Csütörtökön EL-meccset játszott a Juve, holnap bajnoki találkozó jön. Mindkét mérkőzésről összeszedtünk pár keresetlen gondolatot, melyekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk az észrevételeket.

Kezdjük ott, hogy hadd exhumáljam magunkat meleg kis kommunánk nevében: ahogy azt nyilván észleltétek, rohadtul nincs időnk posztokat írni. Dino históriás könyveket szerkeszt a Juventus dicső történelméből, ha csöpp ideje marad egy világháború meggátolása és egy másik konfliktus kirobbantása között, Tyler a családjával utazza be a galaxist (nekünk tegnap küldött egy szelfit a Szaturnusz egyik holdjáról), Darti egy, a hazai pénzügyi és foglalkoztatási rendszert megrengető vállalkozást épít, Beni meg annyira titkos dobásra készül, amiről még érintőlegesen sem beszélhetünk, elég legyen hozzá annyi, hogy Európa sorsa múlik rajta. Kellett nekünk a Juventust választani – a milánóiak, fővárosiak, afrikánerek már rég letudták a több frontos küzdelmeket, a kapcsolódó blogokat takarékon is el lehet vinni. Hát ez van. Sebaj, örüljünk annak, hogy még áprilisban is van miért izgulni.

Igen, izgulni: annak ellenére érdekes lesz a következő szűk másfél hónap, hogy a bajnokságot már januárban lefutottnak tekintettük, és az EL-be bukást egyértelműen csalódásként éltük meg decemberben. A második számú európai kupasorozatban – ahol a mérőmókus gonosz vigyorral nyugtázza, hogy a negyeddöntők első meccsei alapján a négy közé feltehetően a BL-ből kibukott csapatok jutnak – a bukik lassan alig fizetnek a Juve győzelmére, holott a Basel és a portugálok papíron hiába gyengébbek, remek formába lendültek, egyiket sem lesz könnyű kivéreztetni. Ja, és még ott a Lyon ellen a visszavágó, a csütörtöki vendégekhez pedig visszatérnek a kezdőbe való középpályások és egy belső védő, velük pedig mind összjátékban, mind sebességben javulhatnak.

Az első meccsen látottak alapján nem rosáltuk össze magunkat, ez már régen nem az a Lyon, amelyik egymás után kétszer is kiverte a Realt a BL-ben. Ez a Lyon egy viszonylag kiszámítható, egyszerű, száraz, de gyors, fizikai focit játszik, és ami a Juve számára leginkább gondot jelentett az első meccsen, amíg bírják szusszal, komoly nyomást fejtenek ki a középpályán. Malbranque simán levette Pirlót az első bő egy órában, megakadályozták, hogy megjátsszuk a csatárokat, Tevezt 2-3 emberrel csapdázták, így a támadásaink kimerültek annyiban, hogy Bonucci kimaxolta a hodgsonométert. Igaz, cserébe a Lyon sem nyújtott semmit támadásban, Buffonnak a 90 perc alatt egyszer kellett védenie. Ja, és Lacazette egyszer csúnyán leseggeltette Cacerest, ez kevés lesz egy torinói szerződéshez. Már-már vártuk, hogy egy óra elteltével kidurranjunk, és az addig mutatott lankadt lófaszt megfejeljük valami még rettenetesebbel, mondjuk egy 30-ról hazabombázott labdából született öngóllal, ezzel szemben Giovinco beállásával a játék képe meglepően megváltozott. Törpicsek pont olyan volt, amilyennek látni szeretnénk: gyors, kiszámíthatatlan, erőszakos, pozitív. Idén nem kap sok szerepet, mindössze 3 bajnokin játszott 25 percnél többet (a maradékon az átlaga 10 perc alatt van), így nem meglepő, hogy mindössze a 4. meccse idén, amin maradandót alkotott: a Milan, Avellino, Trabzonspor, Lyon sor remekül jelzi, milyen nívójú csapatok ellen lehet rá építeni. Holnap ennek megfelelően még az is lehet, hogy kezdeni fog.

Merthogy holnap, a Livorno ellen Tevezt óvatosságból könnyen a padra ültethetjük, így muszáj valakit találni a helyére. Osvaldo minősíthetetlenül trágya volt csütörtökön; a pénteki olasz lapok nem véletlenül írták, hogy semmiképp nem vesszük meg, az utolsó helyen találhatja magát a csatárrangsorban, sőt, veszélybe kerülhet a VB-szereplése is. Fábi Conténál régóta kukoricán térdel, Mirko – bár jól szállt be a Lyon ellen – nincs meccset eldöntő formában, Nándi csak Tevezzel együtt képes valóban jó teljesítményre, úgyhogy Tevez híján logikus lépés tűnik Giovincóra bízni a megoldást a komcsik kapuja előtt. Tevez egyébként már a Parma ellen érzett valami apróságot a combjában, nincs komolyabb probléma vele, lazán benne van a pakliban, hogy felrakja Conte az első perctől, és mellé Nándit teszi. Azt mindenesetre jó tudni, hogy Atom Anti a kevésbé szorosan védekező ellenfelekkel szemben életképes alternatíva lehet. Egyébként lassan kiegészül a keret, visszakapjuk a sérülteket, már csak Barzára kell várni pár napot. Rajta, és a magának soron kívüli pihenőt intéző hülyeVidalon kívül teljes a keret. Chiellini utóbbi nyilatkozata alapján nem fizikailag, hanem fejben fáradt a társulat – bázis hívja Contét…

A mai eredmények, elsősorban a Roma máltai vendégjátéka beárazza a hétfői bajnokit: kibebaszott fontos meccs jön. A Roma nyomás nélkül, ihletetten, Strootman hiányában is lendületesen tolja, pont ugyanúgy, ahogy a Juve 2 éve, a veretlen szezonban. Vitán felül muszáj őket komolyan venni, mert reális esélye van annak, hogy az összes hátralévő meccsüket megnyerik.