A tavalyi BL-döntő után újra nagyon sima vereséget szenvedett a Juventus a Real Madrid ellen. A fórumokat olvasva többféle olvasata is van a tegnapi vereségnek: az egyik szerint persze jobb volt a Real, de Cakir erősen nekik fújva megtolta őket. Egy másik nézőpont szerint nem játszottuk rosszul, de a védőink kapitális egyéni hibái miatt vesztettünk. Sőt, még szerencsénk sem volt. Aztán van, aki arra mutat rá, hogy csupán a két csapat anyagi lehetőségei (azaz a keretek erőssége) közti különbségek jöttek ki a pályán. De van, aki Allegrit veszi elő, mondván, nem kellene erőltetni Barzaglit, illetve Cardiff után botorság volt újra két belső középpályással kiállni. Szerintem mindegyikben van valamennyi igazság, de érdemes egy kicsit mélyebben is boncolgatni az okokat.

Nézzük, mit írtunk a 2015-ös elődöntő torinói meccse után (ami, szemben a tegnapi riporter állításával, 2-1 volt a javunkra):

„Minden megvolt, ami a Juventust naggyá tette: okos taktika, tehetség, elszántság, minőség, szív, grinta.”

„Mi irányítottuk a játékot akkor is, ha a Realnál volt a labda, mert egy-egy rövid periódust leszámítva az történt a pályán, amit a Juventus akart.”

A visszavágót (ami nem 2-1, hanem 1-1 lett) követően pedig Darti ezt véste aranybetűkkel a blog márványtábláiba:

„hogy hátrányban is olyan komótosan járattuk a labdát, mintha 6 góllal vezetnénk. Imponáló volt ez a higgadtság”

Mi változott 2015 óta? Egyrészt most ők voltak nyugodtak, mi az idegesek, másrészt a mostani keretünk (különösen a középpályán) sokkal gyengébb, mint az akkori, harmadrészt míg akkor Ancelottival szemben Allegri nyerte az edzők csatáját, Cardiff után ismét Zidane bizonyult a jobbnak.

Tegnap a nyugalom teljesen hiányzott a csapatból, sőt egészen döbbenetes módon Buffon már a meccs előtt arról beszélt, mennyire be van szarva CR-től. Nyilván a cardiffi nagy verés erősen benne volt mindenkiben, aminek az lett a következménye, hogy míg a BL-döntőn kissé talán elbizakodottan álltunk ki, tegnap egyértelműen félve játszottunk. Ennek az lett a következménye, hogy nem egy esetben pont az utolsó passz, labdaátvétel volt lassú vagy pontatlan, és nem bírtunk igazi helyzeteket kialakítani. Nagyon hosszú idő után Cardiffban láttam először, hogy egy kapott gól után feladja a csapat – tegnap pedig ugyanez történt a második gól után. Persze ez a gól durván demoralizáló volt: míg a mi együttesen 130 millióba kerülő csatáraink addig összesen egyszer találták el a kaput (Higuain helyzete egyébként nagyobb volt, mint amiből Ronaldo az első gólt lőtte), addig éles helyzetben, fontos tétmeccsen CR lőtt egy olyan szenzációs gólt, amiről Dybaláék még csak álmodni sem mernek.

Nem nézek oda, mert kiég a szemem

Heinrich nagyon jól emelte ki a szünetben, hogy milyen szembetűnő a Real nyugalma: a legélesebb helyzetben is teljes nyugalommal teszik-veszik a labdát, ami a játékosaik technikai tudásával együtt nagyon nehezen foghatóvá teszik őket az ilyen meccseken. Ezzel szemben a mi játékosaink jelentős része mentálisan kifejezetten törékeny (pl. Dybala, Higuain, De Sciglio, vagy a most hiányzó Pjanic), és hát technikailag is vannak problémák egyeseknél – legalábbis, ha összevetjük a madridiakkal pl. a védőinket. Ilyenkor jól jönne egy Pirlo, vagy hogy korábbra tekintsek, egy Nedved, aki nem szarik be, ha véletlenül nem jól alakulnak a dolgok, és akiknek oda lehet adni a labdát, mert úgyis csinálnak valami hasznosat. A jelenlegi Juventusból nekem nagyon hiányzik egy igazi vezér a középpályáról.

