtörténhet. A bajnokság ismét nekünk állt, a kupában Allegri eddig kettőből kettőt nyert, a BL meg egészen tavaszig mindenképp lutri. Most viszont 3 héten belül mindent meg lehet nyerni.

Allegrinek piszok jó a mérlege a Lazio ellen: 9 mérkőzésen 9 győzelem, 18-1-es gólkülönbség, ennek megfelelően 8 clean sheet. Ha csak ebből indulnánk ki, le se kéne játszani a döntőt. De azért van itt baj: eddig nagyjából megúsztuk perdöntő sérülések és jelentős formahanyatlás nélkül, most viszont Pjanic eltiltás, Khedira sérülés miatt hiányzik, Cuadrado teljesen elveszítette a fonalat. Legalább Mandzukic felépült, és Dybala is teljes edzésmunkát végzett. A GdS ezt a felállást várja:

Nem mondanánk szarnak, főleg, hogy Rincon az egyetlen mezőnyjátékos, akit nem a kezdőbe vettünk. Marchisio finom kis vállain különösen nagy a teher: ma neki kell mozgatni a csapatot, egyúttal megszerezni és megtartani a labdát. Az idei formája nem is tudom, mit ígér, ahogy a csapat is kissé kiszámíthatatlan. A minap nézegettem az eredménysorunkat, és emlékeim szerint nagyjából a Milan elleni bajnoki, illetve a Napoli elleni kupa-odavágó második félideje ugrott be utolsó olyan mérkőzésekként, amikor tényleg odatettük magunkat olasz ellenféllel szemben. Ma viszont nincs kifogás, megengedhetetlen, hogy gyengén játsszunk.

Ugyanis közepes játékkal garantáltan kikapunk. A Lazio már megint a szezon végére pörgött fel, náluk már-már szokás, hogy az évad utolsó 2 hónapjára összekapják magukat, és a májusi bundameccsekbe belekényelmesedett riválisoknak szépen megmutatják, hogy a bajnokságok nem a nyári mercatón, de nem is decemberig dőlnek el. Bár Firenzében a fakóval fordultak rá a mai találkozóra, de előtte félelmetes tempót diktáltak: lezúzták a Palermo, Roma, Samp hármast, eközben lőttek 16 gólt. Ők a kupamumusok: 23 találkozón 8-7-8 az összesített mérleg, nagyjából egál a gólkülönbség is. Náluk eltiltott nincs, Marchetti és Lukaku a két sérültjük, mindkettő pótlását meg tudják oldani, infografikus teamünk szerint így:

Breaking news, hogy Parolo sem százas, a helyén a hétvégi forduló whoscored-féle válogatottjába bekerülő Luis Alberto tolhatja. Ha valaki lebecsülné ezt a Laziót, az gondoljon bele, hogy nekik lesz egy Felipe Anderson a padon, aki ellenünk még egyszer sem nyújtott kiemelkedőt, ezzel együtt idénre Inzaghi az alapoktól rakta újra össze a játékát, és csinált belőle olyan támadni és védekezni is hasonló szinten képes wingbacket, amilyenről Conte nálunk csak álmodott. Na, ilyen játékos szorulhat ki a kezdőből a mai, kissé óvatosabb taktika miatt. Legalább azt tudjuk előre, hogy nem esnek nekünk, mint Tyler az alacsony bérek miatt lázadozó afroamerikai bánya- és gyapotföld-munkásainak. Pippo-öcsi egyébként egész jó kis támadó gépezetet faragott a kékekből, és sikerült a széleket is hatékonnyá tennie: Anderson mellett Lulic is 9 gólpassznál jár a másik oldalról.

Fura leírni: a forma a Lazio mellett szól, és arra is mérget vehetünk, hogy ők lesznek az éhesebbek. Nekünk erősebb a kezdőnk, tapasztaltabb és felkészültebb az edzőnk, viszont olasz ellenféllel szemben hónapok óta nem tettünk le semmit a pályára a rutinszerű daráláson kívül. Ma el kell felejteni a triplát, és úgy menni a Lazio ellen, mintha ők lennének a Barcelona vagy a Monaco. Ha a BL-ben mutatott koncentrációval lépünk pályára, akkor Max zsinórban három Coppát hozhat a klubnak. Tavaly Morata, előtte Márti volt a nyerő emberünk, idén ki tudja, talán Lemina, Stu, vagy akár a padra ismét leültetett Kean menthet meg minket. Plusz motiváció, hogy zsinórban 3 évben eddig még egy csapat sem győzött a kupában. Váljon el a szar a májtól, lássuk, mennyit ér ez, ha nincs több esély hibázni!