A jó hír – amellett, hogy bejutottunk a kupa döntőjébe – hogy a klub és a játékosok felfogták, hogy a dolgok törékenyek, és hallgattak Benire: igyekeztek állásban tartani Mancinit. A rossz viszont az, hogy ezt olyan módon sikerült megvalósítani, amit Juve szurkolóként kifejezetten kínos volt nézni.

Bonucci meccs utáni nyilatkozata szerint ez volt a csapat legrosszabb meccse, mióta ő a klubnál van. És nem mond hülyeséget: olyan volt, mintha Juve játékosokat mintázó maszkban 10 futball-analfabéta rohangálna a pályán. Kb. olyan szinten focizták le a Juventust, mint nem is olyan régen a Bayern tette a BL meccs első 60 percében – azzal a különbséggel, hogy most egy, a bajor-katalánoknál sokkal gyengébb csapat törölte fel velünk a padlót – miközben mi néztünk, hogy most van, és próbáltunk felállni a padlóról. Kevés sikerrel.

Allegri nagyon elrontotta a felkészítést, amit nagyon szimpatikusan fel is vállalt a meccs után. Már az első percektől látható volt, hogy a Juve felesleges tehernek érzi a meccset, és fel sem merül senkiben, hogy itt baj lehet. Ami egy ideig nem is tűnt marhaságnak, hiszen a hazai fölény ellenére annyira volt benne a gól a meccsben, mint az, hogy kitör egy vulkán a kezdőkörben. És bár kellett persze egy érthetetlen bírói hiba a gólhoz, ez nem menti fel a csapatot, hiszen a játékon továbbra sem sikerült változtatni. Az ellenfél térfelét csak távcsővel láttuk, a középpályások teljesítménye a fos és a szar között ingadozott. Hernanes újra az őszi formáját hozta, Stuani semmit nem tett a játékhoz, Asamoah pedig alibizett, de rendkívül pontatlanul. Beszédes statisztika, hogy Stuani 120 perc alatt 27 passzt teljesített – Netonak 33 jött össze. De Asamoah sem lehet büszke a 85 perc alatt összehozott 21 passzra. Nagyjából 100 percig nem létezett a támadójátékunk, és Zaza kapufáján kívül a 121. percig nem lőttünk kapura.

A középpályások mellett pár szót mindenképp szentelnünk kell a szurkolók kereszttüzébe került Ruganinak is. A vállalhatatlanul játszó csapaton belül igazságtalan lenne őt kiemelni, és a vereség felelősévé tenni, de az biztos, hogy nagyon bizonytalan volt a fiatal védő. Hónapok óta értetlenkedtünk, hogy Allegri miért nem bízik benne – hát most lehet, hogy választ kaptunk erre. Persze nem tudni, hogy nem épp a mellőzés rombolta-e le az önbizalmát, de én nem is emlékszem olyan Juve játékosra, aki konstans „be vagyok szarva” arckifejezéssel játszott volna minden meccsen. Rendre elszórta a labdákat (12 hosszú indítás, amiből 4 pontos), és csinált egy buta tizenegyest. Rugani tavalyi teljesítménye alapján a tehetsége megkérdőjelezhetetlen, az idei alapján viszont a Juve kezdőjére még egyáltalán nem érett. Én jövőre valószínűleg kölcsönadnám egy erős középcsapatnak, ahol tapasztalatot szerezhet, és bizonyíthatja, hogy többre képes, mint a beívelt labdák elfejelgetése – szerdán ez volt az egyetlen elem, amiben Juve szintű teljesítményt nyújtott. És nem marad más, mint azért szurkolni, hogy az alap belső védő hármast minél kevesebb sérülés érje.

De fontos hangsúlyozni: Rugani ugyan nagyot bukott, de a felelősség nem az övé. Asamoah soha nem volt ilyen rossz még nálunk (én amúgy őt láttam a csapat legrosszabbjának), és ahogy fentebb is írtam, Allegri komolyan elrontotta a felkészítést, amikor abban bízott, hogy egyszer úgyis csak betalálunk, és azzal vége a párharcnak. Ehhez képest ha Neto nem véd nagyot a rendes játékidő végén, akkor szégyenszemre – és megérdemelten – kiesünk. Keveset és pontatlanul passzoltunk, buta szabálytalanságokat követtünk el, lassúak és beszariak voltunk. Azt gondoltam, hogy a büntetőpárbajban még a kaput sem találjuk el, ehhez képest kifejezetten magabiztos volt mindenki. Pedig pl. Zazáról azt hittem, hogy jó szokásához híven le sem állítja a labdát a tizenegyespontra, hanem ahogy odaadják neki, egyből belebasz egy nagyot, menjen, amerre megy.

A meccs után vihart kavart a biliben Marchisio egy tweetje, amiben a meccs riportereit kritizálta: „Sárga lap Zazának… Azt mondják odarúgott. Egy vak közvetít!” Egyes újságírók azt követelik, hogy büntessék meg Marchisiót, aki azóta bocsánatot kért – a vakoktól, hiszen rájuk nézve tényleg ízléstelen, sértő volt a megjegyzés. De azt én is mindig viccesnek tartom, amikor a hiperkritikus újságírók érzékenykednek, hogy bírálják őket.

Hogy pozitívan zárjam az eszmefuttatást, több hozadéka is lehet a meccsnek. Ha Mancini az állásban marad, az nekünk azért eléggé jól jön. Emellett a játékosok ráébredhetnek, hogy hiába tűnik úgy, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint a többi olasz csapat, a nagy arcot könnyű eltalálni lapáttal. Márpedig a fegyelmezettség, az alázat nagyon kell majd a bajnokság hátralévő részében és a Bayern ellen. A tizenegyesekkel elért továbbjutás jó hatással lehet a csapatmorálra is.