És akkor az instant klasszikus: NYENYENYE-NYENYE-NYENYEEEE!
Elhitték a kiscsávók. Azt gondolták, pedig dehogy. Pedig nekünk nem is kellett annyira, de úgy voltunk vele, mint Golyófogú Tony: ha már ott volt a lehetőség, meg kellett ragadni. Ha holnap a Milan valami csoda folytán elhoz egy pontot Rómából, és jövő héten megburkoljuk a hisztigépeket, nagyjából le is zártuk a fontos kérdéseket. De térjünk vissza a vasárnap délutánhoz.
Az első félidőben el kellett volna dönteni, de az utóbbi hetek legszexibb játékosa, Mandzukic ma elbénázta a helyzeteit, Higuaín meg csak egyszer került oda. Azt mondjuk beverte. Én mondjuk még mindig nem szerettem meg Piguaínt, de azt adom neki, hogy rohadtul tud gólt lőni, és hát tulajdonképpen egyéb fontos feladat nincs is. Azt meg teljesíti, és szerencsére idén már nem először lőtt gólt rangadón.
Szóval nem tudtuk lezárni az első félidőben, mert a védekezésben egyébként is a szokottnál többet hibázó Alex Sandro és Lichti hibájából Bellotti (sztakurva, mekkorát játszott ez a púpos, bálnafejű csávó!) meglőtte a szokásos gólját. Ugyanakkor a két szélsővédőnek nagy szerepe volt abban, hogy domináltuk a meccset, mert leradírozták a két szélről Falquét és Ljajicot. Szóval ez is pipa.
A második félidő eleje még pöpec volt, ott is eldönthettük volna, de ha már nem tettük, a Toro át is vette a meccs irányítását. Akkor, amikor Higuaín másodszor is megvillant, éppen nagyon nem nekünk állt a zászló. Inkább a Toro gólja volt benne a meccsben, volt néhány elég meleg pillanat, amikor egy kvázi vaktában előrebaszott Chiellini labdából (= a semmiből) a malaccsöcsű fenomén szétszopatta az emberét, és irgalmatlanul beverte.
Már ez önmagában brutális lett volna, de még hátra volt a kés nagy műgonddal történő megforgatása, sóval beszórása, és macskapöcspaprikával való érzéki kenegetése. Dybala úgy tért vissza, mint egy istenség, a neki jutó percek elégnek bizonyultak ahhoz, hogy rúgasson egy gólt Higuaínnal (kihagyta), aztán Pjaniccsal (kihagyta), aztán Pjaniccsal (belőtte). Utoljára akkor futkosott így a hideg a hátamon, amikor S4tchy először megkorbácsolt.
Dybala visszatérése annyira fényességes volt, hogy már nem is emlékszünk Sztyuani csetlés-botlására, a védelmi megingásokat, Khedira eltünedezését és Mandzukic 45 százalékos passzhatékonyságát. Most újra nagyon szépnek látunk mindent, de még azért nem vagyunk teljesen meggyőzve.
Ugyanakkor a holnapi nap legfontosabb eseménye csak a résztvevőknek lesz a Roma-Milan. Nekünk meg a BL-sorsolás.