Beni tűéles diagnózisához én már sokat nem tudok tenni: a helyszínről, a kapu mögötti harmadik-negyedik sorból ugyanolyan kilátástalannak tűnt minden, csak még elevenebb volt a szenvedés. Borzalomtúra Cardiffba.

Akkor kezdjük az alapokkal: ha bérletes az ember, akkor pofonegyszerű és viszonylag olcsó eljutni a BL-döntőre – de azért így is iszonyatosan drága. Ha az ember csapatát pedig ilyen csúnyán lepofozzák, akkor valódi anyagi csődként él meg egy ilyen kirándulást.

Már eleve az indulás: 2 óra várakozás a kifutópálya előtt álldogáló gépen, miután vihar miatt nem engedték felszállni. Így aztán késés az előre lefixált transzferről. De legalább a szálloda szuper.

Mindenkivel azt beszéltük a stadion felé tartó buszúton, hogy ennek most meg kell lennie. A Reát körülvevő mítosz (ami arról szól, hogy a döntőkben verhetetlenek) tartotta ugyan magát, de egyszerűen nincs olyan, hogy ez most ne legyen meg.

Feszült várakozás a kezdésig (az is észrevehető volt, hogy a játékosok szintén rettenetesen feszültek), aztán a Spice Girls fellépése után a Juve koncertezett, és a szünetben már _arról folyt a diskurzus_, hogy ez talán még a várnál is jobb.

Aztán a második félidőre a Juve-játékosok dublőrei jöttek ki a pályára: Casemiro gólja valóban szerencsés volt, de addigra már a Real olyan fölényben játszott, hogy érezni lehetett, ebből baj lesz. Lett is.

Ronaldo aztán mindent eldöntött, Cuadrado pedig valahogy kiállítatta magát. Navas kapujának jobb oldala mögül nem lehetett pontosan látni, hogy mi történt – mindenesetre jelentősége nem sok volt. Ekkor indultam ki a stadionból, a negyedik gólt már nem láttam, kifelé menet pedig odaadtam a jegyemet egy „I need used ticket to my collection” táblát tartó lánynak. Ő meg ettől boldog lett.

A visszaúton jöttek a hírek Londonból, aztán Torinóból: fantasztikus volt a hangulat, el lehet képzelni (a buszon rajtam kívül csak olaszok voltak, meg az angol sofőr).

Egy Milan-Juve 1-6-tal kezdtem még 97-ben a meccsrejárást, és reménykedtem, hogy soha olyan megalázásban nem lesz részem, mint a milánosoknak volt akkor.

Hát lett.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot!