Ezen a hétvégén újra úgy izgulhatunk, mint amikor még volt színvonala a bajnokságnak. Milánó ótvarosabb fele látogat hozzánk, hogy ismét rekordhosszúságúra nyúlt hazai veretlenségünket próbára tegyék.

Könnyen adná magát, hogy az összecsapást a jó és a rossz küzdelmeként állítsuk be, de mi sem áll tőlünk távolabb!

Persze, ha jobban belegondolunk, volt idő, amikor békés kis vidékünket ócska teremtmények gyalázták a porba, és éveken át dagonyázhattak a kietlen táj bűzös, ellenfél nélküli fostengerében.

Majd elévülésre hivatkozva békésen visszasüppedhettek átlagos középszerűségükbe, míg a király vissza nem tért.

Elfoglalták méltó helyüket a középmezőnyben, mi pedig immár hatodik éve apríthatjuk vígan az ellent, bajnoki címek, kupagyőzelmek és elajándékozott szuperkupák halmai között!

Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azonban úgy tűnik, hogy ismét valódi kihívással nézhetünk szembe. A kisebb-nagyobb döccenőkkel tarkított, ám mégis stabil, hatodik éve tartó mészárlást idén nagyon szeretné az univerzum legrémesebb csapata megakasztani. Arra gondolnak, hogy idén végre reális esélyük van erre.

A kék-fekete brigád magukhoz képest mindenképpen lenyűgöző sorozaton van túl: mióta az afrikai légió kiverte belőlük a trágyát is, azóta csak győzelmeket arattak a bajnokságban. Lendületüket valószínűleg a Lazio elleni kupakiesés sem törte meg, fejben nyilván már a fontosabb, torinói derbire készültek.

Ám ne felejtsünk el pár dolgot:

Idén 11 hazai meccsből 11-et megnyertünk

Az izé győzelmi szériája így nézett ki:

• Sparta Prague (csehek, mit sem értenek a focihoz)
• Genoa (15.)
• Sassuolo (16.)
• Lazio (5.)
• Udinese (10.)
• Chievo (11.)
• Bologna (13.)
• Palermo (19.)
• Pescara (20.)

Az egy szem Lazión kívül senki sincs a 10. helynél előrébb a bajnokságban. Így talán annyira azért nem kell magunkat összefosni.

Persze azt se felejtsük el, hogy legutóbb pont ezek a semmirekellők vették el a hazai veretlenségünket. Nem lenne valami kellemes, ha ismét ez történne.

Azt se felejtsük el, hogy idén pont a rangadókon sikerül egy nagy semmit mutatnia a csapatnak. Idegenben mind a két milánói rettenet elvert minket, amit hazai pályán mindenképpen meg kell bosszulni.

A Gazzetta szerint jóságos csapatunk a következő felállásban lép pályára:

Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Alex Sandro, Khedira, Pjanic, Cuadrado – Dybala, Mandzukic, Higuain

Ami szerintem hülyeség, mert Lichti kezdeni fog ismét. Azért az nagy kérdőjel, hogy a veszélyesebbnek tűnő ellenfél ellen is bevállalja-e Allegri, hogy a tiki-taka-támadó felállásban tolja fel a csapatot, vagy inkább visszacsicskulunk valami önsorsrontó 3-5-2-re Mandzukic és Cuadrado nélkül.

Képzeljük el, milyen mágikus lenne, ha Lichti helyett Dani Alves nyomatná a jobb oldalon! Mennyire Barcácskás lenne a játékunk!? Talán még Joó Gabi is írna rólunk évente egyszer. Lichti egyébként hosszabbított, és a róla szóló, cuki videoösszeállítást megnézve ismét rájöttem, hogy mennyire imádom ezt a félelmebeteg, falábú fiút! Csodálatos volt visszanézni az összes gólját, amit Pirlótól kapott asszisztokból vágott, fejelt be. Kár, hogy mostanra viszont fájdalmas nézni, hogy mennyire favágó a többiekhez képest. De azért szeretjük.

Szerkesztőségünk egybehangzó véleménye szerint (bár nem kérdeztem meg senkit, de nyilván egyetértenek velem) a támadó felállást kell tolni továbbra is, mert az jó.

Föl köll válalni!

Az előnyünk jelenleg 4 (potenciálisan 7) pont a második helyezett Roma előtt, a dögkúttól 9 (12) pontra tanyázunk. Tehát egy vereség csak az egónknak fájna. Igaz, annak rettenetesen. Ráadásul a bajnokságot is nyitottabbá tenné, amire egyáltalán nincs szükségünk.

Tippünk 4-1. Nevetni, ünnepelni, bulizni fogunk a lefújás után!

Az ellenség pedig mehet vissza a sötétségbe, reméljük a Lazio és az Atalanta is nyerni fog (erre meg is van minden esélyük).