Az a legkeményebb, hogy ilyen sima volt.

Jaj, gól!

Rengeteg kérdésünk volt, és nagyjából elmondható, hogy mindenre kielégítő választ kaptunk, így jogosan bízunk abban, hogy Cardiffban három éven belül a második BL-döntőnket fogjuk lejátszani. Jippikayjei, mothafuckas!

Címszavakban a lényeg. Higuaín tud gólt lőni a BL egyenes kieséses szakaszában, akár kettőt is egy meccsen. Allegri meg a rendelkezésre álló, igen szűk mozgástérben is képes zseniális piruettet lejteni. Marchisio annyira kibaszott okos, hogy minden hátrányát képes eltűntetni vele. A Juve, nagyon úgy fest, bárki ellen kényelmes tempójúvá tudja lassítani a játékot. (Mondjuk ez nem volt kérdés, de újra és újra bebizonyosodik, hogy a futballtörténelem legjobb kapusa védi a kapunkat.)

A formációváltás óta eltelt időszakot végigrinyáltuk, hogy nem nagyon lehet cserékkel belenyúlni a 4-2-3-1-be, és ez már okozott is problémát, Allegri Monacóban mégis megoldotta. A szerdai felállásunk egy nagyon érdekes hibrid volt, amivel úgy álltunk vissza három védőre, hogy igazából nem is álltunk vissza.

Barzagli bevetése jobbhátvédben (elég hosszú idő után állt össze újra kezdőként a B-B-C) azt jelentette, hogy labdabirtoklás esetén háromvédős formációt vett fel a csapat azzal, hogy a két szélen Alex Sandro és Dani Alves vágtattak előre. Labdavesztések után első körben Sandro zárt vissza a bal oldalon, és Barzagli tolódott ki a jobb oldalra, ha pedig szükség volt rá, Dani Alves is megjött, és máris öt védő felügyelte a pálya teljes szélességét. Esélytelen volt, hogy ezen a hálón átrohanjon a Monaco, és mivel a számukra kényelmetlen tempóban zajlott a meccs, csak az volt a kérdés, hogy lövünk-e gólt, illetve hogy mennyit.

Még mindig kapott gól nélkül

Kettőt lőttünk, és bár mindkettőt Piggy jegyezte, a meccs embere toronymagasan Dani Alves volt. A szefós brazil rongyosra melózta magát a jobb szélen (előtte nem volt ám ott Mandzukic, mint Alex Sandro előtt), elöl és hátul is extrát nyújtott. A két gólpassza ráadásul könnyeket fakasztott Iniesta szeméből is. Az elsőnél egy káprázatos támadás végén tett sarokkal ziccerpasszt a 16-oson belülre ügető Malacka elé, a másodiknál pedig okosan meglátta, és tökéletesen kivitelezte az egyetlen módot, ahogy megjátszhatta Higuaínt. Idézzük még ide az Atalantának fejelt gólját, és láthatjuk, hogy Alves a szezon végére lendült csúcsformába.

Ez pedig a legeslegjobb hír, még annál is jobb, hogy Higuaín a hátralevő két meccsen szándékozza behozni tízéves restanciáját a BL-ben. Elnézést a szerénytelenségért, de kicsit már a Real Madrid elleni döntőt szem előtt tartva megjegyeznénk, hogy ha létrejön a párosítás, Dani Alves lesz az egyik legfontosabb játékosunk.

<3

Szépek Ronaldo statisztikái, elképesztően hatékony a kapu előtt, ezért a lehető legbölcsebb dolog a passzforrásokat megfojtani. A Barca ellen ez parádésan sikerült, de lássuk be, az Iniesta-Busquets-Rakitic hármas nem egyenértékű a Modric-Casemiro-Kroos középpályával. A fentiekkel megküzdünk egy az egyben a középpályán, de fontos kulcspárharc lesz a Marcelón való védekezésünk. A brazil balhátvéd iszonyatosan fontos a Realnak, ha őt kivesszük a játékból, máris nekünk áll a zászló. Dani Alves kiesik a padból, úgy jelentkezik a feladatra.

Még lesz egy visszavágó is, lehet, hogy kapunk majd gólt is. De a döntő a miénk, és ez a Juve ezt nem fogja innen elbukni.

Történelmi szelek borzolnák Tyler mellszőrét, ha a hiperigényes aranyifjú nem trimmelne rendszeresen.