Ritkán győz egy csapat zsinórban 10 bajnoki mérkőzésen, ennek örömére készítettünk nektek egy szám-posztot. Igen, tele lesz számokkal. Itt van mindjárt az első, amit hajtás után rengeteg követ még.

Nagy levegő, nyomassuk:

• a fenti, klasszikusnak számító Megadeth felállás a zenekar hatodik összeállítása volt;
• tudvalevő, hogy Mustaine szívesen variálja maga körül a zenészeket, így érdekes, hogy ez a társaság működött a legtovább, nagyjából nyolc évig;
• a zenekar alapítása óta mindig négy fővel működött, az alapító tagok közül mostanra ketten – Mustaine és Ellefson – maradtak;
• ugyanakkor Ellefson 2002 és 2010 között nem volt tagja a bandának, szóval a főnök Mustaine az egyetlen, aki ’83 óta folyamatosan viszi a kócerájt;
• a zenekari almanachok összesen 24 tagot számlálnak;
• a legtöbb tagcsere a második gitáros posztját érintette, a jelenlegi másod-húrnyűvő, a brazil Kiko Loureiro immár tizedik a sorban.

• egy hagyományos gitár jellemzően 6 húros, de léteznek 7, 8, 9, vagy akár több húrral szerelt gitárok;
• ha már braziloknál tartunk, a 26 millióért igazolt Alex Sandro a Juve történelmének 21. brazilja;
• a Juventus korábban sosem igazolt három brazilt egy átigazolási szezonban;
• azzal, hogy Szandi Udinesében meglőtte az első bajnoki találatát, máris a brazil ranglistánk 14. helyére ugrott;
• a házi brazil góllövő listánkat egyébként Altafini vezeti 37 találattal, a 24 gólos Amauri és a ’30-as években 16-ig jutó Sernagiotto előtt;
• az idén 119 éves klub legeredményesebb légiósa egyébként Trezeguet, aki pont 171-gyel lőtt többet Hernanesnél;
• a mostani, 10 meccses győzelmi széria a harmadik leghosszabb a klub története során;
• a leghosszabbat (13 diadal) Conte és Allegri közösen hozták össze: a ’13-’14-es szezont 7 győzelemmel zártuk, és Allegrivel 6 diadallal nyitottunk;
• egy évadon belül a legtöbbet a 100+ pontos szezonban nyertünk zsinórban (12);
• ahhoz, hogy klubrekordot döntsünk tehát, még négyet kellene nyerni, a Roma (o), Chievo (i), Genoa (o), Frosinone (i) kvartett ellen;
• a fenti négyes ellen ősszel a megszerezhető 12-ből 5 pontot sikerült összevakarni;
• mondjuk elég vegyes szezonunk volt eddig: az első 10 fordulóban 12, a második 10 mérkőzésen 30 pontot szereztünk.

Ilyet bika még nem baszott, ezt figyeld, mintha nem is egy és ugyanaz a csapat szerepelne az alábbi táblicskuban:

Már az első körökben is jeleztük, hogy nem olyan rossz a csapat, mint ahogy a helyezés mutatja. Ősz elején egyszerűen nem adta a gép: az ellenfelek az első lövésükből betaláltak, mi meg hiába lőttük körbe a kaput. Számokkal ugyanez:

A számok nem hazudnak: a mérkőzések felén úgy kaptunk gólt, hogy az ellenfél első, kaput eltaláló lövése be is ment. ŐRÜLET. Ebből a 10 mérkőzésből kettőt elveszítettünk, másik kettőn elmaradt a győzelem; a csapat tartását jelzi, hogy ilyen peches körülmények mellett is sikerült megnyerni 6 találkozót.. A Toro elleni, utolsó másodperces győzelemmel tényleg elindult valami: újra megtanultunk nem csak dominálni, hanem diadalmaskodni is. Kár az elbaltázott szezonkezdetért (most az Udinese, Frosinone, Chievo hármast csukott szemmel vernénk, ez összesen 7 bukott pont agyonnyert meccseken), de legalább marad izgalom tavaszra is. Ez a Napoli, azaz elsősorban Higuain ugyanis nem gyenge, 20 gól egy komplett évad alatt is becsületes teljesítmény bármelyik támadótól.

Ha már szóba kerültek az úgynevezett riválisaink: tegnap egy kellemes kis buzigate-ben kulminálódott az Izé és a Szeméttelep kupacsatája. Az Izé egyébként az első 60 percben nem is próbálkozott kapura lövéssel, végül egy mutatós Jovetics-csavarás és egy végigvitt kontra elég lett nekik a meccset végig domináló, rettentő pontatlan kukások ellen. A déliek elég törékeny csapatnak tűnnek, mind a pályán, mind a pályán kívül. Már a Sassuolo ellen sem sok hiányzott a hazai botláshoz, tegnap meg jól utolérte őket a kihagyott helyzetek bosszúja (ez lehetne egy kelet-európai ninjafilm címe). A lényeg viszont a pályán kívül történt: Ljajic találatát követően Mancini ünneplés helyett nekiugrott Sarrinak, el is küldték a pálya mellől, majd a sajtótájékoztatón borult a bili. Mancini kifakadt az általa egyébként vén baromnak titulált Sarrira: „lebuzizott, köcsögnek nevezett!” Egyrészt mélységesen elítéljük a diszkriminatív megjegyzéseket (Sarritól ez nem áll távol, korábban a komplett calciót buzisportnak nevezte, amivel nem hivatalosan természetesen kivívta a szimpátiánkat), másrészt hasonló véleménnyel vagyunk Manciniről, küldünk is neki egy meghívót a következő szerkesztőségi _értekezletre, hátha megtaláljuk végre egy interistával a közös hangot. Annak mindentől függetlenül örülünk, hogy ezeknél a társaságoknál így el tud gurulni a gyógyszer (megvan, Higuain micsoda hisztiért kapta a sárgát?), és ennyire szarul viselik a stresszt. Mókás tavasznak nézünk elébe.

Visszatérve a mieinkre, a csapat utolsó 4,5 évének talán leginkább alulértékelt hőse tegnap volt 30 éves, a jó istenke éltesse nagyon sokáig a nyolcasunkat!

Este meg a Lazio ellen játszunk, ezúttal nem Szuperkupát, hanem mezei kupameccset. Velük a kupa mindig rázós: tavaly ugyan Márti <3 hosszabbításban szerzett találatával sikerült megtörnünk a rossz sorozatunkat, előtte viszont jellemzően mi voltunk a bré nedves végén: ’87 után zsinórban hat párharcot nyertek a bilikékek. Ha továbbmegyünk, kétkörös lebonyolításban játszunk az Izé ellen. DZS-csapat várható, valahogy így:

Ezzel mindössze annyi bajunk van, hogy úgy tűnik, így Szandi kihagyja a Roma elleni bajnokit, ami öreg hiba lenne. Az sem egyszerű, hogy Pado Lichtit és Cuadradót kiszorította a kezdőből. Csak az első hazai lövésből ne kapjunk gólt, aztán rendben leszünk.