Ahogy pár hete _beni megjegyezte, Conte Európában variál – csak néha kurvára nem jön be. Egyértelműen az edző felelőssége a csütörtöki eredmény. Hosszabb elemzés helyett random gondolatok következnek. Picsogunk.
– Kezdjük azzal, hogy a kamaszos elcsöppenéshez hasonlóan még nem időszerű „contetakaroggy” csordakórusba beszállókat hangyányi önmérsékletre intenénk. Eddig két európai kupaszezont toltunk Conte vezérletével. A tavalyi BL-évad szerintem tökéletesen vállalható volt. A Nördskjöppingje elleni ikszet leszámítva azt kaptuk, amire képes a csapat: idegenben, újoncként veretlenek maradtunk a címvédő, későbbi EL-győztes otthonában, a Cselszkit fossá vertük hazai pályán, a bika Sahtar otthonát is bevettük, nyertük az egyik legerősebb csoportot, eddig pipa. A Celtic rohanós focija ellen bő egy félidőn keresztül tehetetlennek tűntünk, addig Buffon tartotta meccsben a csapatot, ezt leszámítva tükörsima volt a párharc. A Bayernt meg láttuk a későbbiekben, azt az űrfocit még évekig csak nyomozni fogjuk – kivéve, ha Guardiola szét nem kúrja őket idő előtt, nyehehe. Ezt a vállalható szezont sikerült idén megfejelni egy kvázi minősíthetetlennel, amiben csak a Traubi elleni idegenbeli meccsre lehetünk mérsékelten büszkék. Szóval eddig Conte 1 fasza és 1 tré szezonnál tart, alapvetően rutintalan, kezdőnek számító edzőként. Ha ennyi lehetőséget kapnának a játékosaink is, akkor Criscito segge már rég valahol a ruszkiknál fagyna csontkeményre telente. Oh, wait…
– Ezzel együtt azonnal vérét venném a fél keretnek, ha arra gondolok, milyen ez az idei kupateljesítmény. A BL-ben 6 meccsből egyre sem lehet azt mondani, a csapat maradéktalanul hozta az elvártakat: minden találkozón legalább egyszer letérdelt a védelmünk, ez kurvára nem fér bele. Elsősorban a védekezés akasztja ki a szurkolót, ami ugyanúgy köszönhető a pontrúgások körüli bénázásoknak (Koppenhágában kapott dugó), a középpályás védekezés hiányosságának (Real első gólja Madridban, kiesést jelentő gól a görögök otthonában, vagy Gomez több ponton elkerülhető találata), mint az egyéni hibáknak (Caceres vs. Real, Bonucci vs. Sneijder, Ogbonna/Caceres/Buffon vs. Gomez). A legbosszantóbb mégis a lankadt hozzáállás, amit az első két BL-meccsen, a Roma elleni kupameccsen, vagy épp a lilák elleni második félidőben mutattunk. Conte első évadában csakis a hajtásnak, az elcsépelt spiritónak, a grintának, a kompromisszummentes hozzáállásnak köszönhettük a scudettót. Erre az évadra a lelkesedés helyét átvette a… Nem tudom, mi.
– És akkor meg is érkeztünk oda, hogy milyen alapon gondolja akár Conte, akár bármelyik túlfizetett focista, hogy nekünk, szurkolóknak az EL (vagy akár a Coppa Italia) kevésbé fontos, mint bármelyik bajnoki. Miért játszik a fakó, amikor a fakótól eddig egyedül a picsagyenge Traubi ellen láttunk értékelhetőt? Miért játszik Caceres? Imádjuk az ingyánt, de idén a zagyva rotációval nem sikerült formába hozni, vélhetően neki köszönhetjük a legtöbb egyéni hibából származó kapott gólt. Miért játszik Isla, aki ugyan a görögök ellen a legjobb meccsét játszotta a csapatban, ezzel együtt egyértelműen kevesebbet tesz hozzá a támadásokhoz, mint Forrest? Miért hal meg a csatár-összjáték akkor, ha a Tevez-Nándi páros egyike nincs a pályán? (Egyébként egyénileg Gio vállalhatót, Osvaldo harmatost hozott, de mint csatárKETTŐS, szarok voltak.)
– Meg ugye ott van Conte, aki az összeállításon és a motiváción túl is felel a csapata játékáért. Ahogy Tyler megjegyezte a listán, Conte idén eddig 3-ból 3x kapott ki Montellától. Csütörtökön Gomezre és Ambrosinire (!!!) nem tudtunk érdemben reagálni, múlt hétvégén a második félidőben egyetlen kapura lövésig nem jutottunk, ősszel meg a 4-3-3-ra való váltást nyaltuk be bő nyállal. Nem arról van szó, hogy a 3-5-2 mehet a levesbe – bár a rendszer korlátjait feszegetjük, nem ezért kerültünk most kellemetlen helyzetbe a visszavágón. Arról van szó, hogy Conte érezhetően gyengébben meccsel, mint azt 2 éve tette. Hogy ez kényelmesség, fáradtság, vagy pusztán szakmai alkalmatlanság-e, azt nehéz eldönteni.
– Marchisio ahogy formába került (csütörtökön is a jobbak között volt), kidőlt kb. 3 hétre. Ősszel szerencsére nem jártunk rosszul a sérülésével, lévén Pogba csúcsra járatva tolta. Most Palikától hatalmas formajavulás kell, ha pótolni akarja Marcsit. A képességei nyilván megvannak hozzá, adjuk a „jó Pogba > jó Marchisio” képletet, csak látnánk végre azt a Pogbát, akinek nem a saját boldogulása, hanem a csapatérdek jár a szeme előtt… Messze még az az aranylabda, öcsike.
– WTF, Isla – Padoin csere, mikor kiesésre áll a csapat?!
– A Genoa ellen az előzetes hírek szerint Marcsi mellett Tevez sem lesz bevethető, viszont a rendelkezésre álló emberállományból Conte felrakja a legerősebbet. Igen, Buffon – Barza, Bonu, Chiello, Forrest, Vidal, Szundi, Pogba, Asa – Oszi, Nándi kezdhet holnap. Ez ismét azt vetíti előre, hogy az EL-re marad a fakó. Az összes szent és angyal verje bele drága edzőnkbe, szeretetből és aggódásból kérdezzük, beverte tán Conte a kis fejét valamibe? Tényleg csak remélni tudjuk, hogy a firkászok tévednek, és Firenzére tartogatjuk a frankót. A szurkolóknak kell az EL, különben egyszerű lesz ezt az évadot úgy értékelni, hogy semmit nem léptünk előre, sőt, kupafronton jelentősen visszaestünk.
– Ja, és a fenti picsogás ellenére semmi nincs veszve. A Juventus erősebb csapat, mint az egyébként csöppet sem lebecsült, remek erőkből álló Fiorentina. Idegenben is tovább lehet jutni – de mennyivel egyszerűbb lett volna rendesen odatenni a második félidőt, rúgni még egyet, és formalitássá tenni a visszavágót. Tanulni kell a tavalyi, Lazio elleni kupakiesésből, az idei BL-csoportkörből, és a kupákban is virítani valamit idén.
