Mit adott nekünk a calciopoli?

10 éve zajlott a Juventus történetének egyik, ha nem a legrosszabb időszaka. Azóta rengeteget írtunk mi is az eseményekről, agyaltunk azon, hogy mi lett volna a calciopoli nélkül, hol tartanánk, valóban leigazoltuk volna mondjuk C. Ronaldót vagy Gerrardot? Vajon Capello végre képes lett volna a nemzetközi porondon is a csapattal? Azt is tudjuk, hogy az igazságszolgáltatásból valahogy lemaradt az “i” akkoriban. De most nem erről lesz szó. Azt nézzük meg, hogy a sok negatívum mellett melyek voltak azok a pozitív események, amelyek a calciopoli nélkül valószínűleg nem, vagy nem így történtek volna meg.

Rengetegen hagyták el a Juventust akkoriban, és volt, aki csak azért maradt (Trezeguet, Camoranesi), mert a klub nem volt hajlandó elengedni. Volt, aki kikényszerítette az eladását (Ibrahimovic). Voltak azonban olyanok, akik pont a botrány miatt maradtak.

Most valahogy mindannyian természetesnek vesszük, hogy Gianluigi Buffon a Juventus kapusa – de talán van, aki emlékszik rá, hogy 2006-ban Buffon el akarta hagyni a Juventust, és a Milanba szerződött volna, mert új kihívásokra vágyott. Aztán a calciopoli miatt úgy döntött, hogy nem lenne becsületes dolog távozni, és azóta komolyan fel sem merült, hogy elmenjen. Pedig a rossz emlékű Alessio Secco majdnem eladta őt 2006-ban, Abbiatira és pénzre cserélte volna a Milannal. Szerencsére nem jött össze. Az, hogy maradt, jó eséllyel egy Aranylabdájába került Buffonnak – a másik oldalról a jól időzített váltás meghozta a győzelmet az amúgy zseniális Vb-t és tavaszi szezont futó Cannavarónak.

cannavaro_xxxFontos, hogy a játékosok élvezzék, amit csinálnak

Ha nincs a calciopoli, szinte biztosan távozott volna a Juventusból Del Piero is: emlékezetes, hogy Capellónál csak csereként játszhatott az akkoriban amúgy nem túl meggyőző Ibrahimovic mögött. 2006 nyarára komoly változásokat terveztek a keretben és a klub vezetésében is, ennek a részeként Del Piero jó eséllyel távozott volna: megfosztva magát és minket egy Serie B-s és egy Seria A-s gólkirályi címtől, egy Bernabeuban lőtt duplától és a madridi közönség ovációjától. Del Piero persze így sem a legméltóbb körülmények között távozott, de így elmondható, hogy karrierje egyetlen komoly klubja a Juventus volt, és rengeteg nagyszerű meccsel ajándékozott meg minket.

A Juventusban a győzelem mindennél fontosabb, így ritkán kockáztathat az edző – emiatt pedig elvétve kerül a csapatba saját nevelésű játékos, és még ritkább, hogy ott is maradjon. Teljesen biztos vagyok abban, hogy a 2006 nyári események nélkül Marchisio ma a Bologna vagy Palermo játékosa lenne. A calciopoli miatt azonban a kiemelkedően sikeres primavera csapatunkból ő, Giovinco és De Ceglie és lehetőséget kapott, bár mára csak Marchisio maradt meg a csapatban, hiszen tartósan élni tudott a lehetőséggel. Pedig ifiként még mind Giovinco, mind De Ceglie tehetségesebbnek, reményteljesebbnek tűnt, mint ő. Utánuk egy-két játékos ugyan kapott pár percet, netán egy-egy tét nélküli meccset (pl. az Európa Ligában), de senkinek nem sikerült tartósan a keret tagjának maradni, amit most próbál valahogy orvosolni a klub, hogy megfeleljünk a 25-ös keretre vonatkozó előírásoknak.

A 2006-os primavera Szuper kupa döntő első gólja (a vége 5-1 a Juventusnak)

A calciopoli nélkül biztosan nem lett volna a Juventus edzője Antonio Conte, vagy ha igen, nem ilyen fiatalon. A fentebb már említett 2006 nyári átalakítások után Capello lett volna a klub központi alakja, aki egy angol menedzserekre emlékeztető szerepet játszott volna. Mellette legfeljebb akkor rúgott volna más a labdába, ha Kalap úr megbukik – de akkor is egy tapasztaltabb, sikeresebb edzőt választott volna a klubvezetés. Capello viszont távozott, és több alkalmatlan tréner után 2011-ben Conte kapta meg a csapatot, és megnyerte az egyik legemlékezetesebb scudettónkat. A dupla hetedik hely utáni bajnoki címet én sokkal többre értékelem, mint Capello bombaerős csapatával elért győzelmeket. Pedig Conte kinevezése egyáltalán nem volt magától értetődő, főleg Ferrara csúfos bukása után. Azt az extázist, amit a trieszti meccs után átéltünk, valószínűleg soha nem tapasztalhattuk volna meg a capellói (majdnem) tökéletes gépezettel.

igaz_szerelemTriesztben is a legjobb a szeretteinkkel ünnepelni

2011-hez kapcsolódik Andrea Pirlo leigazolása is, ami csakis a mélyponton lévő Juventusnál volt lehetséges, Capello csapata biztosan nem szerezte volna meg a középpályást. Akkor pedig szegényebbek lettünk volna Szundi másodvirágzásával, rengeteg szenzációs szabadrúgásgóllal, és a Bianconeri blog szerzőinek mea culpázásával, hiszen nálunk csak az akkor még a nemváltó műtét előtt álló Dina Vercotti bízott Pirlóban.

