Tudjuk. Érezzük. Csak külditek a tagdíjat rendületlenül, mi pedig nem írunk posztokat. Nem vagyunk már olyan viccesek mint 14 éves korunkban. Néha mi is visszaolvassuk a régi írásainkat, és egyszerre sírunk és nevetünk. Nevetünk, mert – valljuk be – nagyon viccesek voltunk. Sírunk, mert már nem vagyunk azok. Hidgyjétek el, igyekszünk!

Benitót bedarálta a média világa. A szintetikus kábítószereken kívül csak az alkohol okoz neki örömet. Dinát elhagyta a vőlegénye, azóta ócska cédaként teng-leng Kelet-Magyarország legsötétebb sikátoraiban. Tyler egyszerűen mindenkit gyűlöl. S4tchy pedig… nos, szerintem ő kurvára ráér ám. Engem pedig skandinávia vágott taccsra, de erről nem szeretnék beszélni, mert egy nő is szerepel a történetben.

De ma este a Barcelonával játszunk, NYILVÁN írunk valamit. Azaz én megpróbálok. Több magvas gondolat kering általában a listán (ami viszont továbbra is nagyon aktív, lehet, hogy azt csináljuk, hogy arra lehet majd feliratkozni), azok közül a sajátjaimat futtatom itt meg, mellékesen érintve a mérkőzést is.

Lássuk be, mostanában nem játszik a csapat valami meggyőzően. Szinte biztosra veszem, hogy ha a III. ker TVE csapatával játszanánk, akkor is beszopnánk 1-2 gólt. Lehet, hogy a végeredmény 107-2 lenne, de akkor sem húznánk ki kapott gól nélkül. Ennek ellenére alapvetően nem állunk szarul. Nézzünk néhány adatot az elmúlt évekből.

2013/14 – A Conte-éra utolsó éve. A bajnokságban végül 102 pontos rekorddal zárt a csapat. Európában kevésnek bizonyultunk, nem sikerült bejutni a torinóban megrendezett EL-döntőbe.

2014/15 – Allegri érkezésével folytatódott a menetelés. A bajnoki cím behúzása mellett egy BL-döntőt is sikerült elbuknunk. Közben folyamatosan ment Allegri kutyázása, miszerint Conte csapatát viszi csak tovább. A BL-döntőre ez elmúlt. (Mi sem örültünk egyébként Allegri érkezésének eleinte.)

2015/16 – A dobogó 13 forduló után döbbenetesen távolinak tűnt. A csapat a hatodik helyen árválkodott, ijesztően szar játék társult az ijesztő eredménytelenség mellé. Itt lehtett mondani, hogy „Na tessék, Conte csapata helyett ez már valóban Allegri fos csapata”. Aztán jött a kétszáz győzelem zsinórban, majd a bajnoki cím. Már megint.
A Bajnokok Ligájában a csicska Bayern ejtett ki minket, hiába lőttünk kétszer annyi szabályos gólt mint ők, mégis ők mentek tovább. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az év lehetett volna a BL-győzelem éve. Igazából a töketlen hazai meccs első félidejében ment el a továbbjutás (ha nem vesszük figyelembe a bírói kar kiváló teljesítményét). 

2016/17 – Már megint bajnok lett a csapat. A BL-ben pedig ismét döntő. Ahol rútul kikaptunk. Rútabbúl, mint az elfogadható lenne. De reaálisan nézve az a csapat nagyon szűk kerettel gazdálkodott, volt egy erős kezdőnk, cserelehetőség zéró. A Real hatvanvalahány meccs után is jóval erőteljesebb, frissebb és jobb volt nálunk. Attól még persze fájt. 

2017/18 – Ez van most, csak szólok.
31 pontunk van, ami a korábbi négy évhez képest sem szar. Valamint nem mi vagyunk nagyon gyengék, hanem a Napoli fut óriásit. Nem is véletlenül. 

A BL-ben nagy meglepetések nem értek minket. A Barcelona rommá vert minket a saját pályáján (a csapat állapotát tekintve az nekünk még felkészülési meccs volt), mi hazai pályán vertük el a Sportingot és az Olympiacost. Idegenben a Sportinggal egy X. Sima papírforma. Persze nagy magabiztossággal lehet mondani, hogy egy BL-döntős az verjen el mindig mindenkit, de nem így megy ez.

Hát így állunk most.

Számszerűleg nem rosszul. Azonban a mutatott játék indokolatlanul döcögős még mindig. A védelem novemberre sem állt össze, de nem is nagyon látjuk, hogy mitől kéne összeállnia. Ez egyértelműen Allegri sara (illetve Marottáé, aki nem nagyon törte magát, hogy a Bonucci – Dani Alves kettőst pótolja, pedig mindketten klasszisjátékosok).

Ennek ellenére teljesen agyament baromságnak tartom, hogy valakik már most Allegri távozását lengetik. Persze én egy szentimentális csávó vagyok – amire jó példa, hogy Ranierit én a Leicester örökös edzőjévé tettem volna, aki csak akkor áll fel a kispadról, amikor ő maga úgy dönt. Akkor is, ha a nyolcadosztályig zuhan a csapattal.

