Kedvenc témátokról, a mercatóról még nem nagyon írtunk idén. A tények eddig:

Bővebben hajtás után.

Conte távozása az idei nyáron eddig ellopta a show-t, ami nem meglepő: Conte 3 év alatt jóval többé vált egy edzőnél. Sinkovicsgáborosan: személyében egy legenda, egy intézmény, egy sikerkovács, egy közönségkedvenc, egy motivátor távozott a Bianconeritől, betölthetetlen űrt hagyva maga után!!4 Mi is nehezen tértünk magunkhoz, és nemhogy nem vagyunk különösebben optimisták, csalódottságában Darti egyenesen lemondta a tévé-előfizetését, eladta a saját tévétársaságait, és bezúzatta az összes készüléket saját dél-amerikai banánköztársaságában. Kicsit tartunk az augusztus 31-i Chievo-Juventustól, azaz elsősorban – ahogy Tyler posztjából is kiderül – Allegritől. Chiellini szerint ez a váltás kiszámíthatatlanná tesz minket, de – és ezt Giorgio sem árulta el – nagyon nem mindegy, hogy kiszámíthatatlanul fosok vagy kiszámíthatatlanul brilliánsak leszünk. Nincs egy hónap az indulásig, és nem tudjuk, mit fogunk játszani.

Márpedig ideális esetben az edző taktikájához igazítva alakul a keret, a csapatépítést igazítjuk a szakmai koncepcióhoz. A taktika keretre szabása B-verzióként szokott képbe kerülni. Conte is négy védővel, erős széljátékkal indított (emlékszünk a Kraszics, Eszti szélső párosra?), majd mikor kiderült, hogy az újjászülető Pirlo és Marchisio, valamint Vidal közül az egyiket padra kellene ültetnie a klasszisnak csöppet sem nevezhető szélsői kedvéért, akkor kvázi kényszerből állt át öt fős középpályára. Allegriről mint Juve-trénerről (brrrr, ne ízlelgessétek, ez rosszabb, mint a fülzsír) egyelőre semmit nem tudunk. A korábbi csapatainál előszeretettel játszott trequartistával 4-3-1-2-t, a pletykák szerint a 4-3-3-at leginkább Berlusconi unszolására használta. Most meg az első edzőmeccsen 3-5-2-vel kezdtünk – na ezen igazodj ki.

Ehhez képest a klub piaci jelenléte csöppet sem tűnik koncepció nélkülinek. Szélsőt továbbra sem veszünk, tehát a divatos 4-2-3-1, vagy az Ancelotti-féle ultragyors szélsőkre, kontrákra épülő 4-2-2-2 kizárva. Nagy valószínűséggel Allegri nem fogja megreformálni sem a felállást, sem a taktikát. Benne van a pakliban, hogy leginkább labdatartásra, masszív középpályás védekezésre, a wingbackek védők mögé befutására, Pirlo és Bonucci hosszú labdáira építő csapatot látunk idén is zebrában. Meglátjuk, mire lesz ez elég Európában. A keretet tehát nem reformálja meg Marotta és Paratici, inkább frissítenek rajta. Erre utal a kis cigó és a nagypofájú balkáni távozása is. Fábinak csodás helye lesz a torinói kezdőben, Mirko pedig kurvasok $$$-t kap az araboktól; ha időnk engedi, mindkettejüktől külön posztban köszönünk el. Rajtuk kívül sikerült elpasszolni Pelust alig kevesebbért, mint amennyiért vettük, amiért hatalmas piros pont jár Marottának.

