Dinával (akkor még: Dino) onnan ismerjük egymást, hogy egy NST-poszt alatti kommentjében lesújtott rám mérhetetlen tudásának a pörölyével, a sárba taszított – nagyon dulván -, majd rám ürítette rostban gazdag étrendjének végtermékét. Azonnal egymásba szerettünk.

Ha jól emlékszem, én írtam rá. Levelezésünk, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, gyorsan eljutott arra a pontra, hogy találkozzunk. Akkor ő akkorra már több kisebb ország gazdasági csődjéért felelős nemzetközi spekuláns volt, én meg ruppótlan újságíró, ezért az Index mellett találkoztunk először, a Flórián téren. Mit mondjak, elegáns volt, mint egy vámpír, máig érzem diszkrét, de méregdrága parfümjének illatát, ahogy légies könnyedséggel kilibbent a pink Maybachból.

Dartit és Tylit akkor még nem ismertem, őket (is) Dincsinek köszönhetem. Amikor a Népsport ötlete megfogant, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a leendő Bianconeri blog főszerkesztője a szabolcsi zugügyvéd lesz. Először arra gondolt, hogy tesztet irat a leendő szerzőket castingolva, de végül a Drukkerkocsmában megismert szurkolótársakat kérte fel utasította. Így ismertük meg egymást, és szeretjük egymást azóta töretlen szenvedéllyel.

Azt hittük, 100 százalékig boldogok vagyunk, de a lehető legszerencsésebb módon derült ki, hogy tévedtünk: egyszer csak jött S4tchy, és vele az utolsó kirakós is a helyére került. A hevesi professzor érkezésekor mutatta meg magát a vegytiszta, tökéletes finomságúra szegett boldogság.

Nyolcéves a Bianka Néni, és mivel a múlt hétvégén a szerkesztőség négyötöde együtt volt Udinében, újra bebizonyosodott 3D-ben is, hogy a miénk a világ legjobb blogja, és nem véletlenül szedjük a kibaszott durva tagdíjakat tőletek.

Na, ennyit a nyáladzásról, mert fontos dolgokról kell beszámolnunk.

Nem lesz az úgy jó, hogy ha sokáig tart ez a szurkolói sztrájk. Már az döbbenetes volt, hogy Torinóban jobbára a Napoli-tábort lehetett hallani, de Udinében sokkoló volt átélni, hogy 5000 Juve-szurkoló ül tök csöndben, miközben talán a valaha volt legerősebb Juventus szaladgál a pályán.

Jaj, gól

A sztrájk körüli problémák rendezésére ráadásul nem sok esély van. Már eleve azt sem könnyű eldönteni, hogy kinek van jobban igaza, vagy ki a nagyobb köcsög. A belépők árának emelése teljesen normális döntés Ronaldo érkezése után, felhívnánk ugyanis az ultrák figyelmét arra, hogy a klub sem szarja a pénzt. Te nézed ezt a kurva drága csapatot, a kurva drága stadionban, hát akkor méltóztassál fizetni érte.

Az ultrák erre azt mondják – és ebben teljesen igazuk is van -, hogy a hangulat a kapu mögül jön, ott nem futballturisták ülnek, így logikus lenne az ő jegyáraikat nem buzgálni jelentősen. Fizessen a szerb, a horvát, a lengyel meg a magyar, ők meg biztosítják a hangulatot, ami Torinóba vonzza őket. Win-win.

A morális kérdésekről a Juventus megmutatta, mit gondol: Buffon papi, Marchisio bácsi és Marotta gyulának alásszolgája, címernek reszeltek, Gaetano Scirea stadion helyett van Allianz Arena. Az ultrákkal ebben a kérdésben nagyon nehéz szót érteni, mert más nyelvet beszél a két tábor: a klub (nagyon helyesen) elsősorban gazdasági megfontolások alapján cselekszik, míg a tábor érzelmi alapon kér számon megfoghatatlan ideákat. Itt az egyik félnek be kell látnia, hogy egyrészt a cél, a csapat jó szereplése közös, és a másik fél útja vezet előre. Ha nem lenne egyértelmű: az ultráknak kell belátniuk.

