Ez a rövidke poszt egyszerre beharcsi és visszatekintő: ma este az Atlantával játszunk, egyúttal okoskodunk egyet az őszi odavágóval kapcsolatban, aminek ő volt a főszereplője:

Harcos csávóról szóló _cikkbe harcos muzsika, bro’:

Azt keni mindenki, hogy a firenzei lángost követően Allegri úgy érezte, fel kell ráznia a csapatot, ezért a következő meccsen bátran kísérletezett: a Lazio elleni találkozóra nem csupán dobta az évek óta rutinból tolt 3-5-2-t, hanem úgy tűnik, végleg szakított a poszt-duplahetedik időszakban alapvetésnek számító, 3 belső középpályást foglalkoztató rendszerrel. Akkoriban mi sem teljesen értettük, miért volt faja ötlet a 4-2-3-1, de az azóta eltelt 4 hónap igazolta Allegrit. Pedig ránézésre volt mitől tartanunk, pl:

• az elmúlt évek Juventusának egyik jellemzője, hogy sok labdát szerez a középpályán. A regista mellett mindig fent volt két olyan játékos (általában a Vidal, Pogba, Marcsi hármasból ketten, illetve hiányukban Sturaro), aki a labdaszerzésre képes is volt. Erre Allegri nemhogy csökkentette a labdaszerző létszámot, hanem egyenesen a Pjanic, Khedira kettősre épített, akik közül korábban egyiknek sem ment a védekezés úgy, ahogy azt Vidalék idejében elvártuk a középpályánktól. Mi lesz így a középpályás védekezéssel, mit fognak kezdeni a belső védőink a nagyobb nyomással?
• A Juve az elmúlt 5-6 évben nem játszott szélsőkkel. A keretben is csak elvétve fordult elő 1-2 futó, de ők vagy nem kaptak esélyt (Elia), vagy hamar megbuktak (Kraszics), vagy nem is szélsőként játszottak (Coman). Most ugyan volt két szélsője Maxinak Cuadrado és Pjaca személyében, de a 4-2-3-1-ben megszokott tükörszélsős megoldás velük kapásból nem működhetett, lévén mindketten jobblábas labdarúgók. Ezen kívül Pjaca akkor épp kb. 10-15 játékpercnél tartott, tőle nem várhattunk egyből olyan színvonalú teljesítményt, ami ennél a csapatnál alapelvárás. Arról nem is beszélve, hogy ránézésre egyik játékosnak sincs épkézláb cseréje a keretben.
• Conte azért találta ki – teljes joggal – a 3 védőt, 3 belső középpályást foglalkoztató szisztémát, hogy a legjobb játékosait pályára tudja tenni. Az egy dolog, hogy Allegrinek most épp a legjobb középpályásai közül Marchisio fizikailag még nincs a topon, de annyi őrületesen jó belső védője van, hogy nem feltétlenül indokolt legfeljebb kettőt használni közülük.
• Bajnokság kellős közepén, hosszú hónapok csiszolgatása nélkül új formációra váltani, hát normális? Kinél működött ez valaha? Persze erre voltak példák, de ezeknél általában nem egy bajnokságot vezető csapatot borítottak fel.
• Aztán amikor megláttuk a Lazio elleni kezdőt, jött a következő kérdés: Mandzukic mint bal futó, nebasszamármeg?!
• Pár meccs után meg azon nyarvogtunk, hogy jó-jó, lezúzzuk így erőből a ványadt olasz ellenfeleket, de mennyit érhet ez Európában?

Nyilván kiderült, hogy hiába vagyunk gyönyörűek, ápoltak és gazdagok, Allegri sokkal okosabb nálunk: a váltás minden félelmünk ellenére működött/működik, ráadásul olyan hozadékkal, ami eszünkbe sem jutott volna: 21 mérkőzésen mindössze 9 gólt kaptunk, ebből hármat azon a kupameccsen, amin pont belefért volna több is. A BL-ben meg négy meccsen egyet sem, ugyehogy. Nézzük kizárólag a bajnoki találkozókat az első 19 körre és a formációváltás óta lejátszott 14 meccsre bontva:

A poshadt, 3-5-2-es Juventushoz képest több pontot szerzünk, kb. annyi gólt lövünk átlagban, viszont gyakorlatilag megbonthatatlan a korábban sem gyöszös védelmünk.

Az, hogy ez minek köszönhető, már több posztban is feszegettük. Meggyőződésem, hogy azért működünk, mert Allegri rongyosra nézte az előző, Atalanta elleni találkozónk videókaziját, és azt látta, hogy Mandzukic az utóbbi évek egyik legerősebb egyéni teljesítményét tette le az asztalra: azon túl, hogy Mario fejelt egy gólt, centerként is szétdolgozta az agyát. 75 perc alatt végrehajtott 7 szerelést, volt két tisztázása, blokkolt két lövést (utóbbiak bele is fértek az alábbi összefoglalóba, az amcsik akciója ~1:30 körül indul, Mandzu mellel és fejjel is mentett egyet), nyert 5 fejpárbajt, 20-ból 17 párharcot (ez számomra felfoghatatlanul brutális, a világbajnok Khedira a komplett karrierje alatt nem ment bele összesen 20 párharcba, ez a horvát tahó <3 meg végiggladiátorkodott 75 percet, míg vérző sípcsonttal le nem bicegett), szóval magasan a mezőny legjobbja volt. Mandzukic nem egy különösebben tehetséges szélső, kezdve azzal, hogy robbanékonynak vagy atomgyorsnak is csak egy albumnyi bélyeg elnyalintása után lehetne nevezni, de az a workrate, ami neki van, és az a taktikai fegyelem, amit azóta is rendszeresen dicsér Allegri, lehetővé teszi, hogy pár héten belül esélyünk lehessen bejutni a BL-döntőbe, és matematikailag is bebiztosítani a bajnoki címet.

Azt meg mondani sem kell, mennyire nem vesszük félvállról a mai találkozót: míg Jardim a jövő heti BL-elődöntőre gondolva a minap a PSG ellen az ifivel dobta a kupát, és állítólag a hétvégi bajnokin is pihenteti a legjobbjait, addig Allegri ma gálacsapattal készül. A terv szerint gyógyulgató Pjaca mellett egyedül Rugani nincs a keretben (ő kisebb sérülést szedett össze edzésen, pár napot hagy csak ki), az olimpiai város meg megkapja a Buffon – Alves, Bonu, Chiello, Szandi – Khedira, Pjanic – Puli, Dybala, Mario – Piggy kezdőt. Allegri a hajrára fordulva nem enged senkinek lazítást: a Roma a hátralévő meccsein papíron még eljuthat 90 pontig (ez se gyenge azért), így mi megyünk a 91-hez hiányzó 8 egységért.

Még egy gondolat a mai vendéglátóink szezonjához: úgy állnak a tabellán 5, illetve 7 ponttal a két második számú kínai klub előtt, hogy az egyik a télen elvitte a legjobb játékosukat. Tele a keretük fiatal, tehetséges olaszokkal, akik közül szerencsére Spinazzola és Caldara (7 gólos belső védőként, ennél többet csak Ramos szerzett idén) a miénk, és állítólag kifizetnénk Contit is; neki jobban is örülnék, mint De Scigliónak. Az összes többi meccsükön szorítok nekik az európai kupahelyhez, ma viszont bukniuk kell.