Immobile 2009-ben, a Viareggio-kupán az Empoli elleni nyitómeccsen rúgott egyik gólját ünnepli

Egy távozóról kevés szó esik, pedig akár egy külön posztot is megérne a sztori. Immobile olasz gólkirályként úgy kerül a Dortmundhoz, hogy mindössze 8 milliót kapott érte a klub, miközben egy semmit nem bizonyított spanyol gyerekért leteszünk egy húszast – ez első ránézésre irgalmatlan balfaszság, és kitűnően illik a Tyler által korábban boncolgatott tehetséggondozási „koncepcióba”. Viszont több ok szólt Immobile eladása, mint megtartása mellett. Egyrészt Immobile nem szereti a Juventust, sosem szeretett volna itt játszani, és Torino szebbik felében sem vágytak rá a szurkolók. Előtte sem volt a kedvencem, de az őszi derbin Tevez lehentelése, és pláne a meccs szünetében elejtett sutyerák nyilatkozata nálam végképp bedobozolta a faszkalap skatulyába. Persze az, hogy rühellem a kölyök sunyi pofáját, nem észérv; Marotta sem ezért mondott le róla. Sokkal inkább közrejátszott, hogy Conte vélhetően nem akarta a gyereket, ugyanis nem illett volna a csapatba. Immobile kontrajátékos, akkor él, ha területe van. Ez pedig a labdabirtoklásra építő, a labdakihozatallal hadilábon álló, magasra feltolt védekezésben gondolkodó Juventusnál pont nincs. A Dortmund játékába sokkal inkább passzol a fiú, de ha ott be is válik, az nem jelenti, hogy a Juvéban akár egy gólt is rúgott volna. Ezen kívül Immobile egydimenziós spíler, csak csatárként használható. Nem passzol különösebben jól, nem védekezik, nem tud visszavontan játszani. Olyan, mint egy kuplungszerkezethez adott központosító szerszám: egy dologra jó. Ha megnézzük az utóbbi évek igazolásait, csóri Rubinhón kívül csak Nándi nevezhető egyposztos spílernek, de róla is hamar kiderült, hogy a labdatartáson, fejelésen, klasszikus centermunkán kívül bőven átlagon felül passzol (lásd még: Vidalhoz hasonlóan 5 bajnoki gólpassz, és átlagban több kulcspassz, mint Pogbánál). Immobile pedig nem tud passzolni, labdatartásban sem különösebben erős, nem védekezik, kifejezetten fegyelmezetlen (tavaly felipemelós 10 sárga és egy piros), és majdnem annyiszor futott lesre, mint Tevez és Nándi összesen. Kissé sarkítva Immobile egy dolgot tud: kapura fordul, lefutja/eltolja a védőjét, erősen és pontosan rálövi a pettyest, aztán lesz, ami lesz. Nem látjuk benne a 20 milliós játékost; illetve látjuk benne, a Dortmundnak miért kell abba a kifejezetten gyors csapatba, de ő egy Pirlo, Lichtsteiner, Pogba, Vidal, Evra környezetben nehezebben értelmezhető. A Toro-elnök Cairo elmondása szerint az átigazolásánál négy érdek közül három találkozott: Immobile, a Dortmund és a Juve is akarta a transzfert – részünkről is megy az ámen.

Ehhez képest itt van az első edzésén a térdszalagjait összekócoló Morata srác, aki amellett, hogy kibaszott jóképű, úgy ért 20 milliót Marottának, hogy a Realnak egy homályosan megfogalmazott visszavásárlási opciója is van rá. Nem ez a tökéletes transzfer, és a legnagyobb probléma a konstrukcióban van: egyszerűen nem értjük, miért ment bele a Juventus abba, hogy – Tyler listán megfogalmazott szavaival élve – a Real fiókcsapata legyen. Ugyanis most az a helyzet, hogy amennyiben a srác beválik, rongyos 10 millióért bérneveltünk egy kiváló csatárt a Realnak, ha viszont nem válik be, 20 millát fizettünk valakiért, aki nem ér 10 millát sem a Real egyébként feneketlen tárcájának. Marotta persze a játékos bemutatóján igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy nem feltétel nélküli a Real visszavételi opciója, és csak az 5 éves szerződés 3. évében gyakorolható, tehát 3 szezonig mindenképp miénk a gyerek, mindenesetre szokatlan a helyzet. Az biztos, hogy iszonyúan tehetséges játékosról van szó: magassága ellenére igen gyors, a bal lábát sem csak támaszkodásra használja, kiválóan fejel, Tevezen, Kwadcsin és Pogbán kívül negyedikként az egész keretben elfogadhatóan cselez, és ami a legszebb: született gólvágó. A lenti képen látható statisztika magáért beszél. 70 percenként betalálni még a spanyol ligában, adott esetben megtört, kitömött ellenfelek ellenében is legalább akkora fegyvertény, mint nőként ágyba vinni a színjózan, tűzforró Dinót. Ehhez tegyük hozzá, hogy a nagy európai bajnokságokban ő lőtte a legtöbb gólt csereként (nyolcat), és mindössze 21 éves; lassan kirajzolódik egy 20 milliós játékos képe. (Itt van róla egy bővebb írás a kiváló whoscored blogján.) Ő lett a poszt-Secco időszak legdrágább igazolása. Marotta bízik benne, mi meg bízunk Marottában.