A harmadik vitapont a legingoványosabb talaj. Mivel a Juventus volt akkora kretén, hogy csak egy 42 ezres stadiont épített, az Agnelli-érában gyakorlatilag szakadatlan élet-halál harc folyt a jegyekért. A roppant egészségtelen, és egy Juventushoz hasonló presztízsű klubnál döbbenetesen hitványnak mondható jegyelosztási rendszer volt a status quo.

De legalábbis szeretnénk

Ha bérlet vagy tessera nélkül akartál meccsjegyet szerezni, legalább két ultracsoport karmocskáján verekedték keresztül magukat a belépők, mire eljutottuk a kezedbe. Ha egyáltalán, mert keringenek sztorik ordas nagy szopatásokról, és mi magunk is mondtunk már le utolsó pillanatos áremelkedés miatt londoni repjegyet, és vettünk részt a nápolyi stadion vendégszektorának ostromában. Ott az volt a taktika, hogy mivel senkinek nem volt jegye, késve érkezik a rendőri felvezetéssel a tábor, és megrohanja a kaput. Eskü, így volt, meg lehet kérdezni mindkét nagy tábort, mert a JCH és a RUJ is ott volt a San Paolóban (úgy hallom, RUJ Blasék a konvoj végén, a rádióban hallották Chiellini gólját, ami a sors olyan fokú kíméletlensége, aminél sziklábbat elképzelni sem tudok).

Az egész jegymizéria ikonikus alakjává vált Christian, a Viking intézője. Aki volt meccsen, az biztosan belefutott az egyik kezében brutális euroköteget, a másikban egy füzetnyi jegyet tartó figurával, akihez sorban járultak oda a közép-kelet-európai ultrák.

Oké, az egész arról szól, hogy bejuss a meccsre. Ebben ők segítenek neked, aminek megvan az ára, ez is rendben van. Hallani erős túlkapásokról, meg néhány nagy szívásról, de még ez is belefér. Az nem fér bele, hogy egy ekkora klubnál, mint a Juventus, így kelljen jegyhez jutni.

Bizony, közeleg a szülinapom. Szeretem az ajándékokat. Minél drágább, annál jobban.

Még egy dolog a jegyekről: a Juventus már kétféle membershipet is kínál a honlapján. A drágább faszább, a bérletesek utáni első körös jegyvásárlási joggal, idegenbeli mezzel, kulcstartóval, bizbasszal. Az olcsóbb nyilván nem véletlenül olcsóbb, de a Young Boys elleni meccs előtt két nappal még kaptam egy emailt, hogy van jegy, ha akarok menni, és Udinébe is így vettem.

(És jár hozzá kedvezmény a Juve Store-ban. Ugye senki nem felejtette el a harcunkat a gagyi ellen? Csatlakozzatok ti is, vegyetek eredetit, és támogassátok a klubot!)

A tessera gyorsan kimúlt, lett helyette mindenféle membership, illetve továbbra is fent állt a bérletvásárlás lehetősége, de a legtöbb vendégszurkoló még az ultráktól vásárolt jeggyel megy be a meccsekre. Aztán jött a maffiakapcsolatokat is az ügybe keverő vizsgálat, aminek a végén – ezt mindenki tudja – Allegrit is eltiltották a futballal kapcsolatos tevékenységektől egy fél évre. Az viszont kisebb figyelmet kapott, hogy az ügyben érintett ultrák között is komoly DASPO-zápor söpört végig: jó sokan kaptak 1-2 éves, vagy még súlyosabb kitiltásokat. Többek közt ezért temette el magát a curva sud nemrég.

A megoldáshoz mindkét félnek engednie kellene valamiben, de inkább az ultráknak. Végül is egy szurkoló, aki nem szurkol, az néző. A néző meg üljön a csendes stadionban, és tapsolja meg Ronaldo gólját. Aki szurkol, annak viszont legyen joga olcsóbban bemenni a stadionba, ez meg a másik oldal.

Az ügyet nem sokban lendíti előre, hogy a Napoli elleni meccs néhány szurkolói dala miatt “területi diszkrimináció” címszóval két meccsre bezárták a curvát. Nem baj, még két hurka jön, aztán viszont beindul a szezon, és addigra jó lenne, ha valamilyen konszenzus folytán helyreállna a régi rend.

Mármint nem a jegyekkel, hanem a hangulattal.