Jajj, most mi lesz, tényleg kizárnak minket, meg minden?

Sziasztok, satchy vagyok, juventino. Régen írtam már ide, a közös posztokat leszámítva van annak másfél éve is, hogy billentyűzetet ragadtam. A minap _beni kezdte el rágni a fülem (wink-wink, nudge-nudge), hogy szedjem már össze magam, és írjak egyet a calciót alapjaiban megrengető botrányról, amit a talján sajtó csak plusvalenza-ügyként említ. Üljetek a térdemre, kérdezz-felelek jön. Száraz lesz, mint mostanában az altestünk, ahogy elnézzük a túlfizetett zsoldosaink bukdácsolását. Ha kicsit fáj, szóljatok, és kisétálok a hűtőhöz margarinért.

Apuuu, mi az a plusvalenza?

Egy számviteli szakkifejezés, magyarul tőkenyereség, angolul capital gain. Általában valahogy úgy definiálják, hogy ez az eszközök eladásából származó nyereség. A plusvalenza számításának elméleti alapjait itt beszéltük át; érdemes lehet átfutni azt a posztot, mielőtt folytatnánk a mostani cikket. Röviden a lényeg annyi, hogy fociban a plusvalenzát a játékos eladási árának és könyv szerinti értékének különbségeként számoljuk, ahol a kisebbítendő tag az eladási ár. Nézzük ezt a Pjanic – Arthur ügyleten keresztül: Pjanicot 32 millióért vettük, az előbb linkelt posztban leírtak szerint tartottuk nyilván a könyv szerint értékét, ami az eladás pillanatában kb. 14 millió euró volt. Az eladás pillanatában a vételi ár már lényegtelen, az aktuális könyv szerinti érték a fontos. Pjanic eladási ára nagyjából 60 milla € volt, a könyv szerinti érték kb. 14m, a szolidaritási alapba, a korábbi nevelő klubok javára ment ~3m, így a 60 millából maradt kb. 43 millió euró, ami maga a szóban forgó tőkenyereség. Ez a klub haszna az eladásból. (Az értékek kerekítve vannak, a pontos adatokat ki lehet puskázni a lenti táblából.)

Részlet a 2020. június 30-i fordulónappal készített pénzügyi beszámolóból. Jobb szélen a plusvalenza.

De mi ezzel a baj?

Önmagában vizsgálva? Semmi. Ez így szabályos, ahogy leírtam. A Juve beszámolójában is ez szerepel, lásd fenti kép.

Akkor hol a probléma?

Hát hogy Pjanic piaci értéke valamelyik gittegylet szerint nem volt ennyi, azt meg minden létező számviteli standard tiltja, hogy az adott-vett cuccokat a cégek valós értéküktől eltérően tartsák nyilván. Illetve az, hogy a Juventus nem csak ennél a cserénél nyomta meg a cerkát.

Oké, de miért csinál ilyet a Juventus, vagy bármelyik másik klub? Állítólag több tucatnyi transzfert vizsgálnak… Meg még egy kérdés: hogy lehet megállapítani egy játékos valós értékét?

Mindkét kérdést köszönöm, mindkettő helyénvaló. Szögezzük le még egyszer, maga a plusvalenza semmiképp nem szabályellenes. Ha egy játékost a valós piaci értékén ad el egy klub, mint pl. amikor a nulla közeli könyv szerinti értéken szereplő saját nevelésű játékost, mondjuk Moise Keant 28 millió euróért visz el a vevő, akkor a teljes eladási ár tőkenyereségnek számít, és ez így van jól. A legtöbb eladáson keletkezik plusvalenza. Marotta juventusi regnálása alatt mindössze 1-2 játékostól szabadultunk meg minusvalenzával (ami a plusvalenza ellentéte, logikusan akkor keletkezik, amikor könyv szerinti érték alatt kel el a calciatore), ami egy működő policy volt. Ezt durván felrúgta Paratici, és kb. ezért tartunk itt. A felfújt tőkenyereség ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a klub úgy tupírozza az eredményét, hogy közben a cash-flow nem sérül. Ehhez persze mindig két klub kell, ugyanis annak nem lett volna realitása, hogy találjunk egy balek klubot, amelyik 60 milla casht adott volna Pjanicért. Ugyanígy a Barcelona sem tudta volna eladni Arthurt 70 millió euró kápéba’. Ez azért volt fasza mindkét klubnak, mert míg a plusvalenza azonnal, az adott pénzügyi évben, teljes összegben értinti az eredményt, addig a cserejátékos költségét – a korábbi posztomban leírt módon – a játékos szerződésének ideje, de maximum 5 év alatt, egyenlő darabokban kell lekönyvelni. Így a Juve az említett csereüzlet nyomán 43 millával szebb profitot (azaz a teljes évet tekintve ennyivel kevesebb veszteséget) tudott elkönyvelni, viszont Arthur éves amortizációja “csak” a 72 milliós vételár ötöde, így egyenletesen eloszlik az ügyletet követő években.