Evra leigazolását lehet a legkönnyebben megindokolni: évek óta nincs balbekkünk, most lett egy. Evra vitán felül klasszis játékos, akkor is, ha már a legszebb éveit maga mögött hagyta. Aki esetleg nem adna neki bizalmat, gondoljon az egyénileg sokkal rosszabb év után érkező Pirlóra, és várjon legalább tavaszig Evra megítélésével. A tavalyi, igen kutya MU egyik használható emberéről beszélünk, aki a VB-n gyilkos páratartalom és combos tempó mellett is tartotta a lépést a nála évtizeddel fiatalabb szélsőkkel. Evra közelmúltjából kiindulva fizikai problémái egy ideig nem lesznek a lassúcska olasz bajnokságban. Szélső hátvédként és a Vinovóból érkező hírek szerint bal wingbackként is szívesen fog játszani, jelképes összegért érkezett, mindössze két éves szerződést kötött – kvázi kockázatmentes transzfer, csak nyerhetünk a tapasztalatával.

A középpályás igazolásokkal nehezen tudunk egyelőre mit kezdeni, elsősorban azért, mert Vidal eladása továbbra is lóg a levegőben. Gyakorlatilag két hónapja folyamatosan zörög a haraszt, és a Vidal által eleresztett, kétértelmű nyilatkozatok sem segítenek. Bazmeg, Artúr, ha azt mondod, hogy szívesen játszanál Manchesterben, de úgy se rossz, ha maradsz, azzal mi a lankadt lófaszt kezdjünk?! Elment a csapat motivációjának fő motorja, ilyenkor a bizonytalanság hiányzik legkevésbé. Elég a maszatolásból Marotta szerint is: ügyvezetőnk szerint innen akkor távozik egy kulcsjátékos, ha kifejezetten kéri, hogy adják el, és mivel Vidal részéről egyelőre ilyen igény nem érkezett, valamint tegnap elutazott a csapat az ázsiai pénztarháló-piacépítő körútra (5 milliós meccspénzt kap a csapat a haknikért), dübörög a felkészülés, már késő is lenne bejelenteni bárki részéről a távozási szándékot. Vidal ügynökét ettől függetlenül naponta szpottolják Manchesterben, van egy olyan érzésünk, hogy ahogy Pogba esetében általában Raiola, most is Felicevich kavarja a szart. Amúgy nem értem ezt a fene nagy ellenállást: Vidal vitán felül klasszis, de a pletykákban szereplő 60 milliós összegért elengedném a 27 éves, öngyilkos stílusban játszó, a tavaszt térdsérülés miatt takarékon teljesítő Vidalt, és a helyében is hülye lennék nem aláírni évi 8 (más hírek szerint 13) millió euróért. Meggyőződésem, hogy Vidal menni fog: ekkora értékű transzferek minden félnek megfelelnek, és Marotta sem Padoin tehermentesítésére kerített három, egyáltalán nem hitvány középpályást.

