Első olvasásra ez egy szerkesztőségi buliról kiragadott mondat is lehetne, de rutinosabb előfizetőink átlátnak a szitán: mi mindent tudunk egymásról, senki nem kérdezne a többiektől ilyen csacskaságot. Bezzeg Allegri még nincs tisztában Pjanic lelkének minden apró rezdülésével, ezért fordulhat elő, hogy bal oldali mezz’ala és regista után ma trequartistát fog vele játszatni.
Pjanic az elmúlt néhány campionato során végig a legjobb középpályások között szerepelt, ezért mikor Marotta lerakta a kivásárlási árát, joggal gondolhattuk, hogy hamar beilleszkedik hozzánk is. Viszont Rómában a Nainggolan, DDR, Keita, Strootman négyesből kettő jellemzően mellette volt a pályán, tehát úgy tudott Pjanic kiemelkedni a mezőnyből, hogy az izommelót nem neki kellett végeznie, lévén két erős ember mindig védte a seggét. Hasonló volt a helyzet, mint nálunk a Vidal, Pirlo, Marcsi sorban: a Maestro középen alkotott, a két szárnysegéd meg megszerezte neki a labdákat, és védekezett helyette is. Az már az ugandai elemi oktatási tantervbe is bekerült, hogy a jelenlegi Juventus legnagyobb (és talán egyetlen súlyos) fogyatéka a középpálya workrate-hiánya. Amíg pár éve a Vidal, Pogba, Marcsi hármasból legalább kettőt folyton a pályára tudtunk tenni, és Vidal önmagában éveken keresztül hozott meccsenként 5-6 szerzett labdát, addig pl. a kukások ellen a komplett belső hármasunk jutott 5 szerelésig és nulla lopott labdáig. Számomra meglepetés, hogy ennyire puhány középpályás szűrés mellett hogy nem kapunk nagyságrendekkel több gólt. A lényeg, hogy Pjanic nem kapja meg azt a támogatást mostanában, amihez hozzászokott, ezért Allegri továbbra is keresi a helyét. Ennek, illetve Chiellini sérülésének a következménye, hogy ma vélhetően 4 védővel, és – a BL-döntős menetelésre emlékeztető – rombusszal készülünk a Lyon fogadására.
Hogy mit várunk a változtatástól? Lehet, hogy a csatársortól jobban tartok, mint a megvariált középpályától. A Samp elleni meccs után azt gondoltam, hogy ez a Higany-Mandzu kettős is tud működni, de mint utóbb kiderült, a Samp feltett kézzel érkezett hozzánk, és a következő, Izé elleni mérkőzésre tartogatta a Spirito Sampot. (Azóta ki is rúgták van Bastent Milánóból, biztos tudjátok.) Szóval múlt szerdán Higuain meggyőzően alakította a sokat melózó seconda puntát, Mandzukic hatékonyan sarabolta a Samp védőit, ellenben a hétvégi rangadón mindkettő elég csendes mérkőzést hozott, összesen 3 kapura lövéssel, amiből mindössze egy, Higuain győztes gólja találta el a kaput. Mandzukicot képtelenek voltunk megjátszani, mindössze 15 passzot jegyezhetett (kb. a fele rossz volt), és nem is jutott lövéshez. Igaz, ehhez az is kellett, hogy Diawaráék lenyomják izomból a világ leglassabb belső középpályáját. Talán ezért is érzi Allegri, hogy Sturaro és Marchisio személyében fel kell tenni két olyan embert, akik nem csak a labdatartásban, hanem a labdaszerzésben és a párharcokban is tudnak értékelhetőt mutatni. Labdával a lábunkon, egy esetlegesen labdakihozatal közben meglepett ellenfél ellenében esetleg könnyebb lesz megjátszanunk a csatárokat is. BL-meccsen Marchisio bő fél év kihagyás után tér vissza a kezdőbe, és ha úgy játszik, mint az elmúlt 2 mérkőzésen, akkor ma is gyárthatnak a vecchiasignorás srácok ilyen klasszikus gifeket:
A mérkőzés tétje egyértelmű: egy győzelemmel biztos továbbjutó lenne a Juventus, és feltehetően a november 22-i, sevillai mérkőzésen dőlne el a csoport első helye. Agyalhatnánk még Cuadrado és Szandi hiányáról, Lemina lyoni buggyantságáról, Dani Alves vegyes teljesítményéről, Higuain játékperc/gól mutatójáról, Allegri BL-csoportkörös mérlegéről, _beni szülinapi bulijáról és arról, hogyan erőszakoltuk meg a csocsóasztalon a fertiges mocsingot, de mivel most sokan elmaradtak a tagdíjjal, elégedjetek meg ennyivel. Magatoknak köszönhetitek, fukar népség.