Mi történt, mi lesz?!

A minap kipicsáztuk a Romát. Minden úgy történt, ahogy megjósoltuk. Másnap máris megtudhattuk, hogy a bíró miatt nyertünk. De nem akarjuk ilyen röviden letudni a mai posztot, hiszen annyi minden fog még történni a héten!!

Kezdjük azzal, hogy ezt így ideteszem, ha valaki olvasgat, közben hallgathatja a muzsikát és nézegetheti a gólt, ami miatt egész Róma sír.

Felesleges társalogni a meccsről. Nem valami szép játékkal, de egy zsenisztikus Higuain találattal behúztuk a 3 pontot. Komolyan nincs kedvem a meccs utáni elképesztően megszokott római picsogással foglalkozni (a gól előtt például Higuain TÚL ERŐSZAKOSAN fordult le szerintük De Rossiról – oltári).

Volt egy rakás tiszta gólhelyzetünk, Szcssznysznye kibaszott nagyokat védett, rendszeresen sok borsot próbál törni az orrunk alá, ügyes fiú. Kezdünk valamennyire összeállni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Rugani szépen kiszorítja a géppuskás gólörömével hirhedtté vált Benatiát a cserepadról is. Stuani futballozni továbbra sem tud, de oltári nagyot játszott a hétvégén. Mandzukic olyan energiát basz oda a pályára, hogy egy kicsit meg is görbül körülötte a tér – Allegrinek főhet a feje, hogyan rakja fel a pályára mind a három csatárunkat. Higuainból bármikor kieshet egy gól, Dybala egy zseni (ha most hétvégén játszott volna, nem marad elegendő mezőnyjátékosa a Romának a második félidőre), Mandzukic emellett annyit melózik, amennyit utoljára talán a Bayernben. Khedirát még nem értjük, mert igazából csak a pályán van, de nem mutatja ki még a statisztika sem, hogy miért. Sándor Sándor nagy császár, nehezen tartható. Cuadradónak nehezen találja Allegri a helyét mostanában – túlságosan sokoldalú!

Bizakodásra adhat okot tehát, hogy a 3-1-es gyalázat után igen szépen jöttünk vissza. 7 ponttal vezetjük a tabellát, ami félidőben elég jól hangzik. A játék is bizalomgerjesztőbb, még ha nem is mindig közönségszórakoztató – ahogy Dino megfogalmazta a Roma elleni meccs közben: “Ilyen pragmatikus focit utoljára Capellónál játszottunk. Ki is zártak minket.”

De haladjunk is tovább, hiszen idén van még egy meccs, ahol megkoronázhatjuk a 2016-os esztendő végét!

Ez a meccs pedig az évvégi JÓTÉKONYSÁGI TALÁLKOZÓNK a Milan ellen.

Jótékonysági, ugyanis a Szuperkupa már a miénk. Ugyanis azért hagyományosan a kupagyőztes játszik a bajnoki cím birtokosával. Ezek viszont – láss csodát! – mi vagyunk, immár második éve zsinórban. De a Szuperkupáért játszott meccs annyira régi tradíció, hogy ilyenkor mindig találni kell egy MÁSODIKAT, aki úgy tehet a mérkőzés ideje alatt, mintha bárhol is első lehetett volna az elmúlt idényben. És ha szerencsésen alakul számára a találkozó, akkor el is orozhatja a kupát a jogos tulajdonostól.

Persze akárhogy is alakul a végeredmény, mi tudjuk, hogy a mi kupánkért ment a meccs, tehát jót nevethetünk az egészen.

Torricelli, Leonardo, Michelangelo, Petrarca – Micsoda névsor!

Egyébként a Szuperkupát is mi nyertük meg a legtöbbször, és egyre több jel utal arra, hogy idén is mi fogjuk. Nézzük:

  1. Az elmúlt években csak Juventus-játékosok lőttek gólt: Tevez, Higuain, Mandzukic, Dybala
  2. A Milan egyelőre meg sem érkezett a helyszínre. Bár ki tudja, most hol járnak. A repülőgépük késik! Nehéz dolog megszervezni egy utazást, mi itt a Bianconeri Globális Főhadiszállásán szintén gyakran bajban vagyunk, hogy hova repüljünk, miként béreljünk autót, ilyesmik. Nyilván a milánóiaknak is nehézkes ugyanez.
  3. Már most elkezdtek rinyálni, hogy az utazási nehézségeikből micsoda hátrányok fakadnak majd a meccsre. Mintha bármi közünk lenne hozzá, hogy nem tudnak elutazni valahová, valamint, hogy Dohában van a Szuperkupa meccs.

A rossoneriktől nem szoktuk meg a picsogást, ezért kicsit meg is vagyunk lepődve. Ismét pontokba szedem, hogy ez miért fos:

  1. Ha megérkeznek és kiállnak, de nyerünk, akkor azt fogják mondani, hogy persze, mert nekik utazási nehézségeik voltak (ki a faszt érdekel?).
  2. Ha megérkeznek és kiállnak, de ők nyernek, akkor azt fogják mondani, hogy hiába próbálta meg a globális zebraösszeesküvés megakadályozni a megérkezésüket, mégis nyertek! Mondjuk ezt is leszarjuk.
  3. Ha nem érkeznek meg és nem állnak ki, akkor két lehetőség van:
    1. Nekünk adják a meccset 3-0-ás végeredménnyel. Akkor azt hallgathatjuk majd, úgy nyertünk, hogy nem is játszottunk. Nem mintha mi tehetnénk erről, ráadásul amúgy is a mi kupánkért játszottunk volna a vesztesekkel.
    2. Nem adják nekünk a meccset, hanem elhalasztják. Amivel csak szopunk, mert potyára utaztunk el a világ faszára és valamikor később be kell tolni egy plusz meccset a bajnokság, kupa, bajnokok ligája meccsek közé. Ez nyilván jó a milánóiaknak, hiszen ezek nagy részében nem érintettek. Nekünk viszont felháborító igazságtalanság lenne.

Felmerül még a kérdés, hogy miért is Dohában játszik két olasz csapat az olasz szuperkupáért… Ennek nyilván marketingokai vannak, a qatari és olasz szövetség állítólag kiváló viszonyban vannak egymással (pénz). Plusz nyilván titáni lesz a hangualt a 13 000 fős Jassim Bin Hamad stadionban. Röhej.

Ő egyébként Őfelsége Jassim Bin Hamad sejk! Nagyon sajnáljuk, hogy arrafelé a melegeket kövezéssel üdvözlik, ezért csak titokban epekedhetünk.

Ha játszanánk, akkor valószínűleg a legerősebb felállással lépnénk pályára. Volt elég idő pihenni, plusz utána is lesz elég idő a regenerálódásra. Ja, meg nem kéne a saját kupánkat odaajándékozni a veszteseknek.

Kiderül hamarost!