Már megint egy Az Év Legfontosabb Meccse jön. Ennél kényelmesebb helyzetet nem nagyon kívánhatunk: papíron bőven elég hozni egy langyi olaszos ikszet, az ellenfelet nyomja az eredménykényszer, és használhatjuk Allegri legújabb kedvenc fegyverét (kontracsapat lett a Juve, muhaha!) egy olyan gárda ellen, amelyik eddigi 4 hazai BL-találkozóján összesen lőtt 3 gólt. A dortmundi visszavágó előtt papíron rosszabbul álltunk, foscsiztunk is kicsit, mint kiderült, hiába. Papíron könnyebb feladat jön, aztán lehet, hogy mégsem.
A mai, Monaco elleni meccs előtt alapvetően kétféle, gyökeresen eltérő véleménnyel lehet találkozni juventino körökben.
Sima lesz, mert:
- a Monaco otthon viszonylag gyenge. A BL-ben ők is 4 mérkőzést játszottak hazai pályán, kettőn gólt sem szereztek. A négy találkozóból csak kettőt sikerült megnyerniük. Gondolhatnánk, hogy erős nekik a BL-mezőny (nekünk is rosszabb a BL-mérlegünk, mint a bajnoki), de erről szó sincs: a bajnokságban 17 hazai meccsen mindössze 17x találtak be, és a 17 mérkőzésből csak hatot nyertek meg a valami királyról, hercegről, grófról elnevezett stadionjukban. Hogy a Monaco alapvetően védekezésre berendezkedett taktikája tehet-e erről, vagy inkább a hangulattalan, kongó „””aréna””” (a bajnokságban 8.000 alatt marad a hazai átlag nézőszámuk), franc tudja. A lényeg, hogy otthon relatíve gólszegények, pont.
- Francia (bajnokságban szereplő) csapat ellen még sosem estünk ki egyenes kieséses szakaszban. A Monacónak ezzel szemben olaszok ellen vaskosan negatív az örökmérlege, emlékeim szerint mindössze egy továbbjutással hat próbálkozásból.
- Előnyről kiesni, viccelsz tán? Egészen 1978-ig kell visszamenni ahhoz, hogy találjunk egy olyan BL/BEK-párharcot, amelyen a Juve leadta az odavágón szerzett előnyét. (Akkor a Rangers volt a hóhérunk, de már ők is bánják, mert azóta csődbe mentek.)
- Ahogy a bevezetőben már említettem, a Dortmund ellen kevésbé kedvező eredmény után simáztunk idegenben, egy rutinos ellenfelet a Naprendszer egyik legkeményebb stadionjában. Ha rúgunk egy gólt, továbbjutunk: hármat ez a Monaco sosem ver Buffonnak.
- Egységes a csapatunk, finoman fogalmazva is pöpec formában vagyunk, gondoljunk csak a lilák ellen megfordított kupapárharca, a Lazio lesimázására, vagy nyilván a Dortmund elleni 2 meccsre. Mostanában a valóban fontos meccseket nézve alig kapunk gólt, csak Chiellini seggelése szellent bele a nulláslisztbe. Sőt, a Fior elleni otthoni zakó óta csak Parmában, egy kiherélt csapattal kaptunk gólt, az utolsó 9 meccsünk mérlege azzal lett 8-0-1, 14-1.
- A hazaiak védelme legyen bármilyen stabil, hajlamos kihagyni. Nédde, komikus.
- A Monaco nekünk jó matchup: egy kontracsapat, amit nyugodtan lehet hagyni támadni, zárt védekezés ellen nehezen tudnak kibontakozni. Fogjuk a 3-5-2-t, leparkoljuk a buszt, kontrázunk, mint Dormándban, easy-peasy. Némi koncentrálással Torinóban is rúghattunk volna nekik egy hármast. Maxi kézben tartja ezt, az utóbbi kulcsmeccseken rendre felülkerekedett a nehézségeken.
