Amellett, hogy már megint bezsákoltunk 3 pontot, három lényeges esemény történt tegnap a Juventus jelenével és remélhetőleg jövőjével kapcsolatban, ráadásul az egyik távol a festői Calgarytól. Itt az egyik:

Bevédte Adán, na és – ez ettől még egy böcsületes löket volt. Sőt, Marchisiótól már az sem elhanyagolható, hogy egyáltalán eleresztette a lábát. Utoljára a tavaszi városi derbin lőtt gólt (és adott gólpasszt), azóta legfeljebb fellángolásnak is csak gusztustalan túlzással nevezhető, halovány pislákolásai voltak. Az elmúlt bő 8 hónap eltelt fölötte úgy, hogy sem a válogatottban, sem a Juvéban nem volt egyetlen kiugróan jó meccse sem. Talán egyedül az Atalanta ellen, Pirlo helyén mutatott értékelhetőt (erről bővebben írtunk is a Pirlo nélküli játékról szóló bejegyzésben), de ez összességében lankadt lófasz attól a játékostól, akinek a nem túl ködös közelmúltban a Juve karszalagját szánta a sajtó és a közönség. Szóval Marcsinak nincs jó éve, de legalább megutáltatta magát a fél táborral. Elsősorban nekik tartozott a tegnapi játékkal és azzal a méregből megeresztett, makkegészséges telirüsztössel, amiből végül a fent látható, tisztes dugó lett. Hogy a vállalkozó kedvét Conte piszkálta-e föl, elege lett-e a mellőzöttségből, vagy tudomására jutott, hogy a MU-edző Moyes is a helyszínen tartózkodott, egyelőre lényegtelen. Nyilván az elmúlt hónapok löttyedt teljesítménye után ez kevés ahhoz, hogy leboruljunk „Il Principino” elé, viszont ne mulasszuk el nyugtázni, hogy pislákol még valami ebben a fasziban. Ismét Pirlo helyére szállt be, és ismét helyére került. Még haragszunk, de ilyesmivel könnyen lekenyerezhetőek vagyunk.

Marchisio győztes gólján kívül Llorente játékától rakhattuk le az arcunkat. A két góljához kellett néhány tisztes beadás a szintén emberest játszó, 6!!! kulcspasszal riogató Lichtitől, ne vegyük el ezt a háziasított SS-tisztünktől. Viszont a helyzeteket be is kell verni (erről mostanában Tevezt ne kérdezzük), és az egyikből Nándi ismét roppant fontos gólt szerzett. Korábban a nyurga szépember a Hellas, a Livorno, a Napoli és az Udinese ellen is döntetlen állásnál talált be, ezek mind győztes gólnak bizonyultak. Tegnap a döntő találat nem az övé lett, ellenben Buffon mellett – aki lábbal védett egy ziccert hazai vezetésnél – tulajdonképp ő tartotta meccsben a csapatot. Bár Dino szerint nyamvadt puncik vagyunk, de a listán igenis fostunk attól, hogy a Calgary valahogy bekotor egy másodikat is – Nándi a dögös fejessel megállította a házigazdákat. Az első fél órában a Nainggolan nélkül is komplett szárdok hatszor, 1:1 után a maradék egy órában összesen kétszer lőttek kapura. A bennünk élő sportriporterből kikívánkozik a „megtörte a kicsapatot a gól” frázis, köszönjük meg Llorentének. Mármint a gólt. A közhelyek jönnek nélküle is.

Láttunk már idén hasonló forgatókönyvet, és most is a szeptemberi-októberi formában sikerült nyerni. Kapcsolódó fun fact: a mai GdS kiszámolta, hogy a Juventus idén 13 pontot gyűjtött azon az öt meccsen, amelyeken az első gólt az ellenfél szerezte. Megnyugtató. Mint mindig, most is igaza van Vercottinak: fölöslegesen csinálunk magunk alá, ha hátrányba kerülünk. Ha nem lenne elég a megnyugtató számadatokból, itt van még egy 13-as: Licht és Marcsi góljaival pont ennyien találtak be idén a csapatból. A veretlen szezonban 20 gólszerzőnk volt, ezt nem fogjuk utolérni, ezzel együtt örömteli, hogy mindig lehet valakire számítani, ha az ősszel erőn felül vállaló Tevez, Pogba, Vidal hármasból éppen senki nem játszik nagyot. Tegnap bőven elég volt, hogy Buffon, Licht, Nándi és Marcsi odatették magukat.

Na és akkor nézzük a kölköt! Általában akkor foglalkozunk más csapatok meccseivel, ha lyukasra röhöghetjük a púpunkat mondjuk Ranocchia bénázásán. Most viszont muszáj néhány szót váltani a tegnapi Sassuolo-Milan kiesési rangadón látottakról, aminek csak emel a fényén, hogy a Milan állt a bré kalapos végén. Az első szűk negyed órában semmi különös nem történt: a zsinórban 5 meccsen bukó, végig gólképtelen újonc kétszer is beleszaladt a késbe, úgy tűnt, a másik milánói hullarabló bagázshoz hasonlóan Hallegriékkel szemben is túl kedves házigazdák lesznek Zazáék, és benne volt a pakliban, hogy megint kapnak egy hetest. (Ismét egy fun fact: a Sasol elnöke Milan-drukker, a meccs előtt nem volt hajlandó elárulni a tévéseknek, kinek drukkol.) Aztán jött a Juve által felesben birtokolt, 19 éves Berardi, és rúgott egy lesgyanús gólt. Majd megint ugyanő érkezett, és Bonera –  költői túlzás jön – „szorításában„, háttal a kapunak bevállalt egy brahis lövést, ami beakadt. Ekkor szóltunk nektek a facsén, hogy itt aztán látnivaló közeleg. Berardi rúgott még kettőt (a harmadik dropliból ügyike volt), ezzel a bolygó több milliárd éves történelmének első olyan életformája lett, aki (ami?) olasz bajnokin négy gólt szerzett a Milan ellen. A sztori hírértékét nem csorbítja, hogy ez minden idők talán legszánalmasabb Milanja, és a pár hete a válogatottba magát jelölő Bonera egy bukaresti Guzmics és egy formán kívüli Boumsong szerelemgyerekeként produkált. Berardi négyet rúgott egy bajnokin, ráadásul 19 évesen. Hogy jelezzük az esemény súlyát, álljon itt annak a három játékosnak a neve, akik 20 évnél fiatalabbak voltak életük első olasz bajnoki mesternégyesénél: Piola, Berardi, Meazza. A bennünk tomboló trollból kikívánkozik, hogy Del Pierónak Sydneyig kellett menni és meg kellett öregedni a négyeshez. Ez a gyerek meg négyet kúr a Milannak. Szeptemberben, amikor Marrone felét adtuk a srác játékjogának feléért, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar idáig jut: 14 meccsen 11 gól, benne egy mesterhármas és egy poker… A jövőjével kapcsolatos vágyakat, javaslatokat engedjétek nyugodtan szabadjára a kommentmezőben, mi meg csendben elsunnyogunk maszturbálni a Hallegri-buktató képsorokra. Bezzeg ha Muntari gólját megadják, muhaha.