Tegnap a Juventus nullanullás döntetlent ért el a Sampdoria vendégeként. Sokféle elfogadható döntetlen van: nem mennek be a helyzetek, felborul a pálya, de kifog az ellenfél kapusa egy hihetetlenül jó napot, hiába vezetünk, kap az ellenfél egy kamutizit, belehajszolja az esélytelenebb csapatot a hazai közönség egy hősies eredménybe, és a többi. A foci a legkevésbé kiszámítható csapatsport, pusztán a statisztikák és az esélyek alapján az eredmények kb. fele nem a papírformát hozza. Van ilyen. Tegnap viszont – bár kellemetlen az iksz – nem az eredménnyel volt elsősorban a probléma.
Ahogy a fb-n is írtuk, Allegri feltalálta a segglyuk formációt. Ez a legfájdalmasabb kérdés: hol itt a középpálya? Azokban a sportokban, ahol a játék egy pályán folyik, az egymással szemben álló felek jellemzően törekszenek arra, hogy uralják a pálya közepét, legyen az a sport foci, sakk vagy squash. A Juventus tegnap ezt az első órára teljesen feladta. Amit látunk, az nem létezhetne profi futballban. Ennek megfelelően az ehhez tartozó játék is csodálatos volt: a bekkek egymás között jól elpasszolgattak, a középpályásokat a Samp gyönyörűen levédekezte (rossz volt nézni, ahogy Locatelli ki sem akart bújni a presszing istene, Caputo árnyékából), így Vlahovic megjátszására Bonucci hiányában egy esélyünk maradt: Danilo felbaszdosta a pettyest, és majd lesz valami. Mondom a nyilvánvalót: így képtelenség támadást építeni. Ezt erősíti a passztérkép is (értve olvasva: a Juve esetében az első 47 percről szól a statisztika):
Rabiot, Locatelli és McKennie együttesen kevesebbet passzoltak, mint Danilo? Locatelli átlagos labdás pozíciója a két belső védőnél mélyebben volt? Vlahovic labdaérintései leginkább a Samp szögletek kifejelgetésére korlátozódtak? Csubakka. Ha valakinek válasza is van, adja elő, ott a komment szekció, tessék, eresszétek ki.
Sajnos a twitterről a kapcsolódó videók nagy részét leszedték, ezt találtam illusztrációként; ha esetleg eltávolítják, igyekszem valahonnan pótolni:
Következő csubakka: elvileg van egy edzőnk, aki látja és értékeli, hogy nincs középpályánk az első félidőben. Majd a szünetben – magához képest korai – cserére szánja el magát: lejön Alex Sandro, helyén De Sciglio. Why? Pourquoi? Perché? Úgy értem, miért nem a középpályához nyúlunk ilyenkor? Miért várunk a 60. percig azzal, hogy a labda nélkül máskor is teljesen használhatatlan, passzív, agyatlanul rohangáló McKennie lejön, és jön be a helyére akár Miretti, akár Rovella? Miért nem lehetett ezt a szünetben, vagy akár fél óra után meghúzni? Azt nem hiszem el, hogy csak a szurkolók látták, mennyire reménytelen volt az amerikai, és mennyire gyengén játszott a másik két kutyaütő is. Miretti beállásával egyébként egy félig-meddig másik mérkőzés kezdődött, onnantól Locatellibe is költözött némi élet. Belegondolni is lehangoló, mi lesz itt Di Maria, Chiesa és Pogba nélkül: tegnap egynél több kulcspasszt csak Miretti és Kean (?!?!?!) tudott produkálni. Kean, a kreátor. :DDD Fel nem fogom.
Én nagyon kedvelem Allegrit, megunhatatlannak tartom a meccsek előtti sajtótájékoztatóit, a kiszámítható panelek mellett őszintén halálra röhögöm magam a trollkodásain. (Nehogy valaki komolyan vegye a sajtótájékoztatóit, könyörgöm. Ennyi év után tudhatnánk, hogy imádja hülyére venni a sajtót.) Tisztelem az első ciklusában elért eredményeit, hiszem, hogy reálisan azoktól a csapatoktól nem lehetett az 5 év alatt érdemben többet várni. Ugyanakkor a visszatérése óta alig fejlődtünk valamit, és bár tudom, hogy nem szabadna túlreagálni egy második fordulós betlit, attól tartok, hogy a gyenge kerettel együtt hatalmas a baj.
A gyenge keretet gyorsan helyezzük kontextusba. Tegnap nyerni kellett volna, vagy legalábbis dominálni. (Lásd első bekezdés: van elfogadható döntetlen a Samp ellen. Ez nem volt az.) A keret a már nyilván lezárult, győztes ciklus Juventusaihoz képest harmatos: a tegnap elérhető garnitúrából alig valaki férne be a 2011-2019. közötti időszak egyetlen kezdőjébe sem. Vlahovic jobb csatár, mint Matri, Kostic erősebb bal wingback, mint bárki Conte első évéből, és kb. ennyi. Ugyanez elmondható azzal kapcsolatban is, hogy hogyan viszonyul a Juventus tegnap elérhető kerete a riválisokhoz: vajon a tegnapiak közül hányan férnének be a Milan, Inda, Napoli trió kezdőibe? Vlahovic, Bremer, és még? Nyilván Di Maria, Pogba és Chiesa más kategóriát jelentenek, de a tegnapiak? Ugye, hogy lehangoló?
Ugyanakkor tegnap a Sampdoria volt az ellenfél, úgyhogy rohadjon meg mindenki, aki miatt Rincon prime Kanténak tűnt. Beleértve Maxot is, baszom a gyönyörű kopasz fejét. Rabiot, Locatelli és a többiek nem szar játékosok, nem ők tehetnek róla, hogy normál esetben csak squad playerek lehetnének egy Juventusban – viszont arról Allegri is tehet, hogy tegnap egy szerény képességű, de jól összerakott Samp ellen mindegyik pocséknak tűnt, egyesével és pláne csapatrészként. Ilyen rossz(ul összerakott) Juventus középpályára nem emlékszem az elmúlt 10 évből.
Nézzünk kicsit előre is: hogyan kéne felállni ezekkel a kutyaütőkkel? _benivel a listán konstruktívat vitatkoztunk ma erről, el is fogjuk küldeni a beszélgetést Allegrinek. Röviden a lényeg: _beni szerint 4-4-2-t kéne játszani, Cuadrado, McKennie, Locatelli, Kostic sorral, szerintem maradhatna a 4-3-3, de Locatellinek jobban feküdne a mezzala szerepkör, így nálam Loca, Rovella, Rabiot lenne a kezdő. Igen, az a nyomorult Rabiot, aki egyetlenként képes párharcokat nyerni (lásd lenti statisztikák, kifejezetten párharcokra kihegyezve, a tavalyi év bajnoki teljesítménye alapján, 90 percenként):
És igen, nekem is fáj, hogy Rabiot ebben a csapatban egyáltalán szóba kerül kezdőként. Ő a mostani Juventus szimbóluma: középszerű, lusta, alulteljesítő, de legalább túlfizetett. Ahogy fentebb is írtam, az említett négyes jó esetben is csak squad player kellene, hogy legyen egy megfelelően erős Juventus keretben. A mostani nem az, ráadásul még fel sincsenek készítve.
Konklúzió? Az nincs. Viszont hogy valami pozitívval zárjak: Darti szerint hármat rúgunk a Romának.