Szőr Alex sem lett minden évben bajnok a Manchesterrel. Néha ők is voltak a petrencésrúd rossz oldalán. Aztán mégis elbohóckodott ott majdnem 30 évig.

Allegri kiváló edző. Bizonyította ezt már nálunk (is). Megvannak neki is a hibái. Látjuk őket, és azt is látjuk, hova vezethetnek ezek a hibák alkalmanként. Mindazonáltal nem lett idiótább idénre sem. Akkor sem basznám ki Allegrit, ha kiesnénk a BL-ből már a csoportkörben és a bajnokságban is csak harmadikként végeznénk. Viszont akkor fejberúgnám, ha ezután le akarna mondani.

Zsinórban hatszor volt bajnok a csapat. Idén nem lesz (szerintem kurvára nem leszünk bajnokok, ezt csak akkor gondolom át, ha elverjük a Napolit elsején – nem fogjuk), na bumm. Nyilván nem lehetséges, hogy minden évben a Juventus legyen a bajnok. Vagy ha lehetséges, akkor állati unalmas lenne.

Ha idén nem leszünk bajnokok, akkor jövőre legalább nem fogja magát halálra unni Mandzukic még 3-0-ás ellenséges vezetés mellett is. Mondani könnyű, hogy „há’ hajtson má’ az évi 5 millió euróért a köcsögje!”, de nyilván nem ilyen egyszerű egy játékos motiválása.

Azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy sok év után idén végre a BL-ben is vannak olasz életjelek. A Roma a Chelsea előtt vezeti a csoportját. Oké, a Napoli elbalfaszkodta az első fordulót, de még továbbmehetnek. A bajnokság erősebb lett, ez nem vitás.

Ennyit az idei „szar” szezonkezdetről. Haladjunk a Barcelona elleni meccshez.

Ha azt nézzük, hogy miként játszott a csapat hétvégén, akkor teljesen egyértelmű, hogy rommá vernek minket a barcelonai lurkók. Ha arra gondolunk, hogy teljesen kizárt egy védelem mágikus hirtelenségű összerántása 3 nap alatt, akkor is teljesen egyértelmű, hogy rommá vernek minket a barcelónai lurkók.

Viszont ha arra gondolunk, hogy a csapat képes egyik héten atomfosul, a következő héten pedig egészen parádésan játszani, akkor még az is lehet, hogy kihozunk valamit ebből. Csak nehéz elképzelni.

A Barcelonának is kell a pont, bár nekik elég az X is a csoportelsőséghez. Mindenesetre nem erre fognak játszani. Sosem játszanak az X-re, nem is nagyon tudnak ilyet. Nekünk egy győzelem a biztos továbbjutást jelentene, valamint egy relatíve kis esélyt a csoportelsőségre. A továbbjutásunk 3 esetben lesz bebiztosítva:

1. nyerünk
2. X, és a Sporting is maximum 1 pontot szerez
3. kikapunk, de a Sporting is kikap

A Sporting hazai pályán kurvára nem fog kikapni. Nyerni fognak. Tehát marad az első opció. Azonban nehéz belátnunk, hogy a Sandro (szar formában), Chiellini (fasza, mint általában), Bargazli (lassú már), De Sciglio (keresgéli magát) védelemmel miként verhetünk meg egy Barcelonát.
Ez a védelem a kétszáz éves Quagliarella és az aranylabdától egyelőre elég messze lévő Zapata ellen 3x cummantott. Most Messi és Suarez fog jönn, mögöttük pedig Iniesta meg Rakitic-félék.
Hát majd odateszik magukat jobban!

Középpályán Khedira csinálhatja ismét a semmit(leszarom, hogy 3 gólt rúgott emberhátrányban a himihumi biszembaszom csapatnak), így Pjanic ismét szerencsétlenkedhet anélkül, hogy lenne mellette egy igazi segítség. Örülnék Matuidi látványának. Az is lehet, hogy 3 kp-val állunk fel.

Elöl nyilván a szokásos baszakodás Cuadradóval és Mandzukiccsal a két szélen. Bernardeschi tuti nem játszik, mert megsérült. Diego Costa pedig lehet, hogy ostoba, de legalább szélső a posztja. Allegri knows… ha muszáj, előbb-utóbb változtatni fog.

Dybala egy rakás szar mostanában, ismét egy lehetőség, hogy megvillantsa a tehetségét. Rajta fogjuk tartani a szemünket.

Higuain pedig Higuain.

Az X se lenne rossz eredmény szerintem, de alapvetően csak egyetlen dolog a fontos: hogy továbbjussunk. Mert lehetünk most bármilyen szarok, tavaszra biztosan sokkal jobbak leszünk, és állati nagy baj lenne, ha nem küzdhetnénk az egyenes kieséses szakaszban. Az Európa Liga bohóckodásról nem is beszélve. Bár azt még nem nyertünk.