Tegnap a várakozásoknak megfelelően Messi nyerte az aranylabdát, emellett a kihirdetett álomcsapatba – négy-négy madridi és barcelonai játékos mellett – bekerült Pogba is.Pár hőbörgő gondolat a szavazásról.
Mióta a France Football helyett a FIFA osztja a díjat, a versengést rengeteg – jogos – kritika éri. A leglátványosabb állatság 2010-ben történt, ahol simán Sneijdernek kellett volna nyernie – ehhez képest az első háromba sem került. De évről-évre történnek furcsaságok a Bravo tiniszavazásainak szintjére süllyedt versengésben. Azt minden évben lehet tudni, hogy mindegy, mi történik, vagy Messi vagy Cristiano Ronaldo nyer – ami nekem már nagyon unalmas. Jó lenne, ha végre lenne igazi verseny, és jó lenne, ha az aranylabda nem csupán a leggólerősebb támadók versengése lenne. A hányásig nyomatott elklasszikózás, és a két csúcsjátékos vélt vagy valós párharcának sulykolása miatt olyan játékosoknak, mint Ibrahimovics, Ribery, Sneijder, Iniesta vagy Xavi aranylabda nélkül kell visszavonulniuk, amit persze gondolom, túlélnek. Ettől függetlenül a FIFA szavazásai nem elsősorban a sportteljesítményről, hanem a marketingértékről, a brandek erősségéről szólnak. És ha el is fogadjuk ezt, mint megváltoztathatatlan tényt, utálni még lehet – erről szól ez az írás is.
Idén persze Messi győzelme megérdemelt, bár szerintem Neymar is simán megérdemelte volna, én semmivel nem láttam gyengébbnek a zseniális argentinnál. De jó lenne, ha nem a marketingérték, ismertség alapján állítanák össze a jelöltek listáját, vagy az álomcsapatot. Mit keres a szavazás második helyén az a Cristiano Ronaldo, aki ugyan megszórt pár kis csapatot, de a nagy meccseken semmit sem villantott. És ha arra gondolok, hogy pl. ellenünk hogy játszott ő, és hogyan Messi vagy Neymar, akkor sem érzem, hogy jogos lenne a második helye. Sőt: Suarez és Lewandowski jobb teljesítményt nyújtott nála. Amúgy én kifejezetten nem kedvelem sem a Barcelonát, sem a Madridot (enyhe kifejezés…), de kifejezetten sértőnek találom, hogy C. Ronaldót Messihez hasonlítják. Persze, bárkit lehet Messihez hasonlítani (pl. Torghelle nem olyan jó, mint Messi – lám, összehasonlítottam őket), de az ösztönös zseni Messi szerintem egyértelműen felette áll a portugálnak.
Vagy nézzük a kapusokat. Én is egyetértek azzal, hogy általában véve Neuer a világ legjobb kapusa. Csak éppen az idén nem hiszem, hogy ő lett volna a legjobb. A Bayern konkrétan akkor is megnyerte volna szinte az összes meccsét, ha ő nem áll a kapuban: a statisztikák szerint kevesebb lövés ment a kapujára, mint ahányat gólt a müncheni támadók lőttek. Teljesen jogosnak érzem az olaszok reakcióját, hogy bojkottálták a szavazást Buffon listáról való lemaradása miatt – még az az egyik legszínvonaltalanabb Barca blog szerzője kisstílűnek is látja ezt. (Az ötvenes jelöltlistára odafért Claudio Bravo és David Ospina, Buffon nem. Muhaha!) De az is furcsa, hogy a három középső védőnk közül éppen a legkevésbé jó került be a jelöltek közé. Az a Chiellini, aki csinált egy buta tizenegyest Madridban, akit ki kellett volna állítani Monacóban a kezezése miatt, aki egy szerencsétlen elcsúszással összehozta a Dortmund gólját Torinóban, aki látványosan bajban van, ha hozzá kerül a labda. Aki rendszeresen látja a meccseinket, nem nagyon vitázhat azzal, hogy a Juve legjobb védője Barzagli. Chiellini ugyanakkor jellegzetes arc, vezér a pályán, nagy küzdő, sokak számára megtestesíti a nem mindig tiszta eszközökkel védekező, elpusztíthatatlan olasz védőt, aki turbánnal a fején szétbasz mindent és mindenkit. Ugye mennyivel felismerhetőbb, eladhatóbb, mint egy simán zseniálisan védekező szürke csávó?
Talán az év legnagyobb védése
Csak az erősebb brand indokolhatja, hogy Marcelo kiszorította az év csapatából a világ legjobb balhátvédjét, Alabát (aki nagyjából bármilyen poszton kiemelkedő), hogy Rakitics helyett (az elmúlt idényben visszaeső) Iniesta vagy éppen Modrics került be, vagy hogy Sergio Ramos befért az álomcsapatba. Ugyancsak az erős brand indokolja Pogba álomcsapatbeli tagságát, aki látványosan szenvedett az ősz első felében, tavasszal pedig nem tőle, hanem elsősorban Teveztől függött a játékunk. Azaz Pogba szerintem főleg a jól eladhatósága, a látványos cselei, a körülötte lévő hype miatt került az álomcsapatba. Még ha haragszunk is rá, Vidal például jobban megérdemelte volna a helyet a legjobb tizenegyben (Tevez nyilván nem férne be a Barca csatártriója miatt, bármennyire is kiemelkedő éve volt).
Vár Hollywood
De az edzőket nézve: tényleg van olyan, aki azt gondolja, hogy a csilliárdos Bayernnel szarrá verni a lerabolt Bundesligát, majd simán kiesni a Barca ellen többet ér, mint Allegri 2015-ös teljesítménye?
Persze nyilvánvaló, hogy sokan úgy értelmezik a szavazólap kitöltését, hogy ki a világ legjobbja, rosszabb esetben ki a kedvenc játékosuk, edzőjük. Nem hiszem, hogy a szövetségi kapitányok és csapatkapitányok világszerte jobban képben lennének, mint az a szakértősködni behívott magyar futballista, aki Stuaniról, Pideonról vagy Hernandezről beszélt. (Főleg, hogy évről-évre olvashatunk az olyanokról, mint amikor egyes szavazók valószínűleg összekeverték Xabi Alonsót és Xavit.) Amíg ez a rendszer marad, addig vezetheti BL győzelemre és Vb döntőbe a csapatát egy játékos, esélye sincs. Történhet bármi az aktuális Vb-n vagy Eb-n, a díjazottak ugyanazok. Ebben a rendszerben csoda kellene egy Sneijder, egy Ribery, egy Cannavaro, egy Nedved, vagy egy Sammer díjazásához, és jó eséllyel nem lehetne dobogós Maldini, Baresi, Gerrard, Buffon, Kahn. Tudom ám, hogy korábban is elsősorban a csatárokról, támadó középpályásokról szólt a díj. Mára azonban véglegesen eltűnt azok esélye, akik nem a média által körberajongott csapatokban játszanak.
Mondom, nem vagyok naiv, tudom, hogy ez nem fog változni, sőt, szerintem is Messi a világ legjobbja. De nagyon nem érdekel a szinte állandó Barca-Real vegyesválogatott mint év csapata (mert elsősorban a jelöltlistával, és az év csapatával van bajom), és nem gondolom, hogy a futball csak a góllövőkről és a spanyol szuperklubokról szólna, vagy, hogy gondolkodás nélkül a megszokott neveket kellene minden évben a szavazólapra írni. És nem hiszem, hogy az a világ legjobb edzője, aki mondjuk korlátlan erőforrásokból épít győztes csapatot.