Szia, Barza, van jegyed?

Szóval egyrészt a mentális erő hiánya miatt kaptunk ki tegnap, másrészt nagyon komoly egyéni hibák miatt. Már az első gól ovis szintű hibákból született, és Costa, De Sciglio, Barzagli, Chiellini és Bentancur sem lehet büszke arra, akit ott csinált. Eleve, hogy lehet olyan üresen hagyni Iscót, aki már a BL-döntőn is az egyik kulcsember volt? Mit csinált Costa? Rutinos védőket hogyan lehet olyan könnyedén megelőzni, mint tette azt Ronaldo? A második gólnál Buffon és Chiellini börleszkeket idézett a szerencsétlenkedésével – szerintem alapvetően Buffon hibázott, neki már rég le kellett volna tarolni mindenkit, és eltakarítani a labdát a francba. Chiellini ráadásul egy szöglet után tiszta helyzetből még a kapuig sem volt képes elfejelni a labdát. Dybala sárgái lehet, hogy kicsit szigorúak voltak, de jogtalannak semmiképp sem nevezném őket. Így hiába volt jobb, aktívabb mezőnyben, mint Cardiffban, az marad meg bennünk, hogy egyrészt két ígéretes szabadrúgást is a sorfalba lőtt, másrészt ostoba módon kiszóratta magát.

Ollózás ez is…

Mondhatjuk, hogy 0-1 után jobb játékot mutattunk, mint a elmúlt hónapokban bármikor, de ezt azért árnyalnám azzal, hogy ennek ellenére is csak egyszer tudtuk eltalálni a kaput, ráadásul a Realnak nem volt hova sietnie: igazából nagyjából az történt a pályán, amit ők akartak.

Persze nagyon hiányzott Benatia és főleg Pjanic, de tegnap szinte mindenki csődöt mondott. Csupán Khedira és Bentacur voltak vállalhatóak. Higuain küzdött, még az utolsó percekben is ment, mint a gép, de nem a küzdésért veszel 90 millióért egy csatárt, hanem azért, hogy ne a kapust találja el, amikor egyenlíteni kellene. Küzdeni Iaquinta is tudott. Mondjuk Higuain küzdése felértékelődik, ha Alex Sandróval vetjük össze, aki olyan motiválatlan játékot nyújt idén, amit nehéz tolerálni. (Nehogy azt higgye valaki, hogy Higuainra akarom ráhúzni a tegnapi vereséget! Én alapvetően a védelmünket hibáztatom.)

Pár szót Cakirról: felvetnek neki egy meg nem adott büntetőt, Dybala sárgáit, Bentancur sárga lapját, valamint Kroos elmaradt lapját. A büntető kapcsán szerintem jól döntött: Casemiro felkarját találta el a közelről rácsúsztatott labda, szándékosságról, vagy „nem természetes” testhelyzetről szó sem volt. Dybala lapjai talán kissé szigorúak voltak, de szerintem jogosak. Ott az volt a furcsa, hogy az első lapot mintha a madridiak rábeszélésére adta volna. A másodiknál Dybala is tudta, mi jön. Lehetne azon agyalni, hogy kell-e ilyenért második sárgát adni, de én inkább azon gondolkodnék, hogy kell-e ilyen hülyeséget csinálni sárga laposként? Bentancur sárgája  – ha szabálytalannak látta a szerelést a bíró – tankönyvi esete a sárga lapnak, mint ahogy Kroosé is az volt. Összességében Cakir kicsit könnyebben adta a lapokat a Juvénak, mint a Realnak, de a tegnapi sima vereség után bírózni olyan lenne, mint amit egyes olaszországi vetélytársaink szoktak csinálni. Sokkal inkább a saját hibáinkkal kell foglalkozni, mintsem külső körülményekben keresni az okokat.