És akkor a másik tábor: vérhugyálósan nehéz lesz, mert:
- a Monaco jobb csapat, mint a Dortmund. Iszonyú jól védekeznek, és hatékonyan kontráznak. A torinói meccsen is csak Buffonon múlott, hogy nem 0-2-vel fordultunk rá a szünetre, és a szünet után is alig tudtunk helyzetet kialakítani. Rengeteget szerelnek, sorra nyerik a párharcokat, és annyi technikás, gyors játékosuk van (Martial, Bernardo Silva, Carrasco, Moutinho), amennyivel egy komplett Serie A-évadban sem találkozunk. Ezen kívül Kondogbia védekezésben Vidal szint, Kurzawa a zsenge, fürge Evra, Abdennour semmivel sem hitványabb a mi belső védőinknél, és Carvalhónak is csak egy megingása volt, amit egyébként rosszul ítélt meg a sporti. Múlt héten egy kamutizivel vertük őket, nekik volt több helyzetük, ne csapjon be minket az eredmény.
- Pirlo kezd?! Allegri nem látta az odavágón, hogy mennyire sebezhetőek voltunk az első félidőben Szundi mögött? Talán okosabb lenne a dortmundi 4-3-1-2-t feltenni középen a Pirlónál stabilabb Marchisióval, és persze Pereyrával, az egyetlen olyan játékossal, aki sebességben odatehető a csatáraink mellé. Győzi Dortmundban is iszonyú hasznosan játszott, és komoly szerepe van abban, hogy ilyen jó formában vagyunk. Pirlo viszont sérülés miatt alig játszott az elmúlt hetekben – talán az sem véletlen, hogy pont nélküle kaptuk el a fonalat.
- Tényleg 3-5-2-vel fogunk játszani, amivel jellemzően szenvedünk erős széljáték ellen? Különösen a csereként beállt Silva kócolta össze a védőinket az odavágón, állítólag ő kezd majd a kevésbé hatékony Dirar kárára.
- Őt ismerők szerint kibaszott hülye bírót kaptunk. A kiváló juventuz fórumon egy skót csávó látta néhányszor a szintén skót rigónkat, és azt állítja, bármikor képes egy random tizit befújni, vagy adni egy indokolatlan pirosat. Ez mondjuk komoly kockázat a Monaco számára is, de ha létezik valamiféle háttérhatalom a fodbal világában, és a tudjukkik azt szeretnék, hogy a Juve bűnhődjön a múlt heti kamutiziért, akkor megtalálták a tökéletes végrehajtót. Egyébként fújt már nekünk az úriember háromszor is: nyertünk vele Sándor góljával a Sturm ellen még 2010-ben, tavaly vele nyertünk Lyonban, és vele harcoltuk ki az Atleti elleni döntetlent, ezzel a továbbjutást. Eddig igazán nem panaszkodhatunk.
- Láttátok Chiellinit a Lazio ellen? Vagy még Conte alatt Madridban, vagy a Galata ellen, vagy Reykjavíkban? Máris elfelejtettétek, hogy ő tette szorossá a Dortmund elleni párharcot is? A Tökéletes Támadásból is egyedül őt hagytunk ki. Véletlen? Aligha. Amíg Giorgio a fedélzeten van, a BL-ben nem mehetünk biztosra.
Én gyáva szarként valahol a két tábor között, egy középutas, Captain Obvioustől szalasztott véleményt képviselek: a labda 90 percig tart, azért szép a pingpong, mert itt minden megtörténhet. Nem lenne meglepetés sem a továbbjutás, sem a kiesés. Két okból mégis úgy gondolom, hogy májusban BL-elődöntőt is játszunk: egyrészt Allegri az utóbbi kulcsmeccsekre mindig TÖKÉLETESEN készítette fel a kiskatonáit és biztosan tanult az odavágó taktikai bakijaiból, másrészt Tevez hiába volt halványabb múlt kedden a szokásosnál, hétvégén ismét könyörtelenül megtorolta az ellen védelmének egyetlen megingását: vár a lehetőségre, és lecsap.
Meggyőződésem, hogy ha egyszer betalálunk, tovább fogunk jutni. Azzal meg ráérünk később foglalkozni, mi a szart kezdjünk a Bayern, Barcelona, Madrid trióval.