Valahogy így kell évet zárni

Magasról és szagosan nem érdekelt Buffon góltalansági rekordja. A ligacsúcsot valamikor a Cagliari elleni első félidőben dönthette volna meg Gigi, amihez ki kellett volna húzni kapott gól nélkül az Atalanta és a Roma ellen is. Viszont szerintem fals hozzáállás úgy kimenni a pályára, hogy bárkinek a fejében egy ilyen rekord járjon. A Juventus verje csak meg az ellenfeleket, a “csak gólt ne kapjunk” hozzáállásból meg bőven elég volt egyszer, az athéni sárban-hóesésben. Szóval nem bántam, hogy egyenlített az Atalanta. Ami a második félidőben történt, ahhoz úgyis elég ennyi:

clint-nod

Az olimpiai város lelkes csapata idén eddig csak egyszer bukott otthon (a Fiorentina ellen), és pontot szerzett a Romával, valamint az Izével szemben is. Hajtós, kemény, rágós, amolyan bolognásan undorító, rettentő kellemetlen csapat, a szurkolóik pedig szívből rühellik a mindenkori vendégeket. Az első 20 percben – a vezető gól ellenére – ennek megfelelően határszarul játszottunk, Pogba és Asamoah is csak keresték a helyüket, Nándinak pedig egyetlen használható labdát nem sikerült eljuttatni. Llorente egyébként a szünetig annyira pocsék volt, hogy azzal együtt nem lepett volna meg senkit, ha a helyére Quag jön ki a második félidőre, hogy tudjuk, Conte ritkán változtat a 70. perc előtt. Halvány kontrasztként a szünet után Nándi előbb leosztott egy gólpasszt a kapuhoz ezúttal jóval közelebb játszó Pogbának, majd szűk fél óra elteltével bemutatott egy lomha cselt és kilőtte a hosszút. A whoscored szerint ő lett a meccs embere, részünkről ammen. Nándin kívül még három másik kulcsfigura (Vidal, Tevez, Pogba) is eredményes tudott lenni, ide nekünk a Romát, nyócpont, kurvajók vagyunk, fckyeah, mehetünk téli szünetre.

windmill

Mielőtt átadnánk magunkat az ünnepnek, pár, részben elgondolkodtató apróságnak szenteljünk még kis figyelmet.

  • Ne menjünk el amellett, hogy Pogba mennyire más szerepkört kapott, mint a Bologna ellen: bő két hete Pirlo helyén és Pirlo feladataival a nyakában tolta, míg ma támadásban trequartistát játszott. A mai beosztás nagyságrendekkel jobban feküdt neki. Örülünk, hogy Conte nagyon hamar belátta, komoly pazarlás a fiút az ellenfél kapujától minimum 40 méterre jegelni. Pogba ma elszórt néhány labdát, többször le is szerelték, mégis jobb helyen van a csatárok mögött, mint a kezdőkörben.
  • Marchisio továbbra sem csillog, de legalább odáig eljutottunk, hogy a fosáradatot nem érdemli meg. Amellett, hogy lekopírozta egy átlag Pirlo védekező statjait, mind a 8 hosszú labdája emberhez ment, csak egyszer szerelték (a rizikósabb szerepkörben játszó Pogbát hatszor) és egyszer sem adta el a labdát. És végre nem vonult ki a játékból: Barzagli után a legtöbb passz az övé volt. Pont azt a biztonsági játékot hozta, amit Pogba a Bologna ellen. Pirlo távollétében és a 3-5-2-es (illetve az irányító Pogbával inkább 3-4-1-2-es) alakzatot alapul véve ez tűnik szerencsésebb megoldásnak: Marchisio játsszon középen a védők előtt, Pogba és Vidal pedig a két oldalán, a csatárokhoz közelebb.
  • Ma egyértelműen Barzagli volt a Juventus passzjátékának origója. Ahogy Bolognában Ogbonna és Barza vették le a hosszabb passzok terhét Pogbáról, úgy ma is megoszlottak Pirlo feladatai a Szundi helyén játszó Marchisio és a védők között. Barza 20 hosszú labdával próbálkozott (16 embert talált), 73 passzával messze a legaktívabb volt (2.: Marchisio, 47 passzal), és a csapat is tudatosan őt kereste leginkább. A 10 leggyakoribb passzkombináció közül 6 hozzá kötődik, ráadásul a Barzagli-Llorente kapcsolat távolról sem mondható alibinek. Conte már megint talált egy irányítót a keretben, Pirlo, Bonucci és Ogbonna után.

atalanta01

Ha valakiben esetleg felmerült, hogy összezuhanunk a BL-kiesés után, az most már nyugodtan tegye félre a szívgyógyszerét, nincs itt semmi látnivaló: amíg legalább egy erős közepest letesz a Juve a pályára, addig nincs otthon ellenfél. Sajnáljuk, hogy nem most találkozunk a Romával. Általában a hosszabb szünetek után nehezebben pörgünk rá a teendőkre, és még nem felejtettük el a 2013-as, Samp elleni, teljesen irreális évindító meccset sem. Pedig észnél kell lenni január elején, amikor meg lehet alapozni a tavaszi szereplést: ha megpicsázzuk az épp 4-2-3-1-re átálló Romát, a 8 pontos előny birtokában nyugodtabban neki lehet feküdni az EL-nek és a kupának. Erről bővebben jövőre – addig is igyatok, drogozzatok, szeretkezzetek minél több embertársatokkal védekezés nélkül lazítsatok, fasza kis tavasz vár ránk.

atalanta02