Az például kifejezetten érdekes, hogy bár a Juve az egyik nagy pénzköltő az átigazolási piacon, egy sorsdöntő BL meccsen De Sciglioval és Asamoah-val állunk fel a védelem szélén, a védelemben pedig még mindig Barzagliban látjuk a megoldást. Lehet azt mondani, hogy De Sciglio nem rossz, de tegnap az első és a harmadik gólnál is bohócnak tűnt, ráadásul vessük össze a Madrid szélső védőivel, akik labdabiztosak, és úgy lépnek be a támadásokba, hogy az ellenfél összeszarja magát. Vagy ne is a madridiakkal vessük őt össze, hanem a tavalyi Alvesszel. A középpályán pedig az idén alig játszó Bentancurtól várjuk, hogy megállítsa, túljátssza Kroost, Modricot vagy Iscót… 2015-ben Vidal, Pogba, Pirlo és a sérülése előtti Marchisio Európa egyik legjobb, legstabilabb középpályáját alkották, akik amellett, hogy rengeteg labdát szereztek, focizni is tudtak, bármelyikükben benne volt, hogy egy villanással gólveszélyt teremt. Elöl pedig Tevez és Morata egyértelműen veszélyesebb és mentálisan erősebb volt, mint a mostani csatárpárosunk.

A folyamatos transition year állapot során szinte senkit sem sikerül igazán jól pótolni: Vidal és Pogba helyettesei a mai napig nincsenek meg, és a tavalyi Barca elleni dupla, és a Tottenham elleni gól kivételével Dybala is komoly csalódás a BL-ben. Dani Alvest joggal utáljuk, de míg ő a mai napig a világ egyik legjobbja a posztján, addig De Sciglio max egy szorgos iparos.

Allegri Benatia és Pjanic eltiltása, Cuadrado és Bernardeschi sérülése miatt eléggé kényszerpályán volt: az biztos volt, Ruganit ilyen meccsen nem játszatja, míg a kolumbiaiban nincs még egy egész meccs. Viszont sajnos Barza már nagyon kevés ide, és remélhetőleg mind ő, mind a klubvezetés belátja, hogy hiba lenne még egy évig marasztalni. Az is korlátozta Allegri lehetőségeit, hogy Matuidi mostanában nagyon gyenge, őt én is kihagytam volna a csapatból. Ami nekem furcsa volt, az a De Sciglio – Costa jobbszélt fölrakni Marcelóval és Iscóval szemben. Illetve Cardiff után újból két belső középpályást felrakni a labdabiztos és stabil madridi hármassal szemben hibának tűnik. hiába volt Bentancur és Khedira is vállalható, ott elkelt volna még egy ember – talán Marchisio, de hát ő már rég túl van a fénykorán.

Szóval persze nehéz lett volna a rendelkezésre álló keretből jobbat választani, talán egy 4-5-1-es felállással lehetett volna próbálkozni, feltéve Lichtsteinert a jobb oldalra, és beáldozni Higuain és Dybala közül az egyiket. Utólag persze könnyen okos az ember, meg hát ne feledjük, hogy OK, hogy Lichti Londonban nyerő cserének bizonyult, de hát az ő szavatossága már rég lejárt. Játszott volna Stuani a helyén? Szegény olyan kényelmetlenül érzi magát a pályán, hogy rendre megsajnálom, hogy milyen kellemetlen helyzetbe került. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Costa mostanában rendre az egyik legveszélyesebb emberünk, míg Dybala kifejezetten jó játékot mutatott mostanában, de Higuain sem tűnt úgy, hogy rossz formában lenne – szóval logikusnak tűnt, hogy mindannyian kezdjenek.

