Ha valaki az első januári fordulót követően, amikor mindössze egy ponttal vezettük a tabellát, és a Roma sorra picsázta az ellenfeleit, azt mondja, hogy a márciusi római meccset követően 6 ponttal mehetünk az ezüstérem-várományos előtt, röhögve aláírtam volna. Azóta viszont a rinyagépek csak a Zolával is bukdácsoló, a Parma és a Cesena mellett legbiztosabb kiesőnek tűnő Cagliarit tudták megverni. Kissé váratlanul az a helyzet állt elő, hogy holnap minyima 6 pont lehet az előnyünk – és nem írnám alá. Világos a képlet: 12 pontra el lehet menni úgy, hogy a Parma szánalmas és szomorú helyzete miatt a hátralévő 13 találkozóból egyet jó eséllyel meg is kapnánk a húsvéti nyuszitól. Innen még Ancelotti se tudná ezüstre menteni a szezont. Elimináljuk őket, oszt’ koncentráljunk a BL-re, ugyebár. Zenéljünk, találgassunk, gyűjtsünk béna mémeket!
Kezdjük egy szenzációs hírrel: egymástól teljesen függetlenül _benito és Dina is úgy döntöttek, óceánjárójukat Róma partjaihoz kormányozzák a hétvégén, és ha már így alakult, az Olimpico díszpáholyában üzekedve nézik végig, ahogy sul campo revansot veszünk az odavágó botrányos bíráskodásáért. Ez számotokra helyszíni beszámolót jelent, tele romantikával. Én már nagyon várom, jobban, mint magát a mérkőzést.
Ugyanis – ha már Rómában vagyunk, tegyünk úgy, mint a rómaiak, és picsogjunk – kissé tartalékosak leszünk. Pirlo izomszakadás miatt 3 hetet hagy ki, aminek már csak azért sem örülünk, mert az Atalanta ellen Szundi egyértelműen a legjobbunk volt, és a hétközi BL-meccsen egy első perces labdaeladást követően pallost ragadott, és a 150 milliót érő haveroknak utat mutatott egészen addig, amíg meg nem sérült. Idén már döcögősebben veszi fel a tempót az ifjakkal, de ha formában van, Pirlo még mindig hasznára tudna lenni a csapatnak. Nekem hiányozni fog, Totti is bizonyára így érez. (Q közben kis híján ollózott egy gólt az Afrika-kupa címvédőjének; Bianconeri <3 kiscigó.) Pirlón kívül lestrapáltuk a sajtó által biztos kezdőnek tippelt Sturarót (kificamodott a bokája), ő már el sem utazott a kerettel. Nincs jól Vidal sem: valamelyik Ibra-wannabe haverja hátba rúgta edzésen, de valószínűleg össze tudjuk drótozni. Sőt, Pogba izomfáradással nyűglődött egész héten; baromság lenne kockáztatni, hogy megsérüljön. Azzal tehát, hogy Pogesz és Szundi megfikásodtak, nincs középre 4, kezdő szintű emberünk (persze maxi-respektálunk, Padchinho), és marad a 3-5-2, mégpedig Bufi – Ingyán, Leo, Kilincsorr – Forrest, Aldi, Marcsi, Pereyra, Patrik – Karesz, Morientes felállásban. Pereyrának igazán kitalálhatnátok valami menő becenevet, mondjuk ingyen előfizetésért cserébe. Sosem spóroltál milliárdokat ilyen egyszerűen!
A 3-5-2-t pestisként rühelltük már Conte alatt. A formáció eggyé vált az unalmas mezőnyfölénnyel, a túlbiztosított védekezéssel (pedig alapvetően támadó felállásként honosodott meg), a kiszámítható tilitolival. Hiába szerették volna sokan, Maxi sem szakított vele teljesen: mikor az eredményt kell védeni a meccsek utolsó harmadában, akkor is elő szoktuk venni, amikor alapvetően négy védővel állunk fel. Nekem semmi bajom ezzel a felállással, meg lehet azt tölteni tartalommal (Juve-Cselszkijgrád, ugye), a hozzá kapcsolódó, lassú, labdapolírozó taktika jóval idegesítőbb. Holnap Chuck Norris szerepében Marchisióval talán a szebbik kevésbé undorittó 3-5-2-t láthatjuk.
A romákokra túl sok szót nem vesztegetnénk. Azzal, hogy ősszel telesírták a sajtót a nyomorukkal, majd Garcia hónapokig a „jobbak vagyunk, bajnokok leszünk” és az „aznap elvettek tőlünk valamit” mondatokkal haknizott, beárazták magukat: béna vesztesek. Az pedig, hogy milyen egy diadalmas Roma, számunkra még nem derült ki. Annyit talán jó tudni, hogy a szokásos sérültjeiken kívül kidőlt az ellenünk néha fasza Maicon, egyébként a legerősebb csapatukkal állhatnak ki. Szokásos 4-3-3 lesz, ami ellen elvileg szenvedni szoktunk, de _bencsi megnézte a Feyenoord elleni idegenbelit, és a minap imígy nyugtatott mindenkit: „néztem a Romát, szerencsére kbszt szarok. Pjanic egy nulla, Nainggolan pörög egyedül jól, tegnap a Feyenoord 9 emberrel beszorította őket, és még kontrázni is hugyok voltak.”
Nyilván nem alapvető elvárás Rómában nyerni, viszont ha már március elején nagyjából végleg el lehet dönteni a scudettópajzs sorsát, akkor könyörgöm, ne játsszunk 0-0-ra. Legutóbb így történt, akkor mindegy volt, ellentétben a holnapival. Elnézve Rinyáék utolsó néhány bajnokiját, csalódás lenne, ha nem lőnénk legalább egy gólt. Azt meg a két torinói szezonja alatt, 98 bajnoki és BL-találkozón összesen 20-szor is 1-0-ás győzelmet elérő Capello óta tudjuk, mit ér. Csak a végén oda ne adják az izének…