Nem ehhez szoktunk

Közzétéve Szerző:

Azzal, hogy a Valencia 3 kör után 2 ponttal áll a csoport harmadik helyén, és még vár rájuk egy kör a MU ellen, eldőlt, hogy gyakorlatilag 1 pont hiányzik a továbbjutáshoz. Ízlelgessük, ugyanis nem épp hétköznapi, hogy így álljunk a csoportkör félidejében: a most 3 meccs alatt összekaparandó egy pontért általában az utolsó körben szoktunk remegni. Most meg három meccsen 9 pont, 6 rúgott, 0 kapott gól a mérleg. Ennyire erős ez a Juve, vagy ennyire gyengék az ellenfelek, esetleg mindkettő?

Kezdjük ott, hogy nem mindegy, mikor kapcsolódtunk be a mérkőzésbe. Ha valaki csak a második félidő 15-20. perce körül tudta benyomni a tévét, azt láthatta, amit a Juve-Genoán, kb. egy óra elteltével: a 16-os környékére visszahúzódó, lankadó Juventust, támadgató ellenfelet. Csak míg a Genoa élt a már-már szokásos, egy óra után jelentkező kipukkadás okozta visszaeséssel, addig tegnap az angolok csak egy labdaeladást követően jutottak érdemi helyzethez (Bekúr eladott labdáját Pogba lőtte a kapufára), kidolgozott akcióból képtelenek voltak lőni.

Itt jusson eszünkbe Gary Neville életrajzi könyvének egy passzusa, amire a football-italián is emlékeznek: „Végül 1-0-ra kaptunk ki, de lehetett volna 10-0 is. Ennyire sosem vertek el focipályán. Megleckéztettek minket, mint férfiak a gyerekeket. Egyetlen helyzetünk sem volt az egész meccsen. A Manchester United egyetlen lövés, egyetlen halvány helyzet nélkül játszott le 90 percet. 602 meccset játszottam a csapat mezében, hasonló egyszer sem fordult elő velünk.” Na, ez történt a ’96-os torinói meccsen – és ehhez hasonlót láttunk tegnap is. És mindez úgy esett meg, hogy a második félidőben gyakorlatilag csak az eredményt őrizte a Juve.

Az első félidő viszont az egész csapat szintjén brutális volt. Nagyjából 70%-os labdabirtoklás, vagy 10 kapura lövés (ugyanez a győzelmi kényszerben játszó hazaiaknál 1), 6 labdaszerzés (MU: 0), 93%-os passzpontosság (MU: 81%), a benga hazaiak ellen 22 megnyert párbaj 17 ellenében, 24 pontos hosszú indítás (a hazaiak az egész meccsen nem hoztak össze ennyit), és ami tényleg jelzi az elképesztő fölényt: a Juve összes mezőnyjátékosa több labdaérintésig jutott, mint a United játékosai. Nálunk a szünetig Ronaldo ért legkevesebbszer (20-szor) labdába, ami még mindig több volt, mint a legtöbbet foglalkoztatott hazai játékos, Pogba hasonló adata (18). Az eredmény nem fejezte ki hűen, mi folyt a pályán. Ilyen domináns fellépést nem is tudom, mikor láttunk utoljára a BL-ben. Megerőszakoltuk őket, úgy, hogy CR be se indult igazán.

Azért helyezzük mindezt kontextusba: ez a Manchester már régen nem az a csapat, amelyiket Lippiék oktattak. Ahogy azt az egyik ismert, PL-re szakosodott twitter acc írja:

