Megjött a mérőmókus. Pont egy kilo.

Tavaly a sorozat legjobb csapata volt a Juventus, de a bíró(k) kicsalt(ak) minket a Bayern ellen, így már a nyolcba sem jutottunk be, és csak néztük, ahogy a nálunk gyengébb csapatok virgonckodnak a BL negyeddöntőjében. Idén a nyolc már megvan, a négybe jutáshoz pedig azt kell bizonyítanunk, hogy fejlődtünk, előre léptünk a tavalyihoz képest.

Az ellenfél nem kevésbé fajsúlyos, mint a Bayern München volt. Lehet lamentálni, hogy megint belenyúltunk, de én amondó vagyok, a Barcelonának több oka van aggódni. És azzal sem mondok újat, hogy ők citeráznak jobban a meccs (különösen a torinói odavágó) előtt, ha meg nem, azt eléggé rosszul teszik.

Aranymaszatok

2-3 évvel ezelőtt azt mondtam volna, őrültség ezzel a mostani 4-2-3-1-gyel nekimenni a Barcának, mert a középpálya elvesztése egyet jelent azzal, hogy egyrészt beszorulunk, másrészt nem tudjuk kihozni a labdát. Nekünk ezek mindegyike új élmény, mert a legtöbb meccsünkön nálunk van a labda, nem kell sokat vesződni a labdakihozatalokkal sem, ezért is volt különösen kellemetlen a nápolyi (bajnoki) meccset nézni. Ha a Barca olyan nyomás tud rajtunk kifejteni, mint a Napoli, akkor nagy bajba kerülünk.

De ez a Barca most egészen más. Iniesta már látványosan nem fiatal, Busquets eltiltott lesz Torinóban, Rakitic pedig nem akkora ász, mint a társai. Ha lenne Busquets, a horvát szerintem nem is játszana az első meccsen, a helyét a Dybala nyakára akasztandó Mascherano venné át. Ez egyébként megvalósul így is: a két argentin párharca kulcsfontosságú lesz a meccs egészét tekintve, és nem csak azért, mert Dybala nélkül nehezen tudjuk kihozni a labdákat, hanem azért is, mert remekül megértik egymást a jobb oldalon szolgálatot teljesítő kollégákkal. Vélhetően Allegri is rengeteg overlappel próbálkozik majd a Dybala-Cuadrado-Dani Alves háromszögben.

Két nagyon fontos dolog lesz, amire figyelni kell.

Az egyik, hogy nem szabad hosszú időre beszorulnunk, mert abba óhatatlanul belehibázunk majd, és a Messi-Suárez-Neymar hármas ellen nem férnek bele azok a hibák, amiket a Napoli kihasználatlanul hagyott (bevallom, főleg Bonuccitól tartok, mostanában hajmeresztő dolgokat produkál). Tudom, hogy nem a mi játékunk, de néha muszáj lesz átívelni a labdát a középpályáján, hadd bunyózzanak érte a szélsőink a védőkkel.

Nem kaphat levegőt!

A másik a középpálya, a passzforrások megfojtása. Az nem is kérdés, hogy a Barca támadói egyénileg a világ legjobbjai, így védekezni is úgy célszerű ellenük, hogy egyszerűen nem engedjük eljutni hozzájuk a labdát.

Ha ez a két dolog teljesül, nem leszünk bajban. Higuaín elképesztő formában szórja a gólokat, a két szélen a támadások mellett a szélső védőket is bőven ki tudjuk venni a játékból. Dybalának kell nagyot játszania, ott dől el, hogy ez egy reménykeltő győzelem, vagy egy tusakodós, x-közeli meccs lesz-e.

Azon már túl vagyunk, hogy „meglátjuk, mennyit ér ez Európában.” Tudjuk, mennyit érünk, és ha valakinek kétségei lennének, annak elég a fogadóirodák oddszait megnéznie: a harmadik legjobb csapatnak tartanak minket a BL-ben. És nem is véletlenül. Eljutottunk például odáig, hogy a Barcától sem csapatként tartunk, hanem a kétségkívül komoly koncentrációban jelentkező egyéni zsenialitás miatt, ami bőven képes eldönteni egy ilyen párharcot.

Szép dolog a zsinórban harmadik hazai dupletta, illetve a történelmi hatodik bajnoki cím felé száguldani, de idén Európában akarunk nagyot dobni. Az már egy nagy dobás, ha a Barcát kiejtve bemegyünk a négy közé, és ennek ma kell megágyaznunk.

Ha érted, mire gondolok

Az eredmény, ahogy azt a puhapöcsű PSG is bizonyította, másodlagos. Ugyanúgy tovább tudunk jutni egy 2-1-es győzelemről, ahogy ki tudunk esni egy 2-0-sról. Annyit azonban érdemes tudni, hogy Barcelonában 12 ember ellen fogunk játszani, más szóval 0-1-ről indul a meccs, úgyhogy a győzelem alapelvárás.

Ma nem a gólok számolgatása lesz a legfontosabb, hanem hogy bebizonyítsuk, amit egyébként is sejtünk: jobb csapatunk van a Barcelonánál.