A bianconeri blog történetének legcsodálatosabb posztja volt a szabálymódosításos sorozat „Ideológiai les”-ről szóló írása. Igazi művészi teljesítmény, finom, intellektuális humor, amely arról tanúskodik, hogy nem csak pénzügyi lehetőségeinket, hanem szellemi teljesítményünket tekintve sem nagyon küzdünk kihívásokkal. Bár Blatter lenullázása egy picit csökkentette a FIFA-n belüli érdekérvényesítési képességünket, de az új vezetés megvesztegetésével még mindig jó esélyt látunk arra, hogy további reformjavaslataink is bevezetésre kerüljenek – mindezek tükrében talán nem felesleges megvizsgálni, hogy ideológiai (és esztétikai) szempontból mennyire voltak rendben a Barcelona-Juventus találkozó kulcsmozzanatai a neves politológus, Török Gábor szerint:
„Kezdjük a két együttes alapfelállásával: Luis Enrique természetesen elsősorban a katalán büszkeségre építve saját nevelésű labdarúgókat vetett be, akiknek igen erős a nemzeti öntudatuk. Ez főleg jobboldali gondolkodást feltételez, tehát a Barcelona alapsémája – a katalán nemzethez való viszonyulást tekintve – jobboldali. Ugyanakkor szociológiai szempontból a La Masiában nevelkedett labdarúgók némelyike (pl. Pique és Iniesta) inkább baloldali nézeteket vall, ez pedig komoly variációs lehetőséget ad a patriarchális monarchia felé húzó Enrique számára. Nézzük meg most a nemkatalánokat!
Suarez szélsőségesen baloldali családból származik, játékának stílusában kifejezetten munkásmozgalmi jegyek fedezhetők fel. Neymar inkább balközép-gondolkodású, a polgári baloldal jellemzőit (szociális érzékenység, alapértékek tekintetében konzervativizmus, a nyílt piacgazdaság mérsékelt protekcionizmussal történő támogatása) tekinti magáénak. Messit nem érdekli a politika.
A Juventusnál a dél-amerikai vonal egyértelműen baloldali jellemzőkkel bír: Tevez gondolkodásmódját alapvetően meghatározza nehéz gyermekkora, Vidal a Dél-Amerikában hagyományosnak tekinthető marxista családból jött, de Európába érkezve több, polgári, konzervatív behatás is érte, így kissé középre tolódott.
Érdemes még kiemelni Evrát, aki szociálisan érzékeny, a bevándorlás elutasításával és a rasszizmussal szembehelyezkedő, illetve a könnyűdrogokat és a melegházasságot támogató álláspontja miatt szélsőségesen liberálisnak mondható.
A Juventus többi játékosa inkább jobboldali felfogású, kivéve Pogbát, aki még nem döntött.
Az első gól
Rakitic gólja mind ideológiai, mind esztétikai szempontból szabályos volt: a horvát politikai nézetének (konzervatív) megfelelően középről érkezett, és egy tökéletesen felépített akció végén talált a hálóba. Nyilvánvalóan ha ő passzolta volna be szélről a labdát, és mondjuk Iniesta érkezik rá, az szabálytalan, hiszen Rakitic szélen történő elhelyezkedése ideológiailag összeférhetetlen: ebben az esetben kifelé járt volna szabadrúgás, a horvátot pedig akár sárga lappal is lehetett volna büntetni (viszont érdemes lenne megvizsgálni egy független testületnek, hogy a Barcelona vezető találata nem pszichikai lesen született-e…).
Az egyenlítés
Itt sincs sok kétség: Marchisio sarkazása annyira szép volt, hogy esztétikailag akkor sem lehetett volna belekötni a támadásba, ha egy Barcelona-játékos füléről pattan be végül a labda. A szélsőséges, bevándorlás ellenes (svájci, tehát természetesnek mondható attitűd ez a részéről) Lichtsteiner begurítása után Tevez szabályosan, BALLAL lőtt, a CDU-szavazó Ter Stegen középen helyezkedve szabályosan védett, majd lecsapott a Franco-hívő, jobboldali Morata, aki szintén szabályosan, JOBBAL gurította a hálóba a PETTYEST. A Barcelona védői nem túl nagy meggyőződéssel reklamáltak esztétikai lest (vagy pszichikait, Marchisio sarkazása miatt).
Suarez találata
A meccs legvitatottabb jelenete érkezett el a Barcelona újbóli vezetésével: Dani Alves és Pogba ütközése esztétikai szemszögből már eleve lenullázta az akciót, pláne, hogy utána semmilyen szép megoldást nem láthattunk, mert Messi simán rárúgta, Buffonról kipattant a JÁTÉKSZER, majd jött Suarez, aki JOBBAL a kapuba lőtt. Többen kinéztek a partjelzőre, aki viszont nem emelt kifogást a gól ellen. Meccset befolyásoló, döntő hiba, hiszen Suarez eleve jobbról érkezett, de ezt feloldhatta volna azzal, ha ballal lő – ő viszont az ideológiailag ellentétes lábával tette mindezt.
Neymar találatával kapcsolatban sok kifogás nem lehet, hiszen a brazil világnézetének megfelelő pozícióból indulva, és az ahhoz tökéletesen illeszkedő lábbal, tehát ballal lőtte ki a kapu bal alsó sarkát. A harmadik gólt esetleg esztétikai szempontból lehetne kifogásolni, hiszen egy erősen fellazult védelemnek lőtték, és kevés szépség volt benne – ennek ellenére esztétikailag is belefért, kár rajta rágódni.
Fontos még kiemelni egy eseményt: Dani Alves és Pogba ütközetét a 16-oson belül. A szituáció kérdéses, hiszen Dani Alves ideológiailag szélsőséges, ennek ellenére középen tűnt fel, tehát már önmagában a helyezkedése is problémás – lehetne, ha nem éppen az ideológiailag semleges Pogbával találkozott volna, hanem mondjuk Vidallal (tehát amennyiben előny, annyiban hátrány is a világnézetileg neutrális labdarúgók játszatása). Az természetesen vitatható, hogy Dani Alves fizikális értelemben szabálytalan volt-e, de ebben az írásban ez nem képezi elemzés tárgyát.
Összességében elmondható, hogy a játékvezetői team esztétikai és ideológiai szabályok szempontjából Suarez góljánál hibázott, és ezzel érdemben befolyásolta a mérkőzést, a többi esetben viszont tökéletes döntéseket hozott.”