Hát igen, a MU idén hét hazai meccsen mindössze két győzelemnél jár, pedig olyan ellenfeleik is voltak, mint a fenti tweetben említett Derby a Ligakupában, a Wolverhampton a bajnokságban, vagy a Young Boys ellen ikszelő Valencia a BL-ben. Lukaku rettenetes, egyszerűen félelmetes belegondolni is, hogy ezt az embert akartuk anno Higuain helyett. Ez egy fizikailag erős, technikailag sem képzetlen, de rendkívül sablonosan játszó, a győzelmet igazából nem kereső, az ellenfél hibáira építő csapat, melyből legfeljebb három játékost lehetett kiemelni. Lindelöf fontos mentésekkel, Pogba 8 megnyert párharccal és egy kapufával, De Gea pedig egy tényleg embertelen védéssel emelkedett ki a középszerűségből. Az utóbbit megelőző akciót nézzük csak vissza:

https://twitter.com/marco_lecce/status/1055053088959143936

Ez gólt érdemelt, a végül sikertelen befejezésig ott van a Dortmund és a Fiorentina ellen látott tökéletes akciók mellett. Allegri kapja a savat rendesen, merthogy esetenként nézhetetlen, lassú focit játszik a csapata, de ha összeszedjük magunkat, akkor végtelenül célratörő is tud lenni a Juve. Amúgy Maxi időközben szépen gyűjti az idegenbeli skalpokat, tessék:

Ez akkora csapatmunka volt, hogy egyénileg teljesen fölösleges bárkit kiemelni, éppen ezért megtesszük, azzal, hogy kb. a 60-70. perc környékén csapat szinten kicsit elfogytunk, így a féktelen dicséret leginkább az első órára vonatkozik. Bentancur végre mutatott abból valamit, amiért nagy tehetségnek tartják, és a mezőnyben a legtöbbet passzolta, meglehetős pontossággal. Igaz, az egyik ritka eladott labdáját verte Pogba a kapufára, szóval van még mit csiszolni Bekúr játékán – ahogy Bonuccién is. Bonbonnak is volt egy csúnya passza, amiből baj lehetett volna, ezzel együtt csaknem tökéletes volt, és végre mutatott egy olyan szerelést az ötös környékén, amit ritkán látni. Chiellini szintén hozta a BL-ben jellemző, ihletett formáját, ezúttal a szintén nem ritka bakik nélkül. Rajtuk kívül a két szélső védőt, tegnap elsősorban Szandit fényeznénk még. Ja, és Matuidi is embertelen nagyot ment. Meg Dybala is ismét egy rangadón villant, és üzent azoknak, akik szerint komoly meccsen használhatatlan. Szóval nagyjából CR és Pjanic kivételével mindenki óriásit túrt, szántott és málházott. Ha már málházás, tessék:

Nekem személy szerint katartikus volt a tegnap este. Erre a csapatra figyelt a világ, és akkora bránert villantottunk, hogy ebbe Darti is belepirult, pedig őt még sosem láttam elpirulni. SOSEM.

Néhány statisztikai érdekesség: először nyertünk a nemzetközi porondon egymást követő 5 idegenbeli meccset (és a következő a Young Boiz ellen jön), a korábban mumusnak számító angol csapatok ellen az utolsó 8 mérkőzésen veretlenek maradtunk, a 3 kört végigjátszó csapatok közül egyedül nem kaptunk még gólt és egyedül állunk 9 ponttal. Ja, és statisztikailag is kimutatható számú vendégjátékos jött át a Juve öltözőjébe a lefújást követően:

Hogyan tovább? Allegri szerint a Valencia elleni meccs óta egyre javulunk, és szép lassan elérjük az utazó sebességet. Személy szerint annyit szeretnék kérni, hogy valahogy hozzuk le a meccseket a 60. perc környékén törvényszerű csicsikálás nélkül, és akkor ez a csapat komoly dolgokra hivatott. Hogy mire lesz ez elég Európában, azt majd tavasszal fogjuk megtudni, mindenesetre biztatóak a jelek. A BL-ben legközelebb két hét múlva játszunk, reméljük, addig nem basszák ki Grande Mou-t, és – szokásunktól eltérően – már a negyedik fordulóban bebiztosíthatjuk a csoport első helyét. Ugyanis lehet a Manchester United a világ leggazdagabb klubja, de jelenleg a Juventus szervezettségben, játékosállományban, céltudatosságban messze az angolok előtt jár. Legyünk büszkék!