Nagy nyereség egyszer, kis költség többször. Ezt a trükköt vetette be kicsit túl sokszor Paratici, miután leigazoltuk Ronaldót. CR7 brutálisan drága játékos volt, évi kb. 83 millió euróba került, ha a fizetését és az éves amortizációját is figyelembe vesszük. Ezt ellensúlyozandó menekült előre a klub: ezért cseréltük el Spinazzolát Pellegrinire (ez az ügylet kapásból gyanús, lévén Spina az első keret tagja volt, Pellegrinit meg egyből kölcsön is adtuk), és ez indokolta a Cancelo-Danilo bartelt is. Aztán persze a covidra és annak gazdasági hatásaira is lehetett fogni, hogy miért fújtuk a plusvalenza-lufit egészen addig, amíg már gyakorlatilag tarthatatlanná vált a helyzet. Amikor Rovella 18 milla, cserébe Petrelli (who?) és Portanova 9-9 milla, vagy a Marseille-jel bonyolított cserében Aké és Tongya is 8-8 millás értékkel szerepelt, ott tudod, hogy valaki haját bekapta a gépszíj.

Azt azért tisztázzuk, hogy ezzel a klub az időszakos pozitív hatás után magát szopatja: akkorára nő a plusvalenza-tömeg, ami már teljességgel kezelhetetlen. Pár éve még 120-130 millió volt a klub éves amortizációja, tavaly már 230 fölött jártunk. Őrület. Paratici egy terrorista, mondtam már?

És akkor itt jön a képbe a mostani vizsgálat egyik legfontosabb eleme, és a második kérdésed: hogyan állapítjuk meg egy játékos valós értékét? Erre nincs semmilyen objektív mérce, nincs rá útmutató, semmi. Így persze büntetni is nehézkes. A versenysportok szabályai általában világos, átlátható, objektív szempontokat tartalmaznak. Pl. motorsportban meghatározzák a maximum teljesítményt, a verda minimum és maximum tömegét, a turbónyomást, a teniszben az ütő és a labda nagyságát, atlétikában a futópálya hosszát, stb. A legtöbb ilyen ismérv MÉRHETŐ. A játékosok értéke meg nem. Ezért is van az, hogy bár a szabálykönyv elméletben pénzbüntetéssel, pontlevonással, szélsőséges esetben kizárással is büntetheti a játékosok értékével kapcsolatban füllentő klubokat, a gyakorlatban pénzbüntetésnél messzebb nem jutott még hasonló vizsgálat. Első osztályú klubként 2018-ban pontlevonásig jutott a Chievo, ők a Cesenával cserélgettek oda-vissza ipari mennyiségben játékosokat (pontosan 28-at :DDD), ott nagyon durván kilógott a lóláb, de ők is megúszták 3 pontos levonással és egy 200 ezer eurós büntetéssel. Ugyanabban az évben a két második számú milánói klubszékházat is feltúrták az ügyészek, majd mindkét klubot felmentették. A Cesena-Chievo duóhoz képest a mi ügyeink papíron sehol sincsenek, sem mennyiségben, sem abban a tekintetben, hogy a Juve 3 év alatt, tucatnyi partner klubbal hajtott végre állítólag hasonló ügyeket.

Akkor honnan jött a kizárás, meg a bajnoki cím visszavonása? Mennyi ennek a realitása?

A kizárást és a scudettóstálak visszavételét az olasz fogyasztóvédelem elnöki kollégiumának egyik buzgó tagja dobta be a közösbe. Ugyanez a faszi már a Suarez-ügynél is pont ugyanezt nyilatkozta, úgyhogy biztos nem kedvel minket. Egyébként a fogyasztóvédelemnek ebben az ügyben nincs hatásköre, a társelnök is csak annyit mondott, hogy ha bebizonyosodik, hogy a Juve jogosulatlan előnyt szerzett, akkor majd ílnak az ügyésznek egy panaszlevelet dulván, és kélni fogják, hogy zálják ki a csapatot, és a többi.

Teljesen mellékesen, így néz ki civilben a fogyasztóvédelem egy másik társelnöke, Carlo Rienzi, aki már CR7 érkezésekor nyüffögött némi demagóg dumát arról, hogy mekkora sértés ez az összeg és fizetés azokra a melósokra nézve, akik hó végéig alig jönnek ki a fizetésükből. Mi erre csak azt tudjuk mondani, hogy TETSZETT VOLNA SZEBBNEK, OKOSABBNAK SZÜLETNI, TÖBBET TANULNI, TÖBBET KORRUMPÁLÓDNI, NYENYENYEEEEE!!4!