Allegri alapvetően szilárd védekezésre épített volna, ami a 3. percben kapott gól miatt borult, ezt követően kb. ugyanazt próbáltuk játszani, mint Cardiffban: feltolt védekezés, letámadás, sok futás. Ezt a szünet után még fokozta is a csapat, amire jött a második gól. Azért itt nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, hogy akárcsak az elsőnél, Ronaldo itt is métereket vert a védőkre, akik gyakorlatilag egy helyben állva nézték, hogy meglövi élete egyik legnagyobb gólját. Támadásban alapvetően középen próbáltunk áttörni a madridi védelmen, úgy, hogy gyakorlatilag 4-2-4-ben játszva egy az egyben szituációkat alakítsunk ki – ezekből azonban a pontatlanságok, és Varane hibátlan játéka miatt nem sok valósult meg. A sokszor lassú támadásépítésünk miatt Casemiro,Kroos és Modric rendre vissza tudott zárni, így nem nagyon volt emberfölényes helyzetünk. A Real viszont jól mozgatta ki a védőinket, míg a középpályásaink lassabban zártak vissza, mint a madridiak – így rendre veszélyes szituációkat tudtak kialakítani.

Kicsit távolabbra tekintve, furcsa helyzetben vagyunk most. A bajnokság és a kupa megnyerésével újra történelmet írhatunk, de a nyáron várhatóan komoly változások jönnek. Újra kell építeni a védelmet, a középpályát, és meg kellene őrizni a csapat értékeit. Buffon, Barzagli vagy Chiellini pótlása eleve nem egyszerű, de ha távozik Alex Sandro, akkor kell egy normális, a mai foci kihívásainak megfelelő balhátvéd is. Tisztázzuk: Darmian nem az, mint ahogy Spinazzola sem. Utóbbi engem egy kicsit upgrade-elt De Scigliónak tűnik, akivel kapcsolatban aggasztó, hogy ellenünk mindig kurva szarul játszott. Ez arra utal, hogy ő sem bírja túl jól a nyomást. Középre kell legalább két ember. Marchisio sajnos már kevés ide, bármennyire is szeretjük, Stuaniról meg már szóltam fenn. Elöl kérdéses Dybala maradása – neki amúgy 24 évesen már nem nagyon mentség a fiatalsága, a Juve tízeseként és egyik legjobban fizetett játékosaként ideje lenne stabilan teljesítenie az olyan meccseken, mint a tegnapi. Mandzukicnál én hasonló problémákat látok, mint Sandrónál: a tavalyi Teminátor Mario helyett többnyire egy lézengő, és így haszontalan játékost láthatunk egy jó ideje. Ha visszavonul, illetve távozik, akinek kell (Asamoah, Lichti, Barzagli, Buffon, Marchisio, Mandzukic, de akár Sturaro és De Sciglio is), és még mondjuk Sandrót, Pjanicot és Dybalát sem sikerül megtartani, akkor akár 8-9 helyen is változhat a csapat a nyáron. Azaz már megint ott lennénk, hogy nem a meglevő lyukak tömködésével kell foglalkozni, hanem a távozó húzóemberek pótlásával.

Mondhatni, hogy egy meccsből azért ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, amivel csak részben érek egyet. Egyrészt már a Tottenham új játszott velünk a párharc nagy részében, hogy osztálykülönbség volt erőben, gyorsaságban és technikában a két csapat között. Csak ők még elbalfaszkodták a továbbjutást. Szóval nem volt teljesen váratlan vagy előzmények nélküli a tegnapi vereség – és remélhetőleg Marotta és Allegri is leszűri a megfelelő tapasztalatokat. A jövő héten a cél, hogy ne legyen túl megalázó a különbség, amivel kiesünk, és aztán húzzuk be a bajnokságot és a kupát is. A tegnapi vereség megalázó volt, lehetett volna 5-6 is közte, ami könnyen demoralizálhatja a csapatot.