Viszlát, Maestro!

Sokan voltunk, akik nem örültünk, mikor 4 éve leigazoltuk Pirlót. Megöregedett, és a lassú, körülményes játékával már csak kolonc lesz a csapat hátán – gondoltuk. Ezt mutatták a statisztikák is, hiszen a Milan nélküle eredményesebben szerepelt, mint vele. Hogy lesz ebből előrelépés a két egymást követő hetedik hely után? Én személyesen azért sem örültem Pirlónak, mert úgy gondoltam, hogy kicsit túlértékelték őt korábban: a Milan nem tőle, hanem Kakától volt igazán jó. Persze utólag már másképp gondolom mindezt, és ebben a véleményemben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy nem tudtam objektíven megítélni az utált klub játékosait. Most, mikor búcsúztunk az elmúlt négy scudetto egyik kulcsemberétől, már látom, mennyire rosszul láttuk a dolgokat.

A 2011-ben a felkészülési időszak alatt így rendre arról szóltak a posztjaink, hogy vajon működik-e majd a majd a középpálya, és miért nem, illetve mennyire lassú a játékunk. S4tchyval szégyenkezve vallottuk be egymásnak egy orgia szünetében lihegve, hogy akkoriban azt gondoltuk, hogy még Aquilanival vagy Montolivóval is jobban jártunk volna. Most sírjunk vagy nevessünk az együgyűségünkön?

andrea-pirlo-wineAztán eljött az első meccs, és Pirlo szépen lassan (na, az nem igaz: nagyon gyorsan) elkezdte meggyőzni a kétkedőket. A Parma ellen adott két szenzációs gólpasszt, és egyből a csapat vezérévé, és persze eszévé vált. Sprinterré persze nem vált, de nem is ez volt a dolga. Pirlóval egy olyan játékos került a középpályánkra, aki felvállalta, sőt követelte a vezérszerepet. Aki nem szart be a nagy meccsektől, a nehéz pillanatoktól, sőt, inkább ezeket élvezte a legjobban. Bármilyen nehéz pillanatban lehetett rá számítani, és ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. az érkezését megelőzően nem egyszer omlott össze a csapat egy-egy szerencsétlen szituáció, egy kapott gól után. Nem volt, aki vezesse, megnyugtassa a csapatot. Egészen 2011 nyaráig. Még valami mémféleséget is összeraktak róla: van, akinek nem ismerősek „Pirlo is not impressed” videók, képek? És ami talán a meglepőbb volt vele kapcsolatban: egybehangzó vélemények szerint a keret legviccesebb tagja lett, aki fapofával adta elő a legnagyobb szívatásokat, poénokat is.

Megvan az a sztori, amit Ferrara mesélt Pirlóról? 2006-ban az olasz válogatott edzésén az akkor Lippi csapatában dolgozó Ferrara is beszállt játszani, mert valaki megsérült a keretből. Egy alkalommal Ferrara megkapta a labdát, és nézte, kinek lehetne passzolni. Pirló kérte e labdát, de nem passzolta oda, mert látta, hogy többen is fogják őt. Mikor Pirlo megkérdezte, miért nem adta neki  a labdát, a választ hallva csak ennyit mondott: “Nem tanácsot adtam” – azaz ha kéri a labdát, az valójában egy utasítás. Hasonló eset történt 2011 nyarán Lictsteinerrel is, akinek valami ilyesmit mondott: “Ha kérem a labdát, passzold ide, az, hogy őriznek engem, az én problémám, majd megoldom.”

A Milanban a számok ellene beszéltek, nálunk ez megváltozott: az újjászületett Pirló rengeteget futott (persze továbbra sem döntött sprintekordokat), sokat és elképesztő pontossággal passzolt, sok labdát szerzett(!), ámulatba ejtő könnyedséggel cselezett, és bár ez szentségtörésnek számít, de jobban lőtte a szabadrúgásokat, mint Del Piero. Nélküle szinte biztosan nem lett volna veretlen bajnoki cím, nem lett volna feltámadás a hetedik helyek után.

Nem is tudom, melyik volt a legemlékezetesebb megmozdulása: a Genoa elleni szabadrúgásgól a meccs végén? A Fiorentina elleni szabadrúgása az Európa Ligában? (Ami előtt előre megmondta a kapusnak, hogy ezt a hálóból szedi majd ki.) A Torino elleni utolsó perces győztes gól? A Napoli elleni, teljesen valószerűtlenül meglőtt szabija? Vagy a válogatottban az angolok ellen lőtt tizenegyese? Valamelyik, Lichtsteinernek adott gólpassza?

Az olasz bajnokságban valószínűleg még 10 év múlva is király lenne, de a 2013-14-es idényben már látszott, hogy a nemzetközi mezőnyben sokszor már túl lassú. Ott már kevésbé mentek a gyilkos passzok, a magabiztos labdatartás. Amikor tavaly nyáron Conte helyett Allegri érkezett, mindenki kíváncsi volt, mi lesz Pirlóval? Hogy jön ki azzal az edzővel, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy el kellett hagynia a Milant? Az aggodalmak utólag kissé feleslegesnek tűnnek: amennyit az egyszerű szurkoló tud, az alapján semmilyen probléma nem volt köztük. Persze Pirlo szerepe csökkent a csapatban, a szerepköre is megváltozott egy kicsit, de ez a kora és a taktikai változások következménye volt. A szabadrúgásokat még mindig úgy lőtte, mint kevesen a futballtörténelemben, de már nem tudta úgy diktálni a játékot, ahogy azt megszoktuk tőle.

Négy bajnoki cím, egy olasz kupa, BL döntő, két olasz szuper kupa után idén nyáron New Yorkba igazolt minden idők egyik legjobb olasz középpályása. Sokan nem örültünk, amikor érkezett. Sokan gondoljuk úgy, hogy itt volt az ideje a búcsúnak. Én sokan szeretnénk, ha nem így lenne…