Ezek szerint nem is súlyos az ügy?

De, az. Agnelli a minap említette, hogy ennél csak a calciopoli volt a rosszabb. Persze ez nem jelent kapásból kizárást, viszont ilyen erősen régen dőltek neki a klubnak. A most vizsgált esetek több mint fele a Juventushoz kötődik. Ez azt a látszatot kelti, hogy Paratici volt ennek a rutinnak a mestere, viszont ennél árnyaltabb a kép. Egyrészt számos klub gyanús eseteit még nem kezdték el vizsgálni, folyamatosan bővül a nyomozás alá vont klubok és transzferek száma, másrészt nálunk van számtalan olyan eset, ami érthetetlen, miért lehet problémás. Pl. vizsgálják Michael Brentan transzferét, akit 225 ezer euróért adtunk el a Sampnak. Szegény srác, mit érezhetett, amikor megtudta, hogy a hatóságok szerint ez az összeg is túlzás volt érte. :DDD Harmadrészt azt is jó tudni, hogy bár a Juve esetében papíron 42 ügyet vizsgálnak, lévén ezek jogi, számviteli és adózási okokból külön transzferként kezelendők, ezek nagyrészt csereügyletek voltak. Tehát a Pjanic-Arthur csere KÉT átigazolásnak minősül. Illetve azt is érdemes megfontolni, hogy a Juve 3 év alatt a vádak szerint kb. 280 millió eurónyi eredményt hamisított. Ez a befektetői bizalmat sem erősíti, pláne, ha elítélik a klubot; a Juve részvényeinek tőzsdei árfolyamát valószínűleg már meg is rángatta az ügy. (Azért írom, hogy valószínűleg, mert a vizsgálat nagyjából egybeesik a tőkeemeléssel, annak pedig mindig van hatása az árfolyamokra, így nehéz a most tárgyalt események tőzsdei hatását külön értékelni.)

A vizsgált átigazolások listája

Oké, értem, a felfújt plusvalenza rossz dolog. De mégis mire ez az egész felhajtás, ha nincs rá precedens, hogy keményen megbasszanak klubokat kreatív könyvelés miatt? Ha lehetetlen objektíven megállapítani a játékosok értékét, akkor lehetetlen bizonyítani azt is, hogy egy klub rosszhiszeműen fújta fel egy ügylet értékét, nem?

Pontosan. Viszont lehallgatták a klubot. Hogy erre ki adott engedélyt, azt nem tudjuk, ahogy az sem világos eddig, hogy mi szerepel a lehallgatásokban. Két olyan dolog szivárgott ki eddig, amivel lábon lőhetjük magunkat: egyrészt egy olyan beszélgetés, amiben szerepel, hogy “süllyed a hajó, muszáj valahogy tőkenyereséget elérni”, másrészt egy olyan párbeszédre hivatkoznak az ügyészek, melyben elhangzik egy Ronaldóval kapcsolatos doksi, “amelynek léteznie sem lenne szabad”. Előbbi esetében az ügyészek szerint világos, hogy nem a valós érték megállapítása volt a cél.

A Roncival kapcsolatos, talán létező, talán (már) nem létező dokumentum két dologról is szólhat. A coviddal sújtott első évben a klubok megállapodtak a fizetéscsökkentésről és -átütemezésről, elvileg egy titkos megállapodás szólhat arról, hogy Ronaldo a többiektől eltérően kap még kompenzációt. Egy másik spekuláció szerint a végkielégítésének feltételei lehetnek a kérdéses szerződésben.

Egyelőre ennyit tudunk a lehallgatásokról. Nincsenek nyilvános felvételek, jegyzőkönyvek, csak spekulációk. Lehet, hogy semmi sincs az ügyészség kezében, és lehet, hogy sziklaszilárd, terhelő anyaggal rendelkeznek. Nem tudjuk, és jelenleg senki nem tudja, mi van a szalagokon, csak a hatóságok.

Megpróbálom összefoglalni, jól értem-e, mi a helyzet, oké? Van tehát egy nehezen bizonyíthatóan illegális, semmiképp nem etikus, a számviteli szabályokat lazán értelmező gyakorlat, amit több klub, köztük a Juventus is követ, ez pedig a bevételek felfújása csereügyletek túlértékelésével. Ezt a covid óta egyre több klub alkalmazza, mert cash híján sokszor előre próbálnak menekülni. Persze közben a klubok magukat is szopatják, mert a felfújt értéken vett játékosokat később magasabb költségszinten kénytelenek könyvelni. Most valamiért az olasz szervek rászálltak az ügyre, több klubot is vizsgálnak. Nehéz bizonyítani a rossz szándékot, de a Juve vezetőit lehallgatták, ezért szarban is lehetünk. Kimaradt valami?

