Ez nem a Nordsjaelland volt, jóbarátok, az ugye feltűnt mindenkinek? Nem csak azért mondjuk, hogy aztán lehessen még fényesebbre szodomizálni Vidal és Pogba gyíkját, hanem azért, mert a Köbenhavn személyében egy nagyszerű, szervezett, roppant tudatos csapatot ismertünk meg. Egy olyat, amit tényleg dicsőség legyőzni.

Perui-kolumbiai, két jó barát

A Juventus pedig legyőzte, ráadásul az utóbbi egy hónapban mutatott, erősen javuló (sőt, már igazából jónak mondható) játékkal. Semmi meglepő: Vidal egy istenség, Pogba egy másik, Caceresbe nem véletlenül vagyunk szerelmesek, Pirlo meg újra Pirlo. Mindenkit jól megdicsérünk mindjárt.

Voltak ennek a meccsnek kellemetlenebb időszakai, kicsit mintha be is szorult volna a Juve, és sajnos megint kaptunk egy röhejes gólt, de ezzel távolról sem azt akarjuk mondani, hogy visszatért a pre-fiorentina töketlenkedés. Ez most még inkább a válogatott szünetet végigfocizó társaság koncentrációs hullámzása volt, semmi súlyos. A Juventus újra jól játszott, és teljesen megérdemelten győzött: mindkét büntető vegytiszta volt, a harmadikat pedig a mezőny két legjobbja úgy hozta össze, hogy összepisáltuk magunkat a gyönyörűségtől.

A védelem közel tökéletesen tette a dolgát, különös Caceres koncentrált játékától aléltunk el: az ingyán hét szerelést mutatott be (toronymagasan a legtöbb a mezőnyben), alig rontott passzt, és bár megint volt egy hajmeresztő baromsága, tulajdonképpen végig roppant magabiztos volt. Chiellini a gólért talán hibáztatható, de egyébként szintén nagyon jól nyomta, így bőven belefért, hogy Bonucci kicsit szürkébb volt a megszokottnál. A középpályánk varázslatos volt, Vidal és Pogba egyszerűen frenetikusak, és most Pirlo is felnőtt hozzájuk – már csak a idióta labdaeladásokról kellene leszokni. Azt pontosan tudtuk, hogy Padoin támadásban teljesen hasznavehetetlen, így nem volt meglepetés, hogy előre semmit nem mutatott, Asamoah pedig aktív volt, de a hatásfokán még bőven lehet csiszolni. Teveznek nem volt nagy meccse, de azért a szokásos munkamennyiséget a pályára tette, Llorente pedig minden előzetes félelmünkre rácáfolva nem csak a kapunak szemben állva hasznos, de rengeteg fontos passzt ad, jól tartja meg a zsugákat, és úgy általában haszna van a pályán akkor is, ha nem szerez gólt. Örülünk.

Aminek még jobban, az Vidal és Pogba, akikről hamarosan külön posztban fogunk megemlékezni, ha már ők maguk új posztot alkottak a labdarúgásban. De erről majd később.

Bár a jelenlegi keret két és fél éve épül, és kimondottan a 3-5-2-re lett összerakva, mégis kénytelenek vagyunk Padoint nézni jobbszelőben, a másik oldalon pedig ott van Asamoah, aki kicsit sem balszélső, még kevésbé szárnyvédő, de ennyi pénzért muszáj játszatni. Szóval furcsa, hogy lyukas ez a csapat, és még arról nem is beszéltünk, hogy mi van, ha megsérül (mindenki kopog!) egy kulcsjátékos a középpályán. Akkor bizony jön Marchisio, akiről elég annyit, hogy tegnap 20 perc játék alatt ötször (!) ért labdába. (Nem ennyit passzolt, hanem ennyiszer ért hozzá!) Tehát csak annyit akartunk mondani, hogy hiába tűnik mélynek a keret, sajnos a helyettesek a legritkább esetben tudják hozni, amit a kezdők.

A másik, hogy egyre nagyobb félelmeink vannak. Egyrészt roppantul örülünk, hogy Pogba ilyen szépen fejlődik és Vidal így tartja tökéletes formáját, de tartunk tőle, hogy kettőjük közül az egyiknek hamarosan búcsút inthetünk. Ne adj Isten mindkettőnek. És ha ez így lesz, akkor még egy áldozattal kell számolni, mert Conte nem marad itt balfaszkodni nélkülük. Van az az ajánlat, amit a jelenlegi Juventus nem tud visszautasítani, az tiszta sor (például a PSG által kínált 60 millió), de azt azonnal vissza kell forgatni a csapatba, és közben 100 éves koráig a csapathoz szegezni Vidalt, mert jelenleg ezen a poszton ez a két játékos van az egész világon, hozzájuk hasonló sincs több, úgyhogy az értük kapott pénzt egészen nyugodtan feldughatjuk a seggünkbe.

De ezek negatív gondolatok, amiknek most nincs szezonjuk, csak annyira jó volt tegnap a két legény, hogy nem tudott nem eszünkbe jutni. Az ő jóságukra nagy szükség lesz majd a Galata ellen is, mert ne felejtsük el, hogy még nem értünk el semmit, csak annyit, hogy már a saját kezünkben van a sorsunk. Sztambulban nem könnyű nyerni, de szerintem ez a Galata nem olyan erős, mint a nevekből következne, és ott van Mancini is súlyosbító körülménynek. Kell-e mondanunk, hogy szerintünk továbbjutunk?