Szerencsére pár éve ismét készség szinten vágjuk, hogy általában sűrű a háromfrontos naptár, mint a kora őszi slájm, de így sem hétköznapi, hogy 144 órán belül 3 komplett meccset is le kell gyűrni. Ebből a harmadik számunkra a közöny ázottfarmer-szagú mocsarába taszíthatja a komplett európai futballszezont, van néhány tucat sérült védőnk, pár formán kívül lézengő kulcsemberünk, innen szép felállni. Nyomassuk!
A sorban az első a Genoa. Lássuk, mi jut róla eszünkbe! Pl. az utóbbi évek egyik Juve-rejectje, Matri, aki hiába volt a Marotta-éra első éveinek leghatékonyabb csatára, nem hasonlítható a mostani állományhoz. Mártika azóta megbukott Milánóban és Firenzében, idén viszont négy góllal és két gólpasszal mindkét mutatóban vezeti a házi rangsort, és a Genoa 6 pontszerzéséből négyben tevékenyen részt is vett. Hiba lenne lebecsülni: az összjátékban továbbra sem túl használható, meglepő lenne, ha egy sikeres cselt be tudna mutatni, viszont jobb napjain amolyan Inzaghi-, Toni-, Trez-módon gólérzékeny figura. Mondjuk Sancika mindig az érzékeny fiúk közé tartozott, a nagy meccseken – és ez a Genoának nagy meccs lesz – keveset villantott, ezért sanszos, hogy inkább rágörcsöl a megmérettetésre, és foscsi lesz.
Eszünkbe juthat még Roncaglia is, akit a Fiorentina elég meglepő módon tett ki külső körletre ahhoz képest, hogy milyen képességei vannak a srácnak. Pár hónapja itt játszik Pinilla is, aki a vébén kis híján megkímélte a brazilokat az 1-7-től (ezt magára is varratta), és Márti mellett a másik többgólos játékos a keretben. Mint egy rendes olasz középcsapatban, Genoában is össze lehet futni exekkel, közös tulajdonú, kölcsönbe adott játékosokkal. Sturaro a nyár első szerzeménye volt, akit egyből visszatoltunk kölcsönbe. Iago pedig pár éve hatalmas reménységként érkezett, de végül csak egy primaverás megjelenésig jutott Juventusban. Az edzőjük pedig már Preziosi-léptékkel számolva földtörténeti korok óta Gasperson, a háromvédős rendszer egyik pápája, akinek tavasszal Conte sem tudott sok újat mondani taktikailag (azért behúztuk). Fun fact: az utóbbi 20 (húsz) évben Gasperinin kívül egyedül egy edző élt meg legalább 365 napot a Genoa padján: szintén Gasperini, még 2006-10. között. Az olaszok legendásan türelmes népség, szeretik kivárni, míg beérik az edző munkája.
Nálunk már beérett, úgyhogy legott takarodhat is a bűnös: Evra sérült, Caceres sérült, Pepe sérült, Barzagli rásérült a korábbi nyűgjére, Pirlo szintén lábadozónak mondható, Vidal kímélő kúrán van, Morata az ígéretes BL-debüt után szintén valami kisebb nyavalya miatt nem játszott a hétvégén, Marrone és Romulo talán éppen felépültek, szóval annyi a nyomor a keretben, amennyit az utóbbi években összesen nem láttunk. Evra híján marad a 3-5-2, Tevez talán végre kap egy kis pauzát, ebből Buffon – Obama, Bonu, Chiello – Forrest, Vidal, Marcsi, Pogba, Kwadcsi – Morata, Gio lesz. Vagy nem. Ja, Buffon az 500. hivatalos juventusi megjelenésére készül. Ezzel kapcsolatban Allegri el is sütötte az évezred poénját: „meglátom, beteszem-e a kezdőbe, ha-ha-ha!”
Szóval itt van ez az egyébként gyönyörű kisváros (élőben fantasztikus az óváros és az indusztriális kikötő közötti kontraszt, andalogjatok el egyszer arra) nem épp gyönyörű csapata, akik a maguk gusztustalan módján még formában is vannak: a nyitó kör óta csak a városi derbit veszítették el, azt is a tavalyi év óta döbbenetesen nagyot fejlődő Samp ellen. Ha már offolunk, legyen kövér: a Samp tavaly 8 kör után 6, idén 16 pontig jutott. Látványosabb változás, mint amikor egy kamaszgyereknek leszállnak a hasából heréi. Visszatérve a _griffekre (ezért a modorosságért remélem, valaki végre elfenekel), pár hónapja Darti ezt írta róluk: „Megmondom őszintén, hogy a Genoa elleni meccset kissé leszarom. Elvárás a győzelem természetesen.” Hát erről akkor ennyit most is.
(A poszt internetadóbarát verziója elérhető itt.)