Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénységem – mondtuk Bástya elvtárssal.

Bukkake

Én ugyanis október közepén azt írtam, izgalommentesen lesz bajnok a Juventus. Erre most itt vagyunk a szezon hajrájában, és hetek óta nincs ingerenciánk posztot írni, mert annyira sima a vége, hogy inkább a Bayern elleni sebeket nyalogatjuk még mindig. Mármint egymásét, nyilván.

Szétkaptuk a Laziót, mint hülyegyerek a mesekönyvet, és jó eséllyel hétfő délben (!) bajnokok leszünk, de ha nem, akkor is csak egy hetet kell várni. A Carpi elleni meccsen tökéletes lenne bajnoki címet ünnepelni, talán a csapat is így gondolja, és kisegíti a hétvégén egy ponttal a jobb sorsa érdemes Violát.

Pedig ennél jobb esélyt nem kaphattak volna az ellenfelek. Baszod, két hónap fórt adtunk a mezőnynek! Kettőt! Igaz, aztán rettenetesből félelmetesbe váltottunk, és úgy gázoltunk át a mezőnyön, mint egy páncéloshadosztály, de így visszagondolva talán jobb lett volna nem megverni a Napolit, mert akkor még lenne miért izgulni. Amikor Zazinho bombája széttépte a hálót Torinóban, már lehetett tudni, hogy itt senkinek nincs keresnivalója, hiszen míg mi otthon, addig a Napoli jobbára idegenben tolja a rangadóit. És végül igazunk is lett.

Cukorfalatok

A Lazio ellen – ez rangadó, hiába nem nézett ki annak a játék képe alapján – nem törekedtünk dominanciára, mégis tükörsimán hoztuk le a meccset. Dybala kedvenc áldozata most is bepucsított, Mandzukic is nagyot játszott, de tulajdonképpen az egész csapat rendben volt egy-egy megingástól eltekintve. Mondhatnók, izgalommentes volt.

Firenzében is csak annyi lesz a kérdés, hogy Borja miatt Leminával kezdünk-e registában, vagy marad a sallangmentes, ugyanakkor egyre megbízhatóbb Hernyó Marchisio megüresedett posztján. (Apropó Marchisio: könnyű most azt gondolni, hogy idén már nem lesz baj, de sajnos Marchi pont addig fog hiányozni, amíg idén fosok voltunk: október közepéig.) Firenzében még valószínűleg benyomjuk a legerősebb csapatot, sőt a Carpi ellen is erősen állunk ki, de az utolsó két fordulóban alaposan megkavarjuk majd a kiesőhelyek elkerüléséért zajló harcot a Pideon-Lemina-Styuani középpályával – emlékezzünk csak tavaly hogy kaptunk ki a Parmától és a Torótól.

Egy feladat van még: a kupadöntő. Szerencsére ez sem tűnik lehetetlennek, a Milan elég gatyán van, ráadásul odaültettek egy rögbiedzőt, hogy majd ő megoldja (egyébként a Milan azért csinált bohócot a játékosaiból, mert szerződést kötöttek a Niveával). De az még messze van, egyelőre biztosítsuk be scudettópajzsot, aztán jöhet a duplázás a kupában is.