Pereyra, Coman és Romulo lazán meghatározhatják az előttünk álló szezont. Ha beválnak, akár Vidal nélkül is hozhatjuk a korábbi évek könyörtelen zúzását. Ez elsősorban a védekező teljesítményükön fog múlni: Vidal pokoli sok labdát szerez, rengeteget szerel, az ütemérzéke egészen kivételes, középpályás védekezésben nehezen pótolható. Romulo a Hellasban hasonló szerepkörben játszott, Iturbével leginkább ketten húzták a csapatot. Ahhoz képest, hogy az argentint 30 milla körül vitte el a Roma, a Verona meglepően jó évének másik fő letéteményeséért az 1+6 milliós kölcsön+opció vicces ár. Nekem nagyon tetszett a fiú mindkét Hellas elleni meccsen, feltétlenül örülök a leigazolásának. Ő egyébként a hírek szerint nem Vidal, hanem a QPR-ba tartó Isla pótlására érkezett. Ha mégis átállunk négyvédős rendszerre, és a 30 éves, hosszabbításával nyűglődő Licht lesz az első számú jobbhátvédünk, gondoljunk a vébén Vidalnál megbízhatóbban teljesítő Islára…

Na és akkor Pereyra, akitől rengeteget várunk, de nem tudunk róla többet mondani, minthogy az Udinesében támadásban jól mozgott. Annyiban mindenképp passzol a Marotta-korszak átigazolásai közé, hogy tulajdonképp bármelyik középpályás poszton bevethető, kétlábas, sokoldalú kis izé. Viszont sajnos egyelőre semmiben sem kiemelkedő: 23 éves korára nem lő sok gólt, leginkább Pogba-poszton játszva gyakorlatilag semmit nem védekezik, és a támadó mutatóitól sem vágjuk hanyatt magunkat. Az olasz sajtó szerint óriási tehetség, de igazából még semmit sem bizonyított. A labda nem sír nála, gyors és fiatal, és hát Di Maria is argentin, szóval olyan szar csak nem lehet… Meglepő módon kölcsön+opcióval érkezett, de állítólag – hasonlóan az Isla-transzferhez – gentlemen’s agreement született a két klub vezetése között a véglegesítésről. Comanban többet látok: a gyerek nagy zsugás, laza, mint az altestem egy Benivel töltött éjszaka után, és alig várja, hogy Pogba nyomdokaiba léphessen. Őt némi akklimatizálás és taktikai reform után simán el tudom képzelni a kezdőben, akár bármelyik szélen (tükör)szélsőként, akár középen, a csatárok mögött. Mondjuk elég hülye haja van.

A közös tulajdonok lezárásaként úgy is tűnhet, hogy lezárult néhány játékos ügye: papíron visszatért Marrone (lehet, hogy megy tovább kölcsönbe), papíron eladtuk Zazát (na őt még szeretném zebrában látni, állítólag van rá egy visszavásárlási opciónk), megvettük, majd kapásból kölcsönbe adtuk a Sassuolónak Berardit Berardi esetében meghosszabbítottuk a közös tulajdont a Sassuolóval, kifizettük Sörensent, hogy aztán el se vigyük az ázsiai hakniturnéra, hogy aztán a kismillió kölcsönjátékosról ne is beszéljünk. Talán hárman érdemelnek említést: a korábban őstehetségnek tartott Fausto Rossit ismét kölcsönadtuk, nem tartottuk meg Bouyt sem, és az ígéretes Sturaróért is úgy fizettünk ki 5,5 milliót, hogy a szerződés aláírásával ingyen odaadtuk a Genoának egy évre. Nem túlzás halkan kijelenteni, hogy ezen ügyletek mögött legalább annyira jelent motivációt a könyvek kozmetikázása, mint a sportszakma. Ja, és még nincs vége a mozgalmas, már-már genovai-parmai mértékben átláthatatlan mozgásnak: Marotta szerint még egy védő és egy „középkategóriás” (ezt Beppe mondta) csatár érkezni fog. A védelembe a 23 éves, görög Manolas az egyetlen konkrét név, a csatársorba Eto’o nevét forgatták a firkászok, hiába: Marotta szerint Samu nagy bajnok, de most fiatalabb arcot keresünk. A két Mr. X kiléte tulajdonképp lényegtelen: Vidal maradásán és Allegrin áll vagy bukik ez az év.