Helyzet van Eder mester műhelyében: Pumuklit eltiltották, így muszáj lesz megbontani a mostanában faszán muzsikáló első négyest a ma esti bajnokin. És ez nem is feltétlen kellemetlen annyira, mint ahogy elsőre tűnik: amióta a lilák elleni lángos óta a 4-2-3-1-et toljuk, azóta a Cuadrado, Dybala, Mandzukic – Higuain kvartett gyakorlatilag szünet nélkül a pályán van. Cuadradón ez kiemelten látszott Udinében: a hazaiak lazán leütközték, képtelen volt megjátszani Higuaint, a máskor gördülékeny váltások sem működtek Alves és Pulkó között, és a védekezéshez sem tette hozzá a magáét. Szerencséjére beszedett egy sárgát, és ma pihen.
A kiváló fórumunkban már szóba is került a helyzet egyik kézenfekvő megoldása: maradjon a 4-2-3-1, be kell tenni Pjacát Cuadrado helyére, oszt’ ennyike. Ezzel csak annyi a bibi, hogy egyes vélemények szerint Pjaca a szerencsés portói gólon és néhány biciklicselen kívül semmit sem mutatott eddig, talán kicsit korai rábízni egy olyan fontos feladatot, mint Vangioni szarrá szopatása, és az adódó védekező feladatok hatékony megoldása. Hogy erről, mármint Pjaca lassúcska beépüléséről ki tehet, arról a fórumon is megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint Allegrinek erőltetnie kellene a srácot, és van, aki szerint Max korábban is megfontoltan építette be a fiatalokat, Dybalát és Ruganit is sokáig kímélte a nagyobb felelősségtől, illetve az ezzel járó esetleges kudarcoktól. Emlékezhetünk szerencsétlen Criscitóra, akit Ranieri a Roma ellen bedobott a mélyvízbe, a gyerek lepattant Tottiról, és legott Szovjetunióig száműzték, azóta is csak az Indával hozza össze néha 1-1 unatkozó Tuttosport munkás. Na, úgy nem szabad semmiképp beépíteni a fiatalokat. De ha már szóba került a téma, szavazzunk: többet kellene-e játszania Pjacának, vagy egyszerűen béna a gyerek, írjuk le a veszteségeinket, esetleg minden a legnagyobb rendben, bízzunk az edzőben és Pjacában is?
Visszatérve a mai meccsre, alapvetően két verzió kering a Pumukli-mentes felállással kapcsolatban: vagy marad a 4-2-3-1, hátul Barzával, jobb szélsőben Dani Alvesszel, vagy jön a gyémánt, Khedira-Marcsi-Pjanic belső középpályával, és Dybalával mint trequartistával. A most valószínűbbnek tűnő 4-2-3-1-gyel kapcsolatban felsejlik, hogy a Barza, Leo, Benatia hármasra gyönyörűen fel lehet húzni a Napoli elleni kupameccs első felében rútul megbukott 3-4-3-at, úgy, hogy a két paraguayi lesz a két wingback, elől meg Dybala és Mandzu próbálkoznak a két szélen. Ezzel nem csak annyi a bajom, hogy statisztikailag pocsékul állunk idén a 3 védős felállásokkal (mind a 4 bajnoki zakót 3 védővel szenvedtük el, és az előbb említett kupameccs elejét is sikerült 3 védővel megalapozni), hanem az is, hogy Dybala a szélen egyáltalán nem él. Dybala erényeit ismerjük, a szélsőknek kötelező sebesség nincs köztük: sem az indulósebessége nem kiugró, sprintben sem veri agyon a mezőnyt, és azzal sem vádolhatjuk, hogy különösebben sokáig tudna ahhoz elég gyorsan futni, hogy pusztán ezzel gyűrje be a védőket. A rombusz meg talán azért kevésbé életképes, mert Dybala nem középpályás, hanem prima/seconda punta. Így ha a fentiekből kell választani, akkor maradjon a 4-2-3-1, Danival Cuadrado helyén. És szerinted? Szavazz!
Random soundtrack péntek délutáni csúcsforgalomhoz:
https://www.youtube.com/watch?v=ZY7ELJ0oeaA
Váltsunk néhány szót a Milanról is, hiszen ők is a pályán lesznek! Ezzel a kerettel érkeznek a mérkőzésre: Donnarumma, Plizzari, Storari; Antonelli, Calabria, De Sciglio, Gomez, Paletta, Romagnoli, Vangioni, Zapata; Bertolacci, Mati Fernandez, Kucka, Locatelli, Pasalic, Poli, Sosa; Bacca, Deulofeu, Lapadula, Ocampos, Suso. Egyrészt fura Storarit, a saját öltözőnk korábbi hangulatfelelősét ismét a Milan keretében látni, másrészt a Milan eljutott oda, hogy egyetlen olyan mezőnyjátékosuk sincs, aki kétségtelenül elférne nálunk. Donnarummát nyilván be tudnánk kenni Nutellával, de a többiek közül nehéz lenne a jelenlegi keretünkben bárkit elképzelni. Ha muszáj lenne mégis választanom ebből a listából 3 mezőnyjátékost, akkor Romagnolit, esetleg Locatellit és Baccát nagy gázzal örökbe tudnám fogadni, bár az uruguayi az idei mentalitásával nálunk kb. egy hét alatt kierőszakolná magának Beppe mindent elsöprő haragját. Mindenesetre elég közepes ez a keret, főleg ahhoz képest, amit a ki tudja, meddig húzódó Berlusconi-érában megszoktunk a Milantól. Ez alapján különösen elgondolkodtató, hogy fordulhat elő, hogy idén ellenük egy zakó, egy döntetlen (+egy bukott büntetőpárbaj) és egy szűkös győzelem a mérlegünk. Ez a Milan pedig meglepően jól is tud működni: jobb napjaikon végtelenül lelkes, melós, erőszakos, keményen védekező társaság, akik a labdakihozatalt is ügyesen adják elő, főleg, ha Allegri eltitkolt zabikölke, Bonaventura is a pályán van. Nem véletlen, hogy eddig képtelenek voltunk idén megszórni őket. Legyünk észnél, az erősebb keret pont annyira garancia a győzelemre, mint amennyire az Udinese ellen az volt.
Emlékeztetőül.
Egyébként a Milan után a következő hazai bajnokikra kell idén számítani: Chievo, Genoa, Torino, Crotone. A mainál csak könnyebb meccsek vannak hátra hazai pályán, úgyhogy ha ma nem kúrjuk el a hibátlan hazai mérleget, akkor egy erős félgőznél több csak a városi rangadón kellhet. Szarni egyelőre a Portóra, ma este fél 11-ig a mai a szezon magasan legfontosabb meccse. FORZA JUVEEEEEE!!!444!