Nem nagyon, a lényeg kb. ennyi. Néhány apróságot tennék még hozzá, hogy árnyaljuk a képet:

  • A kizárásnak jelenleg nincs semmi realitása, és a scudettókat sem kell félteni. Nem találtunk semmi olyat a versenyszabályzatban, ami lehetővé tenné a bajnoki címek visszavonását ebből az ügyből levezethető indokokkal.
  • Valós kockázat a pénzbírság és a pontlevonás. A közvélemény nyomása hatalmas, imádják az olaszok, amikor a nagyokat büntetik, így lehet, hogy nem ússzuk meg. Mérsékeltebb, szakértőbb olasz újságírók szerint két reális forgatókönyv van. Az egyik szerint végig lehet vinni az eljárást, első fokon kapni egy komoly büntetést, fellebbezni, kapni egy enyhébb büntetést, ismét fellebbezni, elmenni a legfelsőbb szervekig, és végül kapni egy felmentést. Ehhez elég türelmes a klub, de a teljes eljárás évekig húzódhat, ami alatt végig a legrosszabb szájízzel beszélne a világ a Juventusról, akkor is, ha a végén a büntetésből vélhetően nem maradna semmi. A rossz PR-t elkerülendő lehetséges, hogy a Juve belemegy egy gyors vádalkuba, amiben bevállal a klub egy méretes pénzbüntetést, és szemlesütve vállalja, hogy felhagy a Paratici által általánosított gyakorlattal, cserébe viszonylag hamar lekerül a címlapokról.
  • Saját vélemény: ne hibáztassuk Ronaldót és az ő érkezését. Nem Ronaldo kényszerítette bele a Juventust ebbe a gyakorlatba, hanem a relatíve óvatos, a láncot csak Higuain kedvéért ledobó Marottát követő menedzsment. A Juventus kegyetlen sokat költött a keretre Ronaldón kívül is, és nem Ronaldo tehet róla, amiért Rabiot, Ramsey, vagy akár Arthur jutott neki csapattársként. Tele volt a piac olcsóbb, jobb játékosokkal (khmm, Barella), de mi inkább fújtuk a lufit. Lehet azon vitatkozni, Ronaldo jó vétel volt-e, azon viszont szerintem nem, hogy körülötte a csapat rengeteget gyengült az évek során.
  • A megfontoltabb olasz újságírók és szakértők rendszer szintű hibát emlegetnek, és büntetések helyett a szabályozás reformját sürgetik. Hogy hogyan fogják tudni szabályzatba fektetni az objektív játékosérték fogalmát, azt senki nem tudja, mindenesetre az okosak inkább a párbeszédben, mint szankciókban látják a megoldást. Az tuti, hogy tényleg túl sok klub alkalmazza ezt a könyvelési technikát ahhoz, hogy pár büntivel ki lehessen írtani a plusvalenza-lufi fújását a gyakorlatból.
  • Egy klubot értelmetlen lenne büntetni, ugyanis a csereügyletekhez két, azonos motivációjú klub kell. A vizsgált ügyletek jelentős része pedig csereügylet. Logikus lenne azt gondolni, hogy vagy kb. minden érintett klubot megbüntetnek, vagy senkit. Persze ez Olaszország.
  • Furán sokáig tartott, mire az ügyészség elkezdte vizsgálni az izét is. A Juvét már hónapok óta lehallgatták, de az izével kapcsolatban csak a hét közepén derült ki, hogy figyelik őket. Pedig nekik is van néhány durván gyanús ügyük a Genoával. Ha valakit érdekelnek a szaftos részletek, küldjön pénzt, és megírjuk a fészen. Ha valakit az izé ügyei is érdekelnek, az nézzen szét a transfermarkton és kösse össze a pontokat, ha-ha! Kis segítség:

Kb. ennyi, véreim. Ígérem, nem várok másfél évet, és ha lesz érdemi fejlemény, dumálunk. Addig is ne higgyetek el minden szart (beleérve ezt a cikket is), amit az interneten olvastok. Tanuljatok nyelveket, tanuljatok kritikusan olvasni, ne költsétek csacskaságokra a pénzeteket, tartsatok rendet a szobátokban, mozogjatok rendszeresen, igyatok sok vizet, fizessetek tagdíjat. Forza Juve, szercsi van.