Este egy ezer perce veretlen, remek ellen, benne rengeteg ex ellen nyert kedvenc seregem. Tevez nem egyet, ellenben kegyetlen kettest vert (szemnek kellemesre kerekedett, mellyel vezetett seregem), egy ex rettenetesen eleresztette, egy feszes testes exszel kevesebb fejezte be e meccset. Seregem vezetett, de kezdetre hetven perc eltelt, s kedvenc emberek ereje elment, leeresztettek, seggen vettek leheletet, szenvedtek. Nem keseredtem el, ellenben lelkendeztem, mely percben fekete mezbe tekert ember – eleget lesve eme nemes versenyt – egyet meg egyet meg egyet lehelt csepp fekete szerkezete belseje fele. Seregem nyert, s sebesen repeszt – ellenfeleknek lehet mersze, meggebedhetnek, kedvenceket nem vernek meg.
Annyit látjuk mostanában a Juventust, hogy meglepődnénk bármilyen meglepő húzáson. Adott a taktika, a sérülések miatt nagyjából adott a mostanában bevethető állomány, adottak a játékelemek, és – erről szívesen lemondanánk – adott a nézhetetlen második félidő. Az online médiabirodalmunk minden szegletéből dőlnek a sirámok Conte irányába, lassan tényleg ott tartunk, hogy ha a magyar szurkereken múlna, edzőbá’ felnégyelt testéből zabálnának a keselyűk Torino várfalának sarkain. És akkor itt álljunk meg egy polgári szóra.
– Capello 2006-os csapata 30 kör után 77, a 2006-07-es, calciopoli-romokon dorbézoló Izé 80 ponttal állt. Most 81 egységnél tartunk, és igazság szerint semmi jelentősége, mennyire erős ez a bajnokság. 2006-ban egy kiherélt mezőnyt vert fossá az Izé, és a szezonvégi 97 ponthoz egyik évkönyv sem teszi hozzá, hogy milyen mezőnyben született.
– Fentiekből kifolyólag még reális esélyünk van a tábor által jelenleg lefitymált 100 pontra, amihez 19 hiányzik 8 meccsből. 6 győzelem és 1 döntetlen kell; a 4 hazai (Livorno, Bologna, Atalanta, Cagliari) hozható, Udinében és Sassuolóban szintén illene nyerni, tehát Rómában vagy Nápolyban kell egy iksz, és meg is vagyunk. Történelmi esély.
– Még soha nem fordult elő az olasz bajnokságban, hogy bármelyik csapat megnyerje az évad első 15 haza meccsét.
– Fórumlakónk, Bence lényeglátó kiegészítése: azt a Romát előzzük tizeniksz ponttal, amelyik 29 kör után 2 ponttal előrébb tart a tavalyi bajnok Juventusnál.
– Bármennyire lankadtnak nézünk ki mostanában, szemben a fent említett 2 pontrekorder csapattal, mi még március végén is állunk nemzetközi kupában, ráadásul egy szintén kifingatott, a bajnokságban a BL-helyre hajtó Lyonnal fogunk találkozni. A portugáloktól sérülés miatt kiesett a négy fős kezdő védősorból három faszi (Umtiti, Lopes, Bedimo), az egyik kezdő középpályás verőember (Fofana), és a csapat agya, Grenier játéka is minimum kérdéses.
Ezek után komolyan azon sírunk, hogy a 3 naponta pályára lépő fiúkák lankadt mozgásának ritmusára rá lehet dúdolni Bereményi klasszikus sorait?!
Visszatérve a sonkásokra: Darti már a beharang címében megjelölte a tegnapi célt, és milyen igaza volt. Az első 6 lövésünk kapura ment (az utolsó 3 bajnokin összesen nem találtuk el ennyiszer a kaput…), kettő be is akadt. Tevezt megint nem tudjuk eleget fényezni, Karcsika nagyon szexi, ha formában van, ráadásul gyanús, hogy az általános góléhségét csak fokozza Immobile utóbbi hónapokban impresszív teljesítménye. Ahogy a bevezetőben említettem, az első találat láttán egyből nyúltam az öklözőzsíros bödönért, és elláttam a baját az első útba kerülő rabszolgámnak. Bár maga a lövés nem szaggatta cafatokra a hálót, ez egy hatalmas gól volt, olyan, amit ebben az évtizedben várnak a modern csatároktól: labdaszerzés a középpályán pipa, 30 méteres labdás sprint pipa, 3-4 védő lerázása pipa, kapus lába mellé védhetetlenül helyezett lövés pipa. Ha Messi lövi, ez az évezred gólja – nálam idén eddig viszi a pálmát akkor is, ha pl. a Milan ellen lőtt már Tevez is látványosabbat. Nagyon fog hiányozni Afrikában. A győztes gól pedig elsősorban Vidalt dicséri, aki végre hunyorítva arra a faszira emlékeztetett, aki januárban joggal nyilatkozta magáról, hogy a világ legjobb középpályása. Pogbát pedig a jobb napjain továbbra is feldolgozhatatlan élmény nézni, egyszerűen úgy árad belőle a technikai fölény, mint _beniből az ellenállhatatlan szexualitás. A feszített menet egyébként leginkább ott látszik, hogy mindig akad 1-2 kifejezetten csehül pengető fiúka; ezt a szerepet tegnap Nándi, Pirlo, Kwadcsi és Licht felváltva vállalták. Llorente különösen reménytelen volt, ő a wingbackek és a középpályások támogatása nélkül eleve nem ér sokat, ráadásul mostanában még be is van lassulva, mintha gombás sütit uzsizott volna… Némi meglepetésre Conte Nándi helyére Q-t küldte; egyrészt jó volt látni a cigót, másrészt azért róla is ordít, hogy nincs játékban.
Az utolsó fél óra is megér egy többszörösen bővített mondatot. Lassan hozzászokunk, hogy a mérkőzések végén, főleg a vezetés birtokában leeresztünk, kipukkadunk, átadjuk a területet, feladjuk a támadásokat, és ráfeszül a seggünkre a háló, ami ránézésre szánalmas és érthetetlen, és csak sejtjük, minek köszönhető a jelenség, ami mögött szellemi és fizikai fáradságot sejtünk, nem pedig tippmixelést, motiválatlanságot, esetleg azt, hogy picsaszar csapat lennénk, ha már úgy ténfergünk, mint egy tényleg picsaszar csapat, szóval türelem, ez már csak így marad évad végéig, úgyhogy nyugtasson meg minket a tudat, hogy tegnap a két gól közötti időszakban – ahogy Dincsi a listán meg is jegyezte – az évad egyik legjobb játékát mutattuk, tehát benne van a pakliban, hogy az első félidőben kinyírjuk az ellenfelet (lásd Traubi, Parma), és a végén nem rázzuk magunkra a pofonfa termését, á la Fiorentina elleni EL-odavágó, vagy veronai ciki cumi.
Vasárnap fekália, húgy és szemét szagát fogják árasztani a televíziók és a streamek, addig agyaljunk azon, Molinaro mekkora kurvanagy gólt toszott Buffonnak, milyen lesz Tevez nélkül a csatársor, vélhetően Osvaldóval és Nándival vagy Vucsiniccsel, mekkora balfék Amauri, és Paletta miért nem vesz magának egy piperetükröt.