A fentiek persze nem azt jelentik, hogy a calciopoli jó lett volna, mindössze arról szól, hogy gyakran még a legrosszabb eseményekből is kinőhetnek jó dolgok. Mára a klub lassan visszakerül oda, ahol 10 éve volt, és fentebb felsoroltak a Juventus történelmének olyan elemei, amelyekre valószínűleg mindannyian szívesen emlékezünk.

  • Pingback: Mit adott nekünk a calciopoli? | Zongoracipelő()

  • Asidotus

    Szerintem a calciopoli nem csak nekünk, hanem az egész bajnokságnak nagyon sokat ártott.
    Kis túlzással, de mondhatjuk, hogy mi lassan kilábaltunk belőle, a Serie A viszont nem

    • humorpalanta

      Ez így igaz. Gyakorlatilag megfojtotta a klubokat ez és a gazdasági válság.
      Mi önerőből evickéltünk ki belőle jó döntésekkel és kurva sok szerencsével. Ezzel próbálkozott a Milan is Berlusconival, de nem jött össze.

    • Veidt

      kifejtenéd ezt bővebben? miért írjátok hogy a calciopoli megfojtotta az olasz bajnokságot? a Zebrák milyen döntésekkel lábaltak ki a büntetésből?

    • Gobber

      Nyilván a távozó sztárok miatt csökkentek a fizetések, illetve a későbbiek folyamán is nagyon fogva lett a fizetések, főleg a két milanoi klubhoz képest. A saját stadion projekt nyilván hatalmas lépés volt és nagyon bejött. Az átigazolások során is csak az utóbbi 2 évben teszünk le nagyobb összegeket, azelőtt Pirlo+Vidal+Barzagli trió pl nem került 15 m-ba se, illetve Marotta híres lett a “kölcsön+megvételi opció” alacsony kockázatú csomaggal, de én mindig bevédtem az öreget és az idő is őt igazolta: BL-döntős csapatot kukázott és bizniszelt össze. Egyszerűen realistábban költöttünk mint mások, felmértük hogy hol lehet nagyot lépni bevétel szempontjából (stadion) és oda tettük a pénzt. Contéval nyilván hatalmas szerencsénk volt, borzasztó kockázatos lépés volt, szerencsére Allegri is bejött, úgyhogy a megfelelő gazdasági munka mellett a futballszakmai részre se lehet túl nagy panaszunk, és ezt egyetlen más olasz klub se mondhatja el magáról.

    • humorpalanta

      Miért fojtotta meg a bajnokságot?
      Tegyük fel, hogy van egy bank amit jól megbüntetnek, mert lopott pénzt az ügyfeleitől. Te mennél oda számlát nyitni?

  • Adni adott, de nem eleget.

  • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

    Megható poszt!!!+6ó!!
    Camoranesi és Trezeguet “távozási szándéka” nem lehetett olyan erős, hiszen aki akkor menni akart, az ment is (pl. Zlatan Orrmányovics, akit valószínűleg még a fizetésemelés sem tartott volna a Juvénál, nem úgy mint Camót és Trezt).
    Mindenesetre 10 éve született néhány hős a Juvénál Del Piero mellé, akiket örökké a legnagyobbak között említünk.
    Lehet, hogy ha nincs ez a balhé, akkor már rég BL-t nyertünk volna, de nekem is hiányozna az itt is isteni Pirlo, vagy Del Piero gólkirályi címei.
    És ki tudja, lehet, hogy az előző nyáron, a Bayernnek szerelmet valló Vidal hirtelen hozzánk igazolt volna, hogy BL-t nyerjen. Hogy fogadtuk volna? A Bayernben jó volt, a padra biztosan jó lesz…

    • Tonhalacska

      Mondjuk Camoranesi hisztizett rendesen.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Jó, hát ismerjük Camót, nem egyszerű eset. Mondták mindketten, hogy nem akarnak a B-ben játszani, de még mindig azt mondom, hogy aki tutira távozni akar, az fog is, főleg egy olyan helyzetben, ami akkor volt. “Akit valahogy meggyőzhetsz a maradásról, az nem akar eléggé menni.”(maffia szabálykönyv, valahol a közepe tájékán a “Fegyverrel meggyőzés” és a “Keresztapa-póz” között)

    • Tonhalacska

      Nekem csak Zambrotta fájt. Kivakartuk a geciből erre lelép. Így. Ilyen helyzetben… Pfhejjj.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Aki számít, az maradt. Vagy aki maradt, az számít. Zambrotta nekem tipikus juvés volt, valahogy mintha ráöntötték volna a mezt, született juvés alapanyag, kivéve egy dolgot: a szívét. Mostmár mindegy, persze lehet, hogy most ő is az egyik ikonunk lenne. De ez nem a Sliders, bár egy párhuzamos világot még megnéznék, ahol nincs farsopoli.

  • daneeka34

    Hogy maradhatott ki Poulsen?