Tegnap este kikerült a klub honlapjára a mai mérkőzésre nevezett keret, és megörültem a lista láttán. Persze így is tele vagyunk hiányzókkal, a szezont idő előtt záró Caceres mellett Killini, Szandi és Kwadcsi sem játszhat este, viszont ott lesz lusta, huncut predátor haverunk.
Lassan 20 éve nézek Juve meccseket viszonylagos rendszerességgel. Ha megfeszítenek, sem emlékszem olyan alkalomra, amikor egy viszonylag jó Juventust annyira a földbe döngöltek volna, ahogy azt a Bayern tette pár éve Conte verhetetlen csapatával. Jupp fiai feltépték az ajtót, kikapták a kezünkből a plüssmacikat, letolták a gatyánkat, és felnyomták a macikat agyig. Pislogtunk. Az a Bayern hihetetlenül erős focit tolt, később elég simán behúzta a BL-t, és bár szigorúan nézve a Ribéry-Robben szélső duó adta a brutalitásuk magját, nekem a két mérkőzés alapján leginkább Mandzukic játéka tűnt félelmetesnek. Heynckes egészen sajátos szerepkört talált ki neki: le kellett mészárolnia mindenkit a pálya közepén. Simán elvette a labdát Pirlótól, megzavarta a védők általában zavartalan passzolgatását, Chielliniék csak lestek a letámadás láttán. Centertől ilyet ritkán látni. Mandzukic a legtöbb bajnokin egy léhűtő pernahajder, nem is olyan gólerős, mint mondjuk Tevez, a labdával sem bánik úgy, mint Vucsinics, sőt, klasszikus értelemben vett mezőnymunkát sem végez, de a zavarórepülései, a felvállalt párharcok, a könyöklések, odalépések, tőről metszett tuskóságok iszonyú károkat okozhatnak.
A Bayern azóta ugyan átalakította valamelyest a játékát – sokak szerint a kopasz futball-Coelho kiölte belőle a férfias dögöt – , de továbbra is magas védelmi vonallal játszanak, már az öltözőben magukhoz ragadják a kezdeményezést, és nyomnak, nyomnak, nyomnak ezerrel. Mi meg a presszinget nem szeretjük, nem tudunk ellene játszani, lévén nincs tele a keretünk atomvillanásokkal. Ezért is lesz elemi fontosságú, hogy Mandzu – remélhetőleg Dybalával karöltve – visszalépjen, és ahogy Tevez is simán beállt zongorát cipelni a tavalyi BL kieséses szakaszában, úgy a mai csatáraink is széthajtsák a belüket.
A GdS angol nyelvű kiadásának írását korábbi vendégszerzőnk, .bb. linkelte a fórumunk vonatkozó topikjába. Ebben is kiemeli a szerző, mekkora harc lesz az elvesztett labdák visszaszerzéséért, mennyire kulcsfontosságú a gyors és zökkenőmentes transition (támadásból védekezésbe, ill. védekezésből támadásba való átrendeződés), és ahogy itt is megjegyzik, muszáj a Bayern szélsőinek kiemelt figyelmet szentelni. Conte anno többek között azért kapott ki kegyetlenül, mert csökönyösen ragaszkodott a 3-5-2-höz. Allegri ma minden valószínűség szerint a Napoli ellen látott 4-4-2-t pakolja fel a pályára, Morientes helyett Marióval: öngyilkosság lenne hagyni, hogy kialakuljanak a Licht-Costa és az Evra-Robben párharcok, Cuadradónak és Pogbának is muszáj lesz visszalépni. Egyébként a Napoli elleni mérkőzés kafa gyakorlás volt a ma estére: a kukások erőssége szintén a széljáték, és a gyengéje szintén a két középső védő.
A Bayern sem teljes kerettel érkezik: az alapcsapatból Badstuber, Boateng és Javi Martinez is hiányozni fognak, ami hátul leszűkíti Guardiola mozgásterét. A télen vészmegoldásként igazolták Tascit, aki a hétvégi, Darmstadt elleni bajnokin Kimmich párjaként játszott, viszont ma őt legfeljebb csereként láthatjuk. A Mediaset twittere szerint Tasci helyett inkább Alaba áll be középre, és Bernat lesz a szélső védő; bárhogy is állnak fel, nem lesz klasszis belső védőjük a pályán – Mario time! Ezek a kezdők várhatóak:
Bár tegnap még Xabi Alonsót jelölte az olasz sajtó registának, ma valószínűbbnek tűnik, hogy buziVidal kezdeni fog. A bukott Artúr király a napokban mindent elkövetett, hogy újra megkedveltesse magát a torinói közönséggel: lenyilatkozta, hogy hiányzik neki a csapat, nem ellenségként, hanem ellenfélként tér vissza, meg ilyen Romana magazinos, szirupos langyi faszságok. Mi igenis rühelljük a pofáját, és 36 ezer fizetett statisztával készülünk, akiknek más dolga sem lesz, minthogy kifütyülje az alkesz dagadékot. Jobban örültünk volna Alonsónak, de ha visszaemlékeztek a BL-döntőre, ott is kiderült, hogy Vidal nem igen bírja a komoly presszinget és a fizikai abúzust. Mario time!
Mandzukic úgy is sorsdöntő lehet, hogy akár labdába sem ér. Varázslatos, ugye?
A BL-ben, főleg az egyenes kieséses szakaszban apróságokon is eldőlhet egy párharc, ezért ejtsünk pár szót a sporiról! Az angol rendőr, Martin Atkinson vezeti a találkozót. Vele eddig jó a mérlegünk: egy döntetlen (BATE ellen idegenben, még Ranierivel) mellett tavaly kétszer is nyertünk vele: hazai pályán az Olimpiakosz és a Real ellen. A Bayernnek eddig 3/3 vele a mérlege. A worldreferee.com értékelései szerint jól ítéli meg a faultokat, jellemzően akcióközelben tartózkodik, ellenben a lapokkal következetlenül bánik.
Random fun fact: a tavalyi BL egyenes kieséses szakaszában a döntővel együtt 15 párharcból 13-at a nagyobb bevételű csapat nyert meg. Két kivétel volt ez alól: a Monaco-Arsenal és a Juve-Real. Ha idén is szállítani szeretnénk egy hasonló meglepetést, azt most kell megtennünk, ugyanis ha kiesünk, nem lesz erre több lehetőségünk.
A hétvégi óvatoskodás ne vezessen meg senkit: tavaly pl. a Monaco elleni hazai győzelem előtt kilátástalan lötyögést bemutatva kaptunk ki a Donadoni által vezetett, kiesésre ítélt Parmától. Ezt a Juvét a BL ugyanannyira élteti, mint a bajnokság, és annak ellenére, hogy 2005 óta 34 hazai BL-meccsen csak a Bayerntől tudtunk kikapni (tőlük ráadást kétszer is), úgy gondolom, reális esélyünk van a továbbjutásra. Az utolsó találkozónk óta a Bayern felpuhult, a Juventus rengeteget tökösödött, és végre a klubvezetés is csupa férfiból áll, a játékosokat sem fertőzi senki 10 eurós mentalitással. A bukiknál folyamatosan növekszik a hazai győzelem oddsa; tegyétek fel a házat, majd este fáradjatok a kasszához!
