Már nem egyirányú az út

2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.

A Zidane-üzlettel a Juventus már-már kiscsapattá silányult a Real mellett: a francia eladása is óriási hullámokat kavart, pedig az ő reklámértéke a közelében nem volt a brazil Ronaldóénak – a portugál Ronaldóéról nem is beszélve.

:-((((((((((

A Juventustól (és az olasz kluboktól) egészen mostanáig egyirányú út mutatott a nagyobb pénzeket, magasabb elismerést jelentő csapatok felé. Nem volt tömeges jelenség, de azért néhányat ki lehet emelni (a brazil Ronaldo, Kaká, Vidal vagy Pogba távozása komoly érvágás volt a calciónak). Közben persze érkezett David Beckham, de érezhetően az már a végjáték volt számára, ráadásul csak az amerikai bajnokság végeztével, ideiglenesen állomásozott Milánóban.

A Juventus soha nem adott ki gigantikus összegeket felelőtlenül: Baggio annak idején piszok drága volt, akárcsak Vialli, de ezek az olasz piacon belül történő mozgások eredményeiként megvalósuló átigazolások voltak, és remekül beváltak. A döbbenetes olaszországi fölény, a stadion felépítésével megkeményedett anyagi háttér már-már óvatosabb luxuskiadásokra is  alkalmat adott: amikor két éve, Higuain 90 millió euróért megérkezett, többen azt mondták, hogy a Juve szintet akar lépni – megteheti, és immár meg is teszi, hogy iszonyatos pénzt fizessen ki valakiért. De Higuain leigazolása sem elsősorban a brandről szólt, hanem arról, hogy az elmúlt évek legeredményesebb olaszországi csatárát megszerezze közvetlen riválisától a klub. Ha kell, eszméletlenül drágán.

Acélos hasizom

Az argentin ugyanis komolyabb reklámértékkel nem rendelkezik (bár egy gyorsétterem-lánc simán szponzorálhatta volna), így a vételára nehezen megtérülő kiadásként jelent meg. Sok Higuain-mezt azért nem adnak el a világban, és Ázsia vagy az USA sem az ő nevétől visszhangzik.

Ronaldo megszerzése viszont nagyon más liga: gyakorlatilag felfoghatatlan mértékű lépés. A Juventus történelmében sosem volt még ekkora horderejű átigazolás – a világ (magasan) legnépszerűbb, legismertebb labdarúgójáról és sportolójáról beszélünk,
akinek a pályára letett teljesítményénél csak a pályán kívüli produkciója a lehengerlőbb. Fizetésekkel és szponzorációkkal együtt nagyjából évi 70 millió dollárt kapar össze, az egyéb, arculati elemekből származó bevételei pedig ezen felül jelentenek még
neki kifejezhetetlen mértékű bevételt.

Petyhüdt pocak

Érezhető, hogy Andrea Agnelli magasabb polcra szeretné helyezni a Juvét, és ezzel talán az egész olasz focit. Egyértelmű, hogy nem nyugszik addig, amíg a Juve nem nyer BL-t. Hogy kell-e ehhez Ronaldo? Ha azt nézzük, hogy tavaly Cardiffban éppen egy Ronaldóval volt jobb a Real, akkor mondhatjuk, hogy nem árt – de amúgy nélküle is el lehet jutni a trófeáig. Viszont Agnelliék – amellett, hogy nyilván megtalálják majd Ronaldo helyét a csapatban – nem csak ebben gondolkodnak: minden szegmensben a csúcsra törnek. Ez mozgatta már a címercserét, amely sokak szerint egy új sportszermárkának ágyazhat meg, és ezért adtak ki bátran akkora összeget Higuainért.

A Juve most eljutott oda, hogy a globális piac kegyeiért folytatott harcba a Manchester Uniteddel,  a Real Madriddal vagy a Barcelonával azonos erejű szereplőként szállhat be. Nem egy szép szóképződmény a “globális piac”, de ha azon nem versenyképes egy klub, akkor ne is álmodjon hosszú távon fenntartható, nemzetközi sikerekről.

Ez egy rendkívül időigényes munka eredménye: a stadion tervezése nagyon régen, 1993-ben kezdődött, és Moggiék 1994-es kinevezése is már ebbe a projektbe illeszkedett – aztán Marcelo Salas és később a Calciopoli megakasztotta a folyamatokat. A 2006 nyarán történt események nélkül a Juventus már a 2010-es évek elejére, az új stadion átadásának az időpontjára jelenthetett volna európai viszonylatban is olyan erőt, amellyel talán nem csak sportszakmailag, de üzletileg is a legjobbak közé kerül.

Megkezdődik a jegyértékesítés a Sassuolo elleni hazai mérkőzésre (2018-2019-es szezon)

Most, 2018-ban pedig úgy áll a helyzet, hogy az emberek egymást ölik majd a belépőkért, hogy egy álmos, novemberi vasárnapi délutánon a Frosinone vagy a Sassuolo elleni hazai meccsre bejuthassanak a Allianz Arénába.

Új, eddig még ismeretlen korszak kezdődött a Juvénál.