Melyik a Pirlo-mentes csapatunk: az, amelyik tegnap mindkét félidő elején 20 percig a kapujához szegezte a Bolognát, vagy az, amelyik mindkét félidő utolsó negyed órájában 6, ill. 4 lövést is engedett a hazaiaknak? Melyik legyen a Pirlo távollétében játszó Pogba: a tegnap látott, elég passzív, nulla kapura lövéssel, nulla kulcspasszal, mindössze két szereléssel záró, viszont mindössze egy labdát eladó, 90% körüli pontossággal passzoló, majdhogynem alibi-ember, vagy Pirlo helyén játsszon más, mi meg kérjük vissza az aktív, meccseket eldöntő Polipot? Ilyen kérdések gyötörnek tegnap óta. Hajtás után jön a többi.

Ahogy Darti – akinek az amúgy roppant vicces, félig beharang, félig közvetítés szerkesztése mellett a listára is jutott ideje – megjegyezte valamikor a második félidő közepén, iszonyú hullámzó meccset játszott a Juve. Ez az, ami a statisztikából nem derül ki. A számok alapján lejátszottuk a Juventusra tökéletesen jellemző 90 percet: 19 kapura eresztett (átlag: 18,9) és 10 kapunk felé szálló (8,3) lövés, 58%-os labdabirtoklás (58,6%), 85%-os passzpontosság (86,6%), 16 elkövetett (15,8) fault, és az eredmény is illik a firenzei dili óta elkezdett sorba. Viszont a félidők elég markánsan 2-2 részre voltak oszthatók: az első 20 perc domináns játéka után mindkétszer átengedtük a Bolognának a területet, a kezdeményezést, és ha nem is nyomta véresre a hátunkat a háló, mindkét félidőben bőven elég sanszot adtunk – főleg – Diamantinak az egyenlítésre. Nem volt sima meccs, pláne nem annyira, amennyire a 2:0-ból gondolhatnánk.

Nem is azért érdekes ezen agyalni, mert idézőjelbe szeretnénk tenni a tegnapi győzelmet. Viszont jó lenne sejteni, mire számíthatunk a most már tényleg sorsdöntő BL-meccsen (a facebookon már egyszer versbe öntöttük a jövőt, de akkor még abban a tudatban engedtük szabadjára a bennünk tomboló Nyomasek Bobót, hogy Konstantinápolyban számíthatunk Szundira), illetve a következő néhány bajnokin.

Pogba a legnagyobb kérdőjel. Ha elfelejtenénk, hogy az edző osztja a minden helyzetben érvényes utasításokat, és a Juventus többek között azért tart itt, mert az adott posztokra beosztott emberek tökéletesen tudják a feladatukat, azt is gondolhatnánk, Polpo szarul játszott. A bevezetőben említett nulla kapura lövés, nulla kulcspassz, nulla szerelés (?!) nem jellemző rá, viszont pontosabban (87% vs. az átlagos 83%) passzolt, mint általában, és látszott rajta, hogy a felezővonalat átlépve be is húzta a kéziféket, maradt viszonylag mélyen, mindig a labda mögött. Egyértelmű, hogy Conte azt a biztonsági, mélyről osztogató játékot kérte tőle, amit Pirlótól várunk. Ennek alátámasztására még egy statisztika: Pirlo meccsenként általában 10 körüli hosszú labdát ad, míg Pogba a szezon korábbi részében megállt 2 hosszú átadásnál, viszont tegnap kilencszer (ebből 6 pontos) játszotta át a középpályát. Amiben Pogba sehol nem volt, az a helyzetet eredményező passzok (kulcspasszok) száma: Pirlo átlaga 1,9, a sajátja 1,5, tegnap viszont nulla sikerült. Tegnap Pogba csak bizonyos játékelemekben tudta pótolni Szundit, viszont ő maga kifejezetten hiányzott a támadójátékból, és a középpályás védekezése is hatékonyabb, ha Pirlo biztosít mögötte.

Szerencse, hogy Bonucci és Pirlo hiányában Ogbonna is kurvajól osztott a védelem közepéről: 20 (húsz, HÚÚÚÚ-ÚÚÚSZ!!!!!444) hosszú labdát engedett el, ebből 18 (tizennyolc, baszki, tizen-nyolc!) pontos is volt. Adjuk ehhez hozzá a 3 kulcspasszát, és látjuk, hogy nem borult fel teljesen a csapatjáték, csak épp a szerepeket máshogy osztotta el Conte Pogba és Ogbonna között ahhoz képest, amit Bonu és Pirlo művelnek általában. A vezető gól előtt is Angyalka indította Marchisiót, amiből elsőre nem lett gól, de sikerült vele megfelelően szétszedni a Bologna védekezését. Ha már a hatékonyan passzoló védőknél tartunk, tegyük Ogbonna mellé Pelust, aki szintén 3 kulcspasszal, közte egy assziszttal zárt. Kár, hogy sokaknak a tényleg ostoba, tényleg második sárgát érő faultja marad meg a teljesítményéből, ami után Conte teljes joggal kapta le a csirkeagyú szépfiút.

Még egy kérdésünk van, aztán átadunk titeket a békés szombat estének: Llorente hogy a picsába tudott kihagyni két akkora ziccert? Már kezdett a fiú félisten státuszba emelkedni, annyira töretlen és megállíthatatlan fejlődést produkált az elmúlt hetekben, viszont tegnap pont a kapu előtt volt reménytelen. Conte szerint Nándi egyre eltökéltebb, egyre jobban tartja és osztja a labdát, most már csak az hiányzik, hogy elkezdje fosni a gólokat, amiben a csapatnak kell a segítségére lennie. Imádjuk Nándit, de a csapat sem tehet többet annál, minthogy ziccereket alakít ki számára. Sebaj, a Galata ellen majd gyilkos ösztönnel beveri a hasonlókat. Mirkót meg rohadtul sajnáljuk, kellett volna neki ez a 90 perc, hogy felhozza magát.

A kérdések mellé egy halvány ceruzás felvetés: mintha az utolsó két meccsen Marchisio kilépett volna a reménytelenség halványszürke árnyékából… Az Udinese ellen Pirlo sérüléséig a csapat talán legjobbja volt, tegnap az első gólnál a harcossága eredményezte, hogy az ötösön belül visszakerült hozzánk a labda, Vidal után ő szerelt legtöbbször, és Nándi mellett ő találta el legtöbbször a kaput. Ez még mindig nem a 2012-es Marchisio, a ziccerét péel nyugodtan bekúrhatta volna mindenki megnyugvására, de mintha mocorogna benne valami felelősségvállalás-csíra, ami tényleg pokolian kellene legalább január végéig.

A holnap déli Roma-Fiorentina végéig minimum hat ponttal vezetjük a bajnokságot, keddig mindenképp jól fogunk csicsikálni. Kedden pedig Pogbán a világ szeme: egy kissé autentikusabb Pirlo-koppintással elintézheti a gaz görögöket